a sokadik első lépés

Picit elmaradtam mostanság, sorry about it! Csak hát kissé felgyorsultak az események, aztán a munka melletti kis időmet inkább alvásra fordítottam. Nem hiába, ugyanis már idejét sem tudom, hogy mikor voltam szabadnapos. Valamikor 3 hete kezdődött az egész, mikor is Henry megkérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha a héten nem lenne szabadom. Mivel előtte valamivel letoltam 13 napot egyben, ami anyagilag eléggé megérte, bevállaltam ezt is. Akkor majdnem meghaltam már a fáradtságtól a 8-9. nap környékén, ettől azért tartottam most is. Ennek ellenére így túl most már 19 napon, azt kell mondjam, hogy bírom. Tény, hogy másra nagyon nem jut időm, de végre azt csinálom, amiért kijöttem: dolgozok. Dolgozok amennyit lehet és amennyit bírok, hogy valami legyen velem a jövőben. Persze gyakran eszembe jut, hogy lehetne kevesebb is, de akkor tovább tartana. Meg jelenleg sajna nem is lehet kevesebb. A történethez hozzátartozik, hogy Lukas (nincs h a végén mégsem, ahogy kiderítettem, hogy Abdu is csak Abdu, nem pedig Abdul) hazautazott majdnem egy hétre. Ez volt a második teljes hetem, amikor már azért volt egy holtpontom, ha jól emlékszem, de mivel pihentem is mellette amennyit tudtam, bírtam. Az a hét azért tartogatott meglepetéseket. Ja várjunk, erről a hétről van szó, amit most fejeztünk be. Na szóval ez a hét tartogatott meglepetéseket. Először is több dologra kellett figyelnem, mert a grillt vittem. Vagy hát mindent, aztán, ha nagyon úsztam, akkor jött a segítség. Persze Györgyi is segít ahol tud, szóval azért annyira vészes nem volt. Csütörtökön volt a mély víz, ha lehet így fogalmazni. Az volt az a nap, ami felváltotta az addig nyugodt forgalmat és nyakamba zúdította a tömeget. Csináltam ahogy tudtam, nap végén megkérdeztem Henryt, hogy hogy látta a dolgokat, szerinte milyen volt a munkám. Very well. Ezeket a szavakat használta. Szóval ügyes voltam, jár nekem a taps. Pénteken aztán Lukas visszatért, gondoltam meg van mentve a haza. Bár napközben volt egy olyan megnyilvánulása Henrynek, hogy jobban szeret engem látni a grillnél. Egész egyszerű az indok, tisztán tartom. Ez pénteken nem volt meg. Na mindegy, azért örültem, hogy ott van, gondoltam legalább hamarabb hazamehetek. De nem jött össze, mivel hajnalban kelt, repült, aztán jött is dolgozni, így megint Ő ment haza előbb. Na majd szombaton, gondoltam naivan. Azt kell mondjam, hogy a szombat volt a legkeményebb. Mondom ezt azért, mert Lukas nem jött be dolgozni. Carol felhívta, elvileg próbálta hívni Henryt korábban, de nem érte el, Abdunak küldött üzenetet. De Abdu meg csak később kezdett, szóval cseszhettük, várhattunk rá. Henry fel sem akarta hívni, csak Carolt érdekelte, hogy mi is van vele. Elvileg nem volt jól, gyakorlatilag a fene tudja. Nem is lett volna ezzel sem gond, ha szól, és akkor riadóztattuk volna Bejamot, aztán nem lett volna káosz. Elfért volna még egy ember az tény. Gondoltuk ma azért benéz, de az is elmaradt. Henry agyalt folyamatosan, majd megkért, hogy beszéljek Györgyi férjével, Danival (akivel korábban már beszélt Ő is), hogy tud neki adni munkát, mert Lukas ennyi volt, nincs rá szüksége, mivel nem lehet rá számítani. 
Más. Csak megpróbálok kiragadni pár mozzanatot az elmúlt időszakból, hogy képben legyen mindenki. Egy vicces dolog volt pár hete. Abdu mindig megmosolyogja a nyelvünket, elkezd sisegni, mikor Györgyivel beszélgetünk. Vitt előre pár üdítőt, mikor is megkérdeztem tőle, hogy segítsek e neki, magyarul. Majd lefordítottam angolra. Utána azt próbálta kimondani, de valami olyasmi sikerült csak, hogy: sekicse? Lukas mondta neki, hogy felesleges megtanulnia, mivel angolul sem használja ezt a kifejezést. Ezen azért nevettünk egy jót. 
