Dávidnak itt van egy (vagy a) barátnője pár napra. Délután miután kikászálódtam az ágyból lementem egy kávéra a konyhába, ahol is épp palacsintát sütöttek. Beszélgettünk hát kicsit, amíg megcsináltam, meg megettem az ebédemet (vagy reggelimet) aztán mentem is dolgozni. Korábban, mint szoktam, ma 4-kor kezdtem. Ilyenkor segítek az előkészületekben, felrakom a doner húst, feltöltöm a salátás dolgokat, meg minden, ami a nyitáshoz kell. Egy dagasztást is szoktunk csinálni, ez ma sem maradt el. Annyi volt csak a különbség az eddigiektől, hogy Henry csak elmondta, hogy miből hány darab kell, aztán teljesen magamra hagyott. Csináltam már korábban egyedül, de valamelyik fázisában a műveletnek mindig jött és segített, most nem. Na nem mintha kellett volna, csak mondom. 
Csináltam szépen a dolgom egész nap, címet is vittem, meg miegymás. Abdollal viszont volt egy kis összeveszésünk. Én csináltam a pizzákat a következő rendelésekhez, mert utána mennem kellett címre és Henry megkért, hogy mielőtt kimegyek, legyen meg minden, hogy már csak be kelljen rakni a kemencébe. Abdol meg épp akkor ért vissza és ment is volna tovább, de nem volt kész a krumpli. Jött oda, hogy amit épp csinálok, az megy e be most a kemencébe. Mondtam, hogy nem, de meg akarom csinálni előre, mert mennem kell címre nekem is. Erre kiakadt, hogy miért nem csomagoltam inkább el neki a dolgokat, így is el van késve. Teszem hozzá, amíg ezt a monológot előadta, simán meg is tudta volna csinálni magának a dolgait. Később próbáltam neki elmagyarázni a dolgot, de nem értette az én nézőpontomat. Még majdnem lelkiismeret furdalásom is lett, de szerencsére Henry elmagyarázta, hogy mi is volt a hiba. Az az ember, aki a grillnél áll (történetesen Lukash), az koordinálja a konyha működését. Na már most, ha az az ember nem szól, hogy ezt, meg azt el kéne készíteni, mert már csak ez, meg az hiányzik a rendeléshez, akkor a másik ember, aki a pizzás részlegen dolgozik épp (történetesen én), nem fogja tudni, hogy valami még hiányzik. Itt aztán megértette, valamint egy kicsit én is megvilágosodtam. Mindemellett volt Henrynek egy olyan mondata, ami eléggé megütötte a fülemet. Miközben Abdolnak próbálta elmagyarázni mindezt, hozzátette, hogy rólam ne mondjon semmi rosszat (mármint Abdol), mert többet dolgozok, mint bárki más. Itt azért megkönnyebbültem, Végre kezdem tényleg elhinni, hogy jó amit csinálok. Ilyen elismerések miatt szerintem érdemes is. Nem fogom megváltani a világot, meg nem is Oscar-díjról van szó, viszont ma eszembe jutott ennek kapcsán Fürt barátom egy mondata: "Mindegy mit csinálok, de abban a legjobb legyek" Ilyenkor mindig feltöltődöm. Csak el ne szálljak, ismerem magam és tudom, hogy néha kicsit hajlamos vagyok rá. Ha odafigyelek, akkor nem lesz baj. 
Szabadnapom viszont nem tudom mikor lesz, mert azt el is felejtettem, hogy Lukash vasárnap megy haza Lengyelországba és csak pénteken jön vissza. Vicces lesz, ha letolok 20 napot egyben, de nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz. Na majd kiderül. Annyi biztos, hogy a jövő héten átveszem a koordinátor szerepét, szóval, ha valami nem megy gördülékenyen a kiszállítással kapcsolatban, akkor én leszek a felelős érte. Még jobban oda kell majd figyelnem mindenre, mint most, de szerintem menni fog. Csak a fáradtságtól tartok egy kicsit, mert azért mentálisan le tud fárasztani ez a munka. Szóval, ha kimaradna egy-egy poszt a jövőben, az azért lesz, mert nincs erőm megírni.