a sokadik első lépés

A mai napom némi olvasással indult, megpróbáltam értelmezni a Harc Európáért szabályait. Így második olvasásra is vannak azért homályos foltok, de sokat segített a múltkori topik. Sajna csak az alap változatig jutottam, a haladó még várat magára, mert mennem kellett dolgozni. Izgalmas lesz ez, ha megértem, aztán szerintem neki is állok egy játéknak, talán akkor a nem teljesen egyértelmű dolgok is értelmet nyernek. Bár nem igazán tudom elképzelni, hogy hogy is lehet majd ellenfél nélkül megoldani a dolgokat, de, ha másoknak sikerült, akkor nekem sem jelenthet gondot. Na majd meglátom. 
A munkában egész kellemesen indult a nap. Hárman voltunk konyhán két futárral és alig volt rendelésünk. Henry talált is munkát nekem hátul, először csináltam pár tésztát, majd, hogy ne unatkozzak, ki kellett takarítanom az elöl lévő kicsi és a nagyobb fagyasztót is. Csak le kellett olvasztani, aztán kitörölni, nem volt vészes. Főleg, hogy tanultam ma egy praktikát erre is. Kipakoltunk mindent, majd kikapcsoltuk és raktunk be a polcokra pár forró vízzel teli edényt. Szépen le is olvadt az egész. Nagyon frankók ezek a fagyasztók, körbe van csövezve belülről az egész. A polcok maguk is fagyasztó csövekből vannak, vagy nem is tudom mi erre a szakkifejezés. A lényeg, hogy nem csak mondjuk felülről, vagy alulról jön a hideg, hanem minden egyes polcban külön spirál fut. Na mindegy. Míg a forró víz dolgozott, addig úgy adódott, hogy ki tudtam vinni ma is egy megrendelést. Ez az eddigiekkel ellentétben nem sikerült annyira, mert, bár a címet megtaláltam (korábban bicikliztem is abban az utcában), de senki nem nyitott ajtót. Csöngettem, kopogtam, dörömböltem, de semmi. Az ablakon is kopogtam, mert gondoltam, ha már megy a tv, csak nézi is valaki, de tévedtem. Próbáltam hívni az illetőt, de nem vette fel (remélem itt nem hív vissza, hogy volt egy nem fogadott hívása 3 nappal ezelőtt, mint otthon volt szokásuk a kedves vendégeknek). Hívtam Henryt is, nem vette fel, majd szerencsére a blokkon rajta van az üzlet száma, így végre elértem valakit. Bentről is próbálkoztak, de semmi nem történt, hát visszamentem. Addigra aztán kezdett megélénkülni a vendég sereg, plusz Bejam is hazament, valamint beszart a számítógépes rendszer is és kézzel írott rendeléseket próbáltunk megfejteni. Lukashal néha tanakodtunk, hogy mi is lehet odaírva, de aztán inkább megkérdeztünk mindent többször. Durva, hogy mennyire hozzá lehet szokni a jóhoz és mennyire megnehezíti a dolgokat, ha elromlik valami. Belegondolva, gyanítom 20 évvel ezelőtt nem volt még érintőképernyős cucc Henrynél sem és valószínűleg akkor is kézzel voltak firkálva a dolgok. Csak elszoktunk tőle és egy gyengébb napon még nem is lett volna vészes, de ez ma más volt. Eléggé el is húzódott az este emiatt. Zárás előtt még sehol sem voltunk a takarítással, és a zárás maga is váratott magára éjfél helyett majdnem 1-ig. Ezek után töltöttem még vissza az említett fagyasztót, valamint ekkor kezdtem hátul is a dolgomat. Míg én megcsináltam mindent hátul, addig Lukash elől és nagyjából egyszerre végeztünk. El is múlt már fél 3, mire elindultunk haza. 
Henry szólt még az este közepén, hogy holnap 4-re kéne mennem, de mivel a forgalom miatt nem sikerült ma megcsinálnunk mindent, amit eltervezett, ez módosult nap végére 3-ra. Szerencsére nem leszek egyedül, mivel nem egy átlagos napra számítunk holnap sem. Lukash jön 5-re, valamint Györgyi is csatlakozik hozzánk 8-kor. 
Srácok, ha mentek Bakonyozni, vagy másfelé, akkor jó túrázást, meg szép napot! A többieknek meg sok locsolót!