Henryvel beszélgettem a bejelentésemmel kapcsolatban, mivel bár be vagyok, de korántsem annyira, amennyit ténylegesen dolgozok. Nem ártana, mivel, ha bármi történik, jó ha van fedezetem. Szerencsére Ő olyan ember, aki segít ha baj van, bár ezt csak a szava támasztja alá, írásos dolgot nem tudok felmutatni. Én bízom benne, nem tudnám elképzelni róla, hogy szarban hagyna, nem olyannak ismertem meg. Mondta, hogy legyek türelmes, idővel folyamatosan többet ad, míg a végén manager szintre juthatok mellette. Szerintem annyira messze az nincs is, szóval kitartok. 
Nincs jól mostanában, hetente megy orvoshoz, nagyon megterheli a szervezetét a folyamatos munka. Így meg főleg, hogy kevesen vagyunk. Én próbálom kihozni magamból a legtöbbet, de kell oda még valaki, hogy neki már tényleg csak akkor kelljen megmozdulnia, ha nagy gáz van. Nem fiatal már, szóval nem ártana pihennie. Magam ellen beszélek ilyen téren, de még az ellenségemnek sem kívánnám néha azt, amit Ő nap, mint nap csinál. Persze, Ő választotta, de akkor is. 
Eszembe jutott egy korábbi beszélgetésünk, mikor is elhangzott egy vicces dolog. Egyetemet végzett emberről beszélünk, mesélte, hogy valami számítástechnikai dolgot tanult. Azt mondta: I learnd computer chips, now I sell potato chips. Mire én: chips-chips. Annyi csak a lényeg, hogy mindegy mi van, valahogy úgyis lesz. Vagy valami ilyesmi, de a lényeg, hogy ezt a mondatot míg élek nem felejtem el szerintem. 
Hogy hol tartunk most? Volt szó a bizalmi dolgokról és, hogy miért is szavazok neki bizalmat. Egyszerű a válasz, mert ez kölcsönös. Mi sem mutatja jobban a dolgot, mint a tény, hogy saját (!!!) kulcsom van az üzlethez,és valamelyik nap én nyitottam. Persze még mindig van mit tanulnom, de nagyon jó úton haladok. 
A kiszállítás is egyre jobban megy. Jóformán már csak néha használom a navigációt, legtöbbször csak megnézem, hogy hova is megyek, aztán el is teszem. Alakul a város megismerése. 
Van egy új futárunk is, illetve Ő is csak besegítőnek jelentkezett hétvégére. Kéne egy állandó is, mert szerintem Abdu sem húzza itt sokáig. Nagyon nincsenek megelégedve vele sem, szóval szerintem, ha lenne valaki állandó, akkor repülne. 
Summázzuk a dolgokat. Gyanítom nem fogok ezek után naponta jelentkezni, legalább is amíg ennyit megyek, addig biztos, hogy nem. Jól vagyok egyébként, tetszik ez az élet, látom a lehetőségeimet végre. Ha ennyit tudnék menni még 3-4 hónapig, akkor nulláznám minden tartozásomat. Persze kell a pihenés mellette, de le akarok tudni mindent, aztán majd jövőre pihenek egyet. Most még bírom, szóval csak ütöm azt a meleg vasat. Annyira most nem vonz az ország megismerése sem, talán majd azt is megejtem egy későbbi időpontban. Ja közben persze szorgalmasan járok iskolába, tanulok nagyon sok új dolgot és most kedden írok is egy tesztet, miután hajnalban kivittem a Danit a reptérre, miután talán el tudok jönni holnap korábban a munkából. Szóval, ha nem is olyan intenzitással, mint korábban otthon az év e szakában, de azért zajlik az élet itt is. Hogy milyen élet? Lehet persze kérdezni, így, hogy leírtam, hogy csak alszok és dolgozok. Olyan élet, amilyet választottam egy kis időre és ami áldozatokkal jár. A felnőtt lét, hogy szépen fogalmazzak. Utolért engem is, elég szar kimondani, de ez van, talán egy kicsit el is késtem vele. Lesz még azért fesztivál a jövőben, de egyenlőre gyűjteni kell. 
Jövő kedden érkezem haza, a szállásom már meg van oldva. Sajna szombaton jövök is vissza, szóval nem megsértődni, ha nem tudok találkozni mindenkivel. Majd júliusban bepótolom, ha minden jól megy. 
Na jól van, elfekszem, mivel szerintem ezt a hetet is szabadnap nélkül viszem végig.