Sajna mára nem sikerült semmi mozgást beiktatnom, mert eléggé fáradtan ébredtem, valamint korábban is kezdtem a munkát, mint máskor. Pedig nagyon szép idő volt, sütött a Nap, kellemes volt a hőmérséklet is. 5-re mentem ma, felvettem Lukasht is, mivel együtt kezdtünk. Steve egy órával később kezdett és eredetileg a terv annyi volt csak, hogy 10-ig lesz, aztán hazamegy. Persze ez borult, mivel addig nem végzett a dolgával, mivel nekünk segített a konyhán, amíg Henry Christasnak segített a kiszállításban. Szerencsére Carol is ott volt, aki legalább a rendelések felvételének terhét levette a vállunkról. Stevenek egyébként az elszívó szűrőit kellett volna takarítania, de csak ketten Lukashal nem tudtuk volna megcsinálni ezt az estét. Mikor lement a roham, akkor segítettem Stevenek hátul, majd a mosogatást már ráhagytam, mivel Lukash ment haza 11-kor. Hihetetlen gyorsan repülnek itt a napok egyébként. Igazából nem bánom, előbb érek célba, csak meglepő. Jó, hogy végre van időm másra is a munkán kívül, nem mint otthon, mégis meg tudok élni. Könnyű lenne hozzászokni ehhez, de nem akarok, mást akarok. A többieken látom, hogy nekik meg fog felelni ez a rendszer életük végéig, mások vagyunk. Most így, hogy elkezdtem sportolni, nem is feszülök annyira, hogy kapcsolat kéne, nem is lenne rá időm. Újra előjött az a jövőkép, amiben egyedül építek egy kis házat és ellátom saját magamat. Valljuk be, gyorsabban kivitelezhetőnek tartom, minthogy több emberre tervezzek. Na mindegy, nem látok a jövőbe, lesz ami lesz. Én csak hagyom, hