a sokadik első lépés

Hát, -amivel nem kezdünk mondatot- ez is elérkezett. gondoltam ma azért pötyögök valamit, ha már Szeptember 27.e van. Pontosan. Pontosan egy (azaz 1) éve élek itt, ahol élek. Hihetetlen gyorsan elrepült ez az egy év, csak kapkodom a fejemet. Történt sok minden, megismertem pár új embert, valamint kezdek talán beilleszkedni az itteni társadalomba. Bár az eltelt idő után egyre inkább úgy érzem, hogy nem akarok. Ezek nagyon buták, sajnos ezt teszi, ha egy olyan világban élsz, ahol mindent készen kapsz. Apró dolgok, amik otthon egyértelműek, itt egyáltalán nem azok. Nem is kell messze mennem, elég ha bemegyek dolgozni. Felveszem, illetve felvenném a rendelést, ha lenne fogalma az illetőnek róla, hogy mit is akar enni. A kedvencem, amikor úgy jön oda a pulthoz, hogy "kérek egy.... majd 3 perc csönd, mert az elmúlt negyed órában, amit azzal töltött, hogy a menüt nézegette, nem volt ideje kiválasztani mit is akar. Ja teszem hozzá, hogy úgy jönnek be az üzletbe, hogy nem köszönnek, de ez itt teljesen általános, csak én vagyok fennakadva ezen. És ha épp háttal vagyok a vendégtérnek, akkor inkább vár 5 percet, míg megfordulok, ha nem veszem észre, minthogy odaböfögjön egy hellót. Na mindegy, lassan túlteszem magam rajta. Na de térjünk vissza emberünkhöz a pultnál, szóval kér egy... mix kebabot. De ennyi, egy mix kebabot. Még én érzem magam hülyének, mikor visszakérdezek, hogy a hétféle mix kebabunk közül vajon melyikre gondol. Onnantól még 3 perc mire kitalálja és ennyi. Akkor persze meg kell kérdeznem, hogy mit kér bele, mert magától nem mondaná ám az agyhalott. Kedvencem még, mikor befejezi a rendelést, megkérdezem, hogy kér e még valamit, majd a nemleges válaszra kinyomtatom a blokkot, majd hozzáteszi, hogy még egy pepsit. Anyád! De tényleg! Na jó, talán még egy kicsit panaszkodom, aztán lesz jó is ígérem. Hogy is állunk most? Henrynél vagyok, mióta elkezdtem dolgozni. Sokat mentem az utóbbi időben, volt, hogy több hetet egyben. Ez arra volt jó, hogy megtömjem a zsebeimet, meg arra, hogy az összes energiatartalékomat felemésszem. Mivel változások vannak az életemben, ami a legnagyobb teher megszűnését jelenti, megelégeltem, hogy nincs életem és ezt szóvá is tettem. Kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó ennyit dolgozni, mert egyszerűen nem tudom kipihenni magamat. Egy szabadnap az arra jó, hogy semmire. Kimosom a ruháimat, aztán nagyjából ennyi. Kipihenni magam nem tudom, arra nem elég. Ezt befejeztem, ha sürgősen nem változnak a dolgok, még lehet, hogy más munka után is nézek. Hova a feltételes mód mi? Már néztem is. Na de ne rohanjunk ennyire előre. Volt a minap egy beszélgetésem Henryvel, arra jutottam, hogy maradok. Próbál megoldást találni, hogy mindenkinek jó legyen. Az elmúlt másfél hétben későbbre megyek, van, hogy korábban eljöhetek, szóval valami alakul. Azt tudom, hogy a pénzem ezután nem lesz annyi, mint korábban, de szerencsére ez már nem is érdekel. Mint említettem -nemsokára- sikerül megszabadulnom egy tehertől. Onnantól elkezdhetek végre élni, és nem kell -annyit- stresszelnem a dolgokon, mint korábban. Persze az élet ettől még nem áll meg, sőt, talán végre elkezdhetek szépen lassan gyűjtögetni az eredeti tervre. Jó itt, de nem változott meg a jövőképem, nem akarok sokáig itt maradni. A nyitóbeszédemben leírt dolgok miatt leginkább. Aki ismer az tudja, hogy az emberi butaságon kívül elég kevés dolog tud kiakasztani. Szóval lényeg a lényeg, meg akarom nézni még mindig magamnak azt a jó Ausztráliát. Más. Mostanában járok többet Liverpoolba is, van, hogy konkrét céllal, elverni a pénzemet, van, hogy csak nézelődni. Bár a leginkább azért akarok többet menni, hogy találkozhassak valakivel. Az egyik októberi posztomban írtam egy lengyel lányról, akibe akkor teljesen beleestem. Na most ez a dolog erősödött, az egyetlen hiba a dologban, hogy csak részemről. Bízom benne, hogy változni fog ez a dolog. Most ezt leírva igazából arra kell rájönnöm, hogy nekem az is jó lenne, ha Ő akarna többet, de az is, ha én kevesebbet. Persze most az elsőnek jobban örülnék, de valljuk be, szenvedni nem akarok. Bár konkrétan még csak egyszer mentünk el kávézni, meg egyszer vittem haza a reptérről, de szinte folyamatos kontaktban vagyunk a zinternet segítségével. Persze ez sem annyira az Ő érdeme, mint inkább az enyém, de ez van. Küzdök még egy darabig az biztos, elhatároztam, hogy most a lassú víz taktikát fogom alkalmazni, amit sosem tudtam, mert rohadt türelmetlen vagyok. És igazából küzdök is, majdhogynem már a nem kívánt szenvedési fázisban vagyok, de még bírom. Most meglepem majd születésnapjára egy koncerttel, talán azzal szerzek egy pár piros pontot. Na majd meglátjuk. A mindennapok egyébként elég egyhangúak. Főként azért is, mert az egy szabadnapomon sincs nagyon társaságom. Bár néha picit örülök is ennek, nem árt néha egyedül lenni. Van, hogy besokalok az emberektől, főleg a munkám miatt. Ja igen, van szobatársam. Ez merőben új fordulat az életemben, sosem laktam ég együtt senkivel egy szobában, persze, ha nem vesszük figyelembe a gyermekként eltöltött éveket bátyámmal közös szobában. De ez most más. Igazából nem zavar, meg örülök is a dolognak, jól megférünk egymás mellet. Na jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kéne egy külön szoba, de szerintem ezzel Szid is így van. Majd alakul ez is, ahogy minden más is. A héten elkezdődött az idei tanév is. Teljesen új emberekkel kerültünk össze. Itt talán majd merek is kibontakozni, mert elsőre az jött le, hogy nem vagyok alacsonyabb szinten tudásban, mint a többiek. 
Summázva a dolgokat. Eltelt egy év. A terv, hogy letudjam a tartozásomat -bár nem úgy, ahogy akartam, de- megvalósulni látszik. Az angolom egész jól fejlődik. A zsebem sem üres. Nem aggódok a holnap miatt. Csak remélni mertem, hogy egyszer ezt újra érezhetem. Ennyi idő -meg ostoba ember- után azért akad némi honvágy, viszont most aztán tényleg nem tudok hazaköltözni. Viszont még az is lehet, hogy betelik teljesen, és fogom magam és veszek egy tanyát otthon, aztán lesz ami lesz. De ez is várat magára még pár évet. Majd kiderül. Nem látok a jövőbe, látni a jövőt semmire sem jó!

Élek! Na nem mintha félni kéne az ellenkezőjétől, csak tudom, hogy elhanyagoltam a helyzetjelentéseket. Őszintén szólva leírhattam volna minden este, hogy most épp mennyire vagyok fáradt egy tízes skálán, de nem volt rá erőm. Az elmúlt pár hétben eléggé sokat dolgoztam, de talán meg is van a miértje. Henry számít rám, ezt az is mutatja, hogy holnap is én nyitok. Carol volt nyaralni, így a múlt héten például folyamatosan 3-4-re jártam és ott voltam természetesen a végéig. Bent a helyzet most úgy áll, hogy mire visszaértem, nem is, mielőtt hazamentem volna, Henry kirúgta Lukast. Volt pár hibája, meg elkezdett pénzezni, hogy nem elég neki az amit kap a munkájáért, ezt meg nem szereti a főnökünk, szóval útjára engedte. Steve visszajött, azóta Györgyivel vállvetve így hárman próbáljuk igazgatni a konyha működését. Hivatalosan nekem a grill mellett a helyem, nekem kell koordinálni mindent, amivel azt hiszem egész jól haladok. Úgy csinálok mindent, ahogy elvárja tőlem, szóval egy rossz szava nem lehet. Egyre többet kérek segítséget és úgy látom tényleg dinamikusabban lehet így dolgozni. Persze ha mindenki csinál épp valamit, akkor -Lukassal ellentétben én- tudok tenni 3 lépést a hűtőig egy adag csirkéért. Henry kérdezte, hogy én mennyire vagyok megelégedve a pénzzel, mert azt leszögezte, hogy többet nem fog adni, szóval inkább most szóljak, mert később nem fogja érdekelni a dolog. Mondjuk azt nem tudom, hogy találna e még egy ilyen balekot, akire rá lehet bízni ennyi mindent. Igazából nem vagyok nagyravágyó, amit meg kapok, azzal bőven elvagyok. 
Voltunk Manchester mellett korábban, vittük a nagyobb fritut szerelőhöz. Eredetileg az Ő kocsijával mentünk volna, viszont túl alacsony a 607-es csomagtartója és nem tudtuk beimádkozni a dolgot, szóval maradt a jó dobozos corsa. Megmutatta, hogy honnan szokta venni a zöldségeket is, szóval már ezt is tudom. Bő háromnegyed órás út, szinte hihetetlen, hogy megéri megtenni minden héten, de hát Ő tudja. Hazafelé aztán elaludt mellettem, ez azért talán jelent némi bizalmat. Ez egy hétfői nap volt, csütörtökön pedig már egyedül mentem újra felmarkolni a fritut, valamint zöldséget venni. Tetszett a dolog szó, mi szó. Előtte fel kellett hívnom a szerelőt, hogy elkészültek e vele, attól mondjuk kicsit tartottam, de Ő sem eredeti angol, szóval simán értettük egymást. 
A kiszállításaim is gyarapodnak szépen, vasárnap például volt egy próba, úgy értem ki lett az próbálva, hogy nincs Abdu, hanem csak Jamessel ketten vittük a címeket. Egész jó is lehetett volna, ha nem követek el egy hibát rögtön Steve egy hibája után. Nem pakolt be üdítőket, holott direkt rákérdeztem, hogy minden meg van e. Ezek után kifelejtettem 2 adag krumplit egy rendelésből, valamint elfelejtettem elvinni a bankkártyaolvasót. A legnagyobb probléma az volt, hogy épp a világ végére mentem, majd persze mehettem vissza. Na ott már hatványozódtak a dolgok, mert a javítással elvittem egy másik címet is, amit útközben néztem meg, hogy kb 300 méternyire van a bolttól. Akkor már mindegy volt, gyorsan kidobtam a krumplikat, majd be is jött a várt hívás Henrytől, hogy ugye tudom, hogy az a másik cím ott van a közelben. Mondtam, hogy most már igen, de 2 perc és ott is vagyok. Szerencsére nem volt ideges, még csak egy kis lecseszést sem kaptam. Azt mondta, hogy ez, hogy elnéztem a dolgot, annak a jele, hogy fáradt vagyok. Legalább látja. Mindazonáltal úgy érzem kezdek belejönni a címekbe is, elég sok utcát ismerek már. Igazából, ha többet viszek, akkor csak a sorrendet kérdezem meg, mert tudom, hogy közel vannak egymáshoz. 
Az angolom is alakulgat, ma volt az utolsó idei óra a suliban, az is vizsgával telt. Ez egy írásbeli dolog volt, levelet kellett írni röviden, tömören valamivel kapcsolatban figyelve a helyes nyelvtani szerkezetre, meg használva az ilyenkor általános dolgokat. Liz majd értesít, hogy mi lett az eredmény. Bár várom még az előző teszt eredményét is. Így, hogy Steve visszajött, muszáj is, hogy fejlődjek, mert Ő azért elég furcsán beszél. Szerencsére egyre több mindent értek amit mond, bár van, hogy visszakérdezek. A rendelésfelvétellel már nincs gondom, lassan elkezdem a telefont is felvenni. Boltokban, vagy más helyen már nem félek megszólalni. 
A hajamat egyébként imádják, több vendégnek is feltűnt, hogy levágattam, szóvá is tették. Aztán felvettem az öltönynadrágomat, vettem egy normális fekete cípőt, ma beszereztem egy szép övet, valamint az új ingeim is jól állnak. Henry meg is jegyezte, hogy így néz ki egy menedzser. Bár nekem még mindig furcsa ezt a szót használni köténnyel a nyakamban, meg húsfogó csipesszel a kezemben, de itt mindenki menedzser, aki irányít valamit. Jól esett egy kis megújulás, jobban is érzem most magam. Az élet is talán könnyebb ezzel a hajjal, valamint nem utolsó szempont, hogy talán így nem fogok megkopaszodni olyan hamar. Bár Henry kérdezte, hogy akkor most mindig hazamegyek e majd fodrászhoz, mondtam is neki, hogy ne haragudjon, de heti szinten haza kell látogatnom emiatt. 
Bevallom költekeztem. Beruháztam egy új telefonra, mert már kiakasztott a régi sok baja. Az gps-ként tovább funkcionál, arra tökéletes még. Ez a liverpooli apple store azért valamivel nagyobb, mint ami a Nagy Imre - Szigethy kereszteződésben van. Alapból két szintes és szinte minden vásárlóra jut egy eladó. A legnagyobb poén, amire Dani figyelt fel, hogy nincs kassza sehol. Gondolkodtunk is, hogy akkor hogy is lehet itt vásárolni. Jött egy eladó, elmondtuk neki, hogy mit szeretnénk, hozta is, majd elkezdett a telefonján pötyögni valamit. Itt nem szarakodnak holmi papírmunkával, mindent az okos-telefonon intéznek. Még a blokkomat is e-mailban kaptam meg. Na de. Az üzlet alsó szintjén van két hatalmas asztal. Azokon körbe bemutató darabok minden termékből, valamint a falak előtt is, de az most lényegtelen. Odamentünk az asztal végéhez, kérdezte a fickó, hogy mivel akarok fizetni. Mondtam, hogy kp. Pötyögött valamit megint a telefonján, majd hirtelen kinyílt az asztal végéből egy kis kassza. Na akkor azért kikerekedett a szemünk, ilyet sem láttam még. Igazából elég ötletes, meg nem rontja az üzlet képét egy kasszagép a bejáratnál. 
A születésnapomon fogok útnak indulni kis hazám felé újra. Most kocsival megyek, szóval 30.án valamikor késő este fogok megérkezni. Remélem addigra a jogsim is elkészül. Ezek után kedd és csütörtök között valamikor el kell még intézni a műszakimat, aztán a tervek szerint kikapcsolódnék egy kicsit a Volt fesztiválon, majd Révfülöpön, levezetésképp pedig egy kerti mulatságon, szülinapozás címén. Sajna aztán utána hétfőn már indulhatok is vissza, ennyi szabit kaptam csak. Henry alapból azt gondolta, hogy hétfőn megyek, aztán pénteken már vissza is érek. Mondtam neki, hogy 2 nap oda, 2 nap vissza csak az út. Én 14 napot akartam volna kivenni, de sajna rám szerveztek egy nyamvadt foci VB-t, ami alatt meg nagyobb forgalomra számítunk. Ez van, én örülök a kicsinek is. 
A mai záróakkordként pár gondolatot is megosztanék veletek. Kezdem egy picit átértékelni a dolgokat így, hogy itt, ilyen rendszerben élek. Kezdem azt érezni, hogy a jól működő kapitalizmus azért egészen más, mint az ami otthon van, mert otthon csak próbálkozások vannak rá. Sajna egy olyan világban élünk, ahol az határozza meg az életedet, hogy mennyi pénzed van. Itt sem tartozok a felső osztályba, de legalább az alapvető dolgok mellett néha tudok fordítani magamra is némi összeget. Mint most ez a telefon is, otthon el sem tudtam volna képzelni, hogy hogy gazdálkodjam ki, itt meg rászántam másfél heti fizumat. Na bumm. Azt hiszem, hogy a lényeg itt, hogy ha dolgozol, akkor hagynak mellette élni. És így tekintve talán nem is akkora ellenség ez a pénz dolog. Mert végül is az ad értéket a munkámnak. Azt hiszem, hogy ez egy olyan dolog itt, hogy ha dolgozol, akkor az ellenszolgáltatást élvezheted, csak közbe van iktatva a pénz, mint szükséges rossz. A világmegváltó terveimmel kapcsolatban persze ez nem épp jó hír, de lassan talán belátom, hogy amíg ilyen a világ, addig úgysem tudnék kiszakadni belőle. Aztán persze lehet, hogy mégis, de ezt majd később meglátom. 
Ja még valami. Ma úgy kb hatodszorra mentem be a bankba, hogy nyissak egy számlát. Korábban elküldtek, hogy kell igazolás a munkáltatómtól egy fejléces papíron. Beszereztem, akkor elküldtek, hogy rajta kell lennie a címemnek a főnököm kézírásával (hiába volt ott egy hivatalos levél a nevemre, címemre). Henry ráírta, ma bementünk megint, ma is elküldtek, hogy ez a fejléces papír nem megfelelő, mert mit tudom én, meg nincs közüzemi számla a nevemen, meg hasonlók. Azt nem akarom elhinni, hogy ezt nem tudták volna megmondani 2-3 alkalommal ezelőtt. Innentől kezdve rohadjanak meg. Én csak be akartam tenni hozzájuk a pénzemet, hogy szabadon hazárdírozzanak vele, nem akartam mínuszba menni a számlán, sőt, még a kártyámat sem akartam használni, de ha nem kell nekik, akkor tehetnek egy szívességet. Még megnézek egy másik bankot, ott elvileg könnyebben megvan a dolog, csak kérdéses, hogy azzal a számlával tudok e neten fizetni. Na majd valamikor kiderül. 

Picit elmaradtam mostanság, sorry about it! Csak hát kissé felgyorsultak az események, aztán a munka melletti kis időmet inkább alvásra fordítottam. Nem hiába, ugyanis már idejét sem tudom, hogy mikor voltam szabadnapos. Valamikor 3 hete kezdődött az egész, mikor is Henry megkérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha a héten nem lenne szabadom. Mivel előtte valamivel letoltam 13 napot egyben, ami anyagilag eléggé megérte, bevállaltam ezt is. Akkor majdnem meghaltam már a fáradtságtól a 8-9. nap környékén, ettől azért tartottam most is. Ennek ellenére így túl most már 19 napon, azt kell mondjam, hogy bírom. Tény, hogy másra nagyon nem jut időm, de végre azt csinálom, amiért kijöttem: dolgozok. Dolgozok amennyit lehet és amennyit bírok, hogy valami legyen velem a jövőben. Persze gyakran eszembe jut, hogy lehetne kevesebb is, de akkor tovább tartana. Meg jelenleg sajna nem is lehet kevesebb. A történethez hozzátartozik, hogy Lukas (nincs h a végén mégsem, ahogy kiderítettem, hogy Abdu is csak Abdu, nem pedig Abdul) hazautazott majdnem egy hétre. Ez volt a második teljes hetem, amikor már azért volt egy holtpontom, ha jól emlékszem, de mivel pihentem is mellette amennyit tudtam, bírtam. Az a hét azért tartogatott meglepetéseket. Ja várjunk, erről a hétről van szó, amit most fejeztünk be. Na szóval ez a hét tartogatott meglepetéseket. Először is több dologra kellett figyelnem, mert a grillt vittem. Vagy hát mindent, aztán, ha nagyon úsztam, akkor jött a segítség. Persze Györgyi is segít ahol tud, szóval azért annyira vészes nem volt. Csütörtökön volt a mély víz, ha lehet így fogalmazni. Az volt az a nap, ami felváltotta az addig nyugodt forgalmat és nyakamba zúdította a tömeget. Csináltam ahogy tudtam, nap végén megkérdeztem Henryt, hogy hogy látta a dolgokat, szerinte milyen volt a munkám. Very well. Ezeket a szavakat használta. Szóval ügyes voltam, jár nekem a taps. Pénteken aztán Lukas visszatért, gondoltam meg van mentve a haza. Bár napközben volt egy olyan megnyilvánulása Henrynek, hogy jobban szeret engem látni a grillnél. Egész egyszerű az indok, tisztán tartom. Ez pénteken nem volt meg. Na mindegy, azért örültem, hogy ott van, gondoltam legalább hamarabb hazamehetek. De nem jött össze, mivel hajnalban kelt, repült, aztán jött is dolgozni, így megint Ő ment haza előbb. Na majd szombaton, gondoltam naivan. Azt kell mondjam, hogy a szombat volt a legkeményebb. Mondom ezt azért, mert Lukas nem jött be dolgozni. Carol felhívta, elvileg próbálta hívni Henryt korábban, de nem érte el, Abdunak küldött üzenetet. De Abdu meg csak később kezdett, szóval cseszhettük, várhattunk rá. Henry fel sem akarta hívni, csak Carolt érdekelte, hogy mi is van vele. Elvileg nem volt jól, gyakorlatilag a fene tudja. Nem is lett volna ezzel sem gond, ha szól, és akkor riadóztattuk volna Bejamot, aztán nem lett volna káosz. Elfért volna még egy ember az tény. Gondoltuk ma azért benéz, de az is elmaradt. Henry agyalt folyamatosan, majd megkért, hogy beszéljek Györgyi férjével, Danival (akivel korábban már beszélt Ő is), hogy tud neki adni munkát, mert Lukas ennyi volt, nincs rá szüksége, mivel nem lehet rá számítani. 
Más. Csak megpróbálok kiragadni pár mozzanatot az elmúlt időszakból, hogy képben legyen mindenki. Egy vicces dolog volt pár hete. Abdu mindig megmosolyogja a nyelvünket, elkezd sisegni, mikor Györgyivel beszélgetünk. Vitt előre pár üdítőt, mikor is megkérdeztem tőle, hogy segítsek e neki, magyarul. Majd lefordítottam angolra. Utána azt próbálta kimondani, de valami olyasmi sikerült csak, hogy: sekicse? Lukas mondta neki, hogy felesleges megtanulnia, mivel angolul sem használja ezt a kifejezést. Ezen azért nevettünk egy jót. 
Henryvel beszélgettem a bejelentésemmel kapcsolatban, mivel bár be vagyok, de korántsem annyira, amennyit ténylegesen dolgozok. Nem ártana, mivel, ha bármi történik, jó ha van fedezetem. Szerencsére Ő olyan ember, aki segít ha baj van, bár ezt csak a szava támasztja alá, írásos dolgot nem tudok felmutatni. Én bízom benne, nem tudnám elképzelni róla, hogy szarban hagyna, nem olyannak ismertem meg. Mondta, hogy legyek türelmes, idővel folyamatosan többet ad, míg a végén manager szintre juthatok mellette. Szerintem annyira messze az nincs is, szóval kitartok. 
Nincs jól mostanában, hetente megy orvoshoz, nagyon megterheli a szervezetét a folyamatos munka. Így meg főleg, hogy kevesen vagyunk. Én próbálom kihozni magamból a legtöbbet, de kell oda még valaki, hogy neki már tényleg csak akkor kelljen megmozdulnia, ha nagy gáz van. Nem fiatal már, szóval nem ártana pihennie. Magam ellen beszélek ilyen téren, de még az ellenségemnek sem kívánnám néha azt, amit Ő nap, mint nap csinál. Persze, Ő választotta, de akkor is. 
Eszembe jutott egy korábbi beszélgetésünk, mikor is elhangzott egy vicces dolog. Egyetemet végzett emberről beszélünk, mesélte, hogy valami számítástechnikai dolgot tanult. Azt mondta: I learnd computer chips, now I sell potato chips. Mire én: chips-chips. Annyi csak a lényeg, hogy mindegy mi van, valahogy úgyis lesz. Vagy valami ilyesmi, de a lényeg, hogy ezt a mondatot míg élek nem felejtem el szerintem. 
Hogy hol tartunk most? Volt szó a bizalmi dolgokról és, hogy miért is szavazok neki bizalmat. Egyszerű a válasz, mert ez kölcsönös. Mi sem mutatja jobban a dolgot, mint a tény, hogy saját (!!!) kulcsom van az üzlethez,és valamelyik nap én nyitottam. Persze még mindig van mit tanulnom, de nagyon jó úton haladok. 
A kiszállítás is egyre jobban megy. Jóformán már csak néha használom a navigációt, legtöbbször csak megnézem, hogy hova is megyek, aztán el is teszem. Alakul a város megismerése. 
Van egy új futárunk is, illetve Ő is csak besegítőnek jelentkezett hétvégére. Kéne egy állandó is, mert szerintem Abdu sem húzza itt sokáig. Nagyon nincsenek megelégedve vele sem, szóval szerintem, ha lenne valaki állandó, akkor repülne. 
Summázzuk a dolgokat. Gyanítom nem fogok ezek után naponta jelentkezni, legalább is amíg ennyit megyek, addig biztos, hogy nem. Jól vagyok egyébként, tetszik ez az élet, látom a lehetőségeimet végre. Ha ennyit tudnék menni még 3-4 hónapig, akkor nulláznám minden tartozásomat. Persze kell a pihenés mellette, de le akarok tudni mindent, aztán majd jövőre pihenek egyet. Most még bírom, szóval csak ütöm azt a meleg vasat. Annyira most nem vonz az ország megismerése sem, talán majd azt is megejtem egy későbbi időpontban. Ja közben persze szorgalmasan járok iskolába, tanulok nagyon sok új dolgot és most kedden írok is egy tesztet, miután hajnalban kivittem a Danit a reptérre, miután talán el tudok jönni holnap korábban a munkából. Szóval, ha nem is olyan intenzitással, mint korábban otthon az év e szakában, de azért zajlik az élet itt is. Hogy milyen élet? Lehet persze kérdezni, így, hogy leírtam, hogy csak alszok és dolgozok. Olyan élet, amilyet választottam egy kis időre és ami áldozatokkal jár. A felnőtt lét, hogy szépen fogalmazzak. Utolért engem is, elég szar kimondani, de ez van, talán egy kicsit el is késtem vele. Lesz még azért fesztivál a jövőben, de egyenlőre gyűjteni kell. 
Jövő kedden érkezem haza, a szállásom már meg van oldva. Sajna szombaton jövök is vissza, szóval nem megsértődni, ha nem tudok találkozni mindenkivel. Majd júliusban bepótolom, ha minden jól megy. 
Na jól van, elfekszem, mivel szerintem ezt a hetet is szabadnap nélkül viszem végig. 

Dávidnak itt van egy (vagy a) barátnője pár napra. Délután miután kikászálódtam az ágyból lementem egy kávéra a konyhába, ahol is épp palacsintát sütöttek. Beszélgettünk hát kicsit, amíg megcsináltam, meg megettem az ebédemet (vagy reggelimet) aztán mentem is dolgozni. Korábban, mint szoktam, ma 4-kor kezdtem. Ilyenkor segítek az előkészületekben, felrakom a doner húst, feltöltöm a salátás dolgokat, meg minden, ami a nyitáshoz kell. Egy dagasztást is szoktunk csinálni, ez ma sem maradt el. Annyi volt csak a különbség az eddigiektől, hogy Henry csak elmondta, hogy miből hány darab kell, aztán teljesen magamra hagyott. Csináltam már korábban egyedül, de valamelyik fázisában a műveletnek mindig jött és segített, most nem. Na nem mintha kellett volna, csak mondom. 
Csináltam szépen a dolgom egész nap, címet is vittem, meg miegymás. Abdollal viszont volt egy kis összeveszésünk. Én csináltam a pizzákat a következő rendelésekhez, mert utána mennem kellett címre és Henry megkért, hogy mielőtt kimegyek, legyen meg minden, hogy már csak be kelljen rakni a kemencébe. Abdol meg épp akkor ért vissza és ment is volna tovább, de nem volt kész a krumpli. Jött oda, hogy amit épp csinálok, az megy e be most a kemencébe. Mondtam, hogy nem, de meg akarom csinálni előre, mert mennem kell címre nekem is. Erre kiakadt, hogy miért nem csomagoltam inkább el neki a dolgokat, így is el van késve. Teszem hozzá, amíg ezt a monológot előadta, simán meg is tudta volna csinálni magának a dolgait. Később próbáltam neki elmagyarázni a dolgot, de nem értette az én nézőpontomat. Még majdnem lelkiismeret furdalásom is lett, de szerencsére Henry elmagyarázta, hogy mi is volt a hiba. Az az ember, aki a grillnél áll (történetesen Lukash), az koordinálja a konyha működését. Na már most, ha az az ember nem szól, hogy ezt, meg azt el kéne készíteni, mert már csak ez, meg az hiányzik a rendeléshez, akkor a másik ember, aki a pizzás részlegen dolgozik épp (történetesen én), nem fogja tudni, hogy valami még hiányzik. Itt aztán megértette, valamint egy kicsit én is megvilágosodtam. Mindemellett volt Henrynek egy olyan mondata, ami eléggé megütötte a fülemet. Miközben Abdolnak próbálta elmagyarázni mindezt, hozzátette, hogy rólam ne mondjon semmi rosszat (mármint Abdol), mert többet dolgozok, mint bárki más. Itt azért megkönnyebbültem, Végre kezdem tényleg elhinni, hogy jó amit csinálok. Ilyen elismerések miatt szerintem érdemes is. Nem fogom megváltani a világot, meg nem is Oscar-díjról van szó, viszont ma eszembe jutott ennek kapcsán Fürt barátom egy mondata: "Mindegy mit csinálok, de abban a legjobb legyek" Ilyenkor mindig feltöltődöm. Csak el ne szálljak, ismerem magam és tudom, hogy néha kicsit hajlamos vagyok rá. Ha odafigyelek, akkor nem lesz baj. 
Szabadnapom viszont nem tudom mikor lesz, mert azt el is felejtettem, hogy Lukash vasárnap megy haza Lengyelországba és csak pénteken jön vissza. Vicces lesz, ha letolok 20 napot egyben, de nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz. Na majd kiderül. Annyi biztos, hogy a jövő héten átveszem a koordinátor szerepét, szóval, ha valami nem megy gördülékenyen a kiszállítással kapcsolatban, akkor én leszek a felelős érte. Még jobban oda kell majd figyelnem mindenre, mint most, de szerintem menni fog. Csak a fáradtságtól tartok egy kicsit, mert azért mentálisan le tud fárasztani ez a munka. Szóval, ha kimaradna egy-egy poszt a jövőben, az azért lesz, mert nincs erőm megírni.

Igen, tudom, a tegnapi kimaradt. Sőt, a main is gondolkodtam, hogy megírjam e. Végül nekiállok. Tegnap eljöhettem előbb melóból, mivel ma suli volt, meg amúgy is megint meglesz egyben a 13 napom. Gondoltam ki is pihenem magam, elalszok éjfél körül, aztán frissen, üdén indulok tanulni, majd szieszta, aztán munka ismét. Majdnem sikerült, csak épp elkezdtem olvasni egy blogot, egy csaj írta le a tapasztalatait Ausztráliával és az ottani nyelvtanulással kapcsolatban. Hajnali 5-kor már azért aludtam, persze szidtam magam, mint a bokrot. 
Valamivel később aztán keltem is, bár megkésve, mert az ébresztő után fél órával nyílt ki a szemem. Agyaltam is sokat, hogy megéri e bemenni úgy, hogy tudom, hogy mi vár rám ezen a héten. Végül erősebb volt a tudásvágyam, meg az, hogy múlt héten írtam egy próba tesztet és kíváncsi voltam az eredményre. A megérkezést egy barna vízzel ünnepeltem, majd felmentem a terembe. Egyre aktívabb vagyok, amit a mai nap is bizonyított. Szinte mindig elsőként mondtam a helyes választ egy-egy kérdésre. Az órák második felében meg beszélgetős feladatot kaptunk hárman, akiknek szükségünk van több gyakorlásra. Na ezek azok a feladatok, amiket élből próbáltam hárítani eddig, ma viszont úgy gondoltam, hogy bele adok mindent, hisz csak így tudok fejlődni. Meg is lettem dicsérve, szerintem Liz sem számított rá, hogy ilyen aktív leszek. Külön öröm volt számomra, hogy bár akadozva, meg lassan, de nyelvtanilag helyes mondatszerkezetek hagyták el a számat. Bár az egészséges élet témakör már a könyökömön jön ki, de ezen is túl kell esni. Megtudtam közben, hogy annyira nem sikerült a tesztem, mert formális levelet kellett volna írnom egy témakörben, én viszont kicsit elkalandoztam. Csak úgy jöttek a gondolatok, amiket le is írtam. Liz említette is, hogy imádta a kreativitásomat, de sajnos nem ez volt a feladat, próbáljak kevesebbet írni. Hát semmi sem jó?! Persze viccelek, értem én, hivatalos levélben nem rizsázunk. Az órák végén megpróbálkoztam vele újra, egy más témakörben. Röviden, tömören (metro), csak a lényegre koncentrálva írtam egy panaszlevelet egy fiktív konditeremnek, hogy miért is voltam elégedetlen a szolgáltatásaikkal. Hibák még ebben is voltak, de határozottan jobban sikerült, mint az előző.
Suli után aztán jöttem is haza, gondoltam megpróbálkozok egy délutáni szépítő alvással. Próbálkozni lehetett, de a siker elmaradt. Fogalmazzunk úgy, hogy sem a porszívó mellett, sem az ajtócsapkodások és lépcsőn rohangálások mellett nem sikerült álomba merülnöm. Hát ez van, nincs mit tenni. Fogtam magam és az egy óra forgolódás után átmentem a sparba némi kajáért, meg koffeinért. Választhattam, hogy a jól bevált, finom nescafét veszem, de akkor feladom az elveimet a nestlé termékekkel szemben, vagy a sparos csodát. Az utóbbi mellett tettem le a voksomat, nem is bántam meg. Ez sem volt jó semmire, de jó érzés volt kiülni az udvarra egy bögre tejeskávé imitációval. Ebédre, mit ebédre, reggelire bevágtam egy pizzát, mert mint tudjuk az a legfontosabb étkezés a napban, természetesen délután 3-kor, hogy igazán hasson. Kezdek úszógumit ereszteni, múltkor ezt figyeltem meg. Nem örülök na, tényleg híznak a galambok. Kondira meg se időm, se energiám. Persze lehet kifogásokat keresni, de ilyen és főleg ennyi munka mellett ember legyen a talpán aki még mozogni akar. Na nem sírok, csak úgy mondom. Nincs feladva, csak pihenőpályára került egy kicsit a dolog. 
Ja, közben archajat kezdtem hordani, ezt csak így mellékesen jegyzem meg. Masszív szakállra meg bajuszra vágyom, bár kell még hozzá idő, de én ráérek. 
Szabiék ma lenyírták a füvet a fél fűnyírónkkal, azért fél, mert felesbe vettük egy másik házzal, csak nem lesz háború, hogy épp ki nyírjon füvet. Az nem az a veszekedésalap szerintem. Én közben felhívtam a szerelő Janit, hogy vinném regisztrálni a kocsit, mert nem akarok összetűzést a helyi sheriffel. Meg is beszéltük, hogy jövő héten megnézi, hogy milyen állapotban van, aztán megoldjuk. Vigyáznom kell vele, hogy nehogy megvezessen, amolyan rafkós fajta. Valamilyen szinten tisztában vagyok a kocsi állapotával szóval olyan hatalmas javításokra nem számítok. Remélem megoldja gyorsan, örülnék, ha nem kéne osonópályán közlekednem, ha címet viszek. 
Ma a munka egész kis forgalommal indult és szerencsére ez így is maradt. Harminc-egynéhány megrendelésünk volt csak, viszont azt nagyjából mindet egyedül oldottam meg. Amikor nem én sütöttem, akkor címen voltam. Tetszett ez a nap, ezt mondtam Henrynek is. Fontosnak éreztem, hogy ott vagyok és ezért beleadtam mindent. Bár hulla fáradt voltam, de az adrenalin dolgozott rendesen, mert teljesíteni akartam. Sikerült is szerintem, a konyha sosem volt szerintem ilyen tiszta egész nap. Henry keres még egy embert, mert kevesen vagyunk. Illetve kettőt, mert egy futár is kellene neki, de részemről most a konyha ami igazán érdekes, ugyanis Luksahal nincs megelégedve. Említettem Györgyi férjét, Györgyi elmondása szerint, ha munkáról van szó, akkor olyan, mint én. Még az is lehet, hogy kap esélyt. Részemről ez azért érdekes, mert valamilyen szinten a felettesük lennék, Henry legalább is ezt akarná, mert szerinte átlátom a rendszert. Ebben igaza is van, remélem helyt tudok állni. Pár hónappal ezelőtt hallani sem akartam volna ilyen felelősségről, most viszont érdekelnek a határaim. Elég jellemformálóra sikeredett ez a költözés, persze egyáltalán nem bánom, miért is bánnám, hiszen érvényesülök olyan dologban, amit ráadásul szeretek is csinálni. Mint például a kiszállítás is. Ma is volt olyan, amihez nem kellett a navi. Ha regisztrálva lesz a kocsi, akkor meg Henry is mer majd többet küldeni, szóval alakul ez mint a púpos gyerek a prés alatt. Ami vicces, hogy így, hogy Henryvel voltam csak a konyhán, még így is végeztünk a takarítással egyre. Tény, hogy ma kb semmit nem mosogattam, mindent a boss csinált, viszont cserébe nagyon előre sem kellett jönnie, szóval kvittek vagyunk. Ma megint kihangsúlyozta, hogy a jobb kezének akar, aminek örültem is, hogy a múltkor az nem csak valami légből kapott ötlet volt. Mondta, hogy ez több felelősség, több munka, kevesebb pénz. Ilyen a kapitalizmus. Persze csak viccelt. Őszintén, én elégedett lennék ennyi pénzzel is, amennyit kapok most, de nem fogok ellenkezni, ha folyamatosan emelkedne a fizetésem, ahogy jobban belemerülök a dolgokba. Kivárom még a megfelelő alkalmat, amikor már tényleg azt látom, hogy mindent rám mer bízni, aztán akkor előrukkolok a teljes munkaidős bejelentéssel. Valljuk be, ingyen pénz bárkinek jól jön. Ha tényleg meg van velem elégedve, meg számítok neki (amit igazából úgy érzek, hogy igen), akkor bejelent. Az meg nekem havi plusz Ł200 lenne az államtól segély címén. Ingyen meg a szar is kell, hogy egy klasszikust idézzek. 
Na annak ellenére, hogy nagyon nem akaródzott nekiállnom a dolognak, szerintem egész jó kis történet kerekedett. Akinek tetszett, az látogasson el a weboldalamra is, vagy hívja az ingyenes zöld számomat még több bölcs gondolatért. 

Az az igazság, hogy egy teljesen átlagos napon vagyok túl. Sok mindent nem is tudok kiragadni, maximum annyit, hogy a mai címeimhez nem használtam a gps-t, sőt volt olyan, hogy még csak a térképen sem néztem meg, mert tudtam hol van. Ilyen dolgok tudnak dobni azért a napomon. Mára be volt tervezve jó sok takarítás, szóval teljes volt a konyha létszáma végig. Sajna elég későn tudtunk nekiállni a dolgoknak, mert 10 után megszaporodtak a rendelések, valamint sokan jöttek be is az üzletbe. Későn is zártunk, mert éjfél után váltották egymást a vendégek majdnem 1-ig. Takarítás közben is próbáltak páran még bejönni, de szerencsére már nem nyitottuk vissza az ajtót. Nem volt annyira vészes a dolog, meg alapból sokat voltam az utcán is. Szegény Györgyit sajnálom egy picit, mert még nem érzi át annyira a helyzetet és Lukash ezt kihasználva "ugráltatja". Mondtam neki, hogyha épp csinál valamit és nem létfontosságú, hogy segítsen máshol, akkor előbb fejezze be a dolgát és csak utána menjen oda. Persze, ha nagyon kell, akkor segítsen, de hadd ne kellejen már azért előrejönnie a mosogatásból, hogy feltekerjen egy wrapot. Belejön majd szerintem, csak idő kérdése. 

Ma eltört az egyik kedvenc bögrém. Igaz ragasztva volt már a füle évekkel ezelőtt és most megadta magát újra. Szerencsére még félig sem volt teával, meg nem is a szőnyegre borult. Mondjuk szép teljesítmény egy több, mint húsz éves bögrétől, hogy idáig bírta, sőt, igazából csak a füle törött le megint. 
Ma 5-kor kezdtem a munkát és mivel Abdol csak 6-ra jött, azt hittük, hogy addig én viszem a címeket. Aztán megérkezett James, szóval nem kellett tovább gondolkodnunk. Vittem azért így is később és megint volt olyan, amihez nem kellett már a navigáció. Visszaérve az egyikről egy rendőrautó kanyarodott be épp a kis utcába, ahol parkolni szoktunk és egy másik mellé állt meg. Na innentől kezdve nem vittem több címet, nem mertem kockáztatni. Azt hiszem, hogy megcsináltatom a regisztrációt inkább, minthogy elkobozzák az autómat. Amíg otthon leszek május végén, lesz is ideje a szerelőnek a dologra, valamelyik nap beszélek is vele. 
Henry kérdezte ma, hogy mit szólok ahhoz, ha jövő héten nem lesz szabadnapom. Mondtam neki, hogy épp gondolkodtam rajta, hogy ilyen fizetés mellett simán bevállalnám havi egyszer a dolgot. Megnyugtatott, hogy keményen megdolgoztam azért a pénzért, szóval a munkám nem hiábavaló. Azt mondta, hogy akar alkalmazni még valakit, hogy könnyebb legyen megoldani a szabadnapokat. Lukashal nincs teljesen megelégedve, még a végén a helyére keres valakit. Kérdeztem, hogy rész-, vagy teljes munkaidőre kell e neki ember, azt mondta, hogyha olyan ügyes, mint én, akkor kis idő után már teljesben tud dolgozni. Ez megint csak jól esett, örülök, hogy így látja. Györgyi is mondta, hogy elég magasra tettem a lécet, de ez van, én így dolgozok. 
Hibáztam ma viszont, hiszékeny voltam. Az egyik címen a csaj azt, mondta, hogy bankkártyával fizetett már, én meg elhittem, holott a papíron világosan a készpénzes fizetés szerepelt. Előtte volt egy kis káosz benn, aztán valamit babráltam is a bankkártyás masinával és azt hittem, hogy az volt az, így jártam. Henry nagyon rendes volt, nem kérte el azt a Ł10-ot, csak mondta, hogy legközelebb jobban figyeljek, meg, ha ilyen van, akkor inkább telefonáljak be. Így lesz. 
Na de mára ennyi, lelkiekben fel kell készülnöm arra, hogy megint lesz vagy 13 napom egyben.

Egész jól ki tudtam magam aludni így, hogy egy órával későbbre mentem. Mára még maradt ebéd is, szóval azzal sem kellett időt vesztegetnem, hát nyugodt tempóval indultam dolgozni. Kezdem megismerni az egyik városrészt, mivel ma is volt címem oda. Vannak azért még problémák az utcanevekkel, de ha térképen megnézem, akkor már ismerős a környék. De hiányzik egy jó Pinkóca tér, vagy egy Zombor utca, de sajna itt csak Lower House Road, meg Kingsway jut. A főbb utak már nagyjából megvannak, ha mennem kell valahova, akkor alapból úgy kezdik elmagyarázni, hogy melyiken induljak. A legnagyobb problémám az, hogy itt rengeteg a kis utca, vagy épp zsákutca, mivel nagy területen terül el a város. Szépen lassan azért meglesz, mert érdekel is a dolog, szóval tanulom. 
A konyhán próbálok minél önállóbb lenni, több-kevesebb sikerrel. Az alapvető dolgokért nagyon nem kell már szólnia Henrynek, meg próbálom Györgyit is irányítani valamennyire a szó pozitív értelmében. Próbálok mindenre odafigyelni, hogy mikor Henry az irodában van, akkor is minden rendben menjen. Alakul ez, csak eddig még ilyen nem volt, ennyi felelősséget nem vállaltam még, de tetszik. 
Az utcán, címről visszafele jövet láttam ma egy limuzint, de nem is akármilyet. Egy metál rózsaszín Bently volt, én ilyen hosszú kocsit eddig csak képeken láttam (hosszabb volt, mint a Győrben cirkáló fekete). Le is akartam fényképezni, de nem volt rá időm, ha látom még, akkor lövök róla egy képet. 
Lukash ma is lelépett egy órával zárás előtt, illetve pont jöttek be páran akkor, szóval maradt még egy tíz percet. Györgyi mondta utána, hogy teljesen fel volt háborodva, hogy nem tudott elmenni egykor, látszott rajta, hogy ideges. Nekem nem tűnt fel, mással voltam elfoglalva, de szerintem ezeket a dolgokat Henry is észreveszi, van már ennyi ismerete emberek terén. Én nem tudom, szerintem ez pont nem az a munkahely, ahol ki kéne akadni ilyeneken. Ha ennyire haza akar menni folyton, akkor minek jön egyáltalán dolgozni? Nem vagyunk egyformák, de gondolom ez a fizetésünkön is meglátszik, bár nem látok és nem is akarok belelátni mások zsebébe, amíg elégedett vagyok a munkám gyümölcsével. Ha már itt tartunk, ma megkaptam a múlt heti fizumat. Úgy érzem megérte az a hét, havi egyszer bevállalnám simán ugyanezt. 
Mára szerencsére nem jött extra vendég zárás után, szóval csak a takarítással kellett foglalkoznunk, aztán jöhettünk is haza.

Ma lefoglaltuk a repülőjegyemet, szóval hivatalosan is közlöm, hogy 27.-én kedden, délelőtt 10:05-kor érkezik a gépem Pozsonyba. Addig még foglalnom kell időpontot az okmányirodába és remélem, hogy a háziorvosnál sem lesz semmi probléma. A visszaútra, ami szombaton lesz, még pont le tudtuk foglalni az utolsó olcsóbb jegyet. Sok mindenre nem lesz időm, szóval senki ne sértődjön meg, ha nem találkozunk most. Természetesen a család prioritást élvez ilyen téren, de máshova nagyon nem fogok rohangálni. Henry már be is írta a naptárába a dolgokat. 
Ma benn hagytam kibontakozni a többieket. Maradtam javarészt hátul, vagy épp címre mentem. Vittem ma kaját Jamesnek, egész szép helyen lakik. Nyugodt környéknek tűnik sok zölddel és csendes kis utcákkal teletűzdelve. Ma ismét főztünk csirkét, most már teljesen tisztában vagyok a fűszerezésével. Legközelebb meg tudom már csinálni szerintem. Volt ma benn Steve, kicsit ittas volt, gondolta beköszön. Azt hiszem vissza szeretne jönni, nem tudom mi lesz vele. Henry ma mondott pár dolgot, csak, hogy tiszta legyen a kép. Azt mondta, hogyha egyszer elmennék tőle azért, mert máshol talán jobb lehet, emlékezzek vissza arra, hogy milyen volt nála, mert sokan visszavágynak hozzá. Nem tervezem, hogy lelépnék, mert jól érzem magam. Úgy érzem meg is becsülnek és ez igazából többet jelent nekem, mintsem egy jobban fizető állás, ahol szarba sem vesznek. 
Lukash 11-kor hazament, de utána nagyon senki nem jött be. El is takarítottunk mindent fél 1-re, addig amúgy is nyitva voltunk, mert vártuk a szokásos társaságot. Nem jöttek, hát bezártunk. Már csak a felmosás volt hátra, mikor megjelent a két öreg, akik gyakran jönnek. Henry beengedte őket, szerencsére nem kértek semmi bonyolultat. Annyi baj volt csak, hogy a kemencét már egy ideje lekapcsoltuk, szóval várni kellett vele. Henry adott nekik egy szórólapot, hogy legközelebb telefonáljanak oda korábban, hogy jönnének és akkor megvárjuk őket. Na így lett a hivatalos éjféli zárásból fél kettes. Mindegy, jó fejek az öregek, szóval nem bánom. 
Holnap megint csak hatra kellek, kicsit többet tudok legalább pihenni.

Mára ugye maradt ebédem, szóval legalább normális étkezés után mentem dolgozni. Gyengén indult az este, az első 2 órában egyedül voltam. Abdol leszelt minden zöldséget ma, amit kellett, meg is lepődtem rajta, mert kérni sem kellett. Később aztán eléggé beindultak a dolgok, olyannyira, hogy ma összesen 8 cím jutott nekem is. Volt egy köröm, amikor hármat vittem egyszerre, ilyen most történt először. Egész jó lett a jatt is a nap végére, ha minden nap lenne ennyi, akkor a lakbéren kívül másra nem kéne költenem nagyon a fizetésemből. Egész nehezen akart gyengülni a forgalom, jól el is voltunk csúszva a takarítással. Szerencsére azonban Györgyi jött ma takarítani a lakást és miután azzal végzett, lejött segíteni nekünk. Volt is mit csinálnia, majdnem 3 órán keresztül állt a mosogató mellett. Nagy nehezen aztán végeztünk azért, majd jöttünk is haza. Most ez ilyen rövid lesz, mert mindjárt elalszok. A lényeg benne van azért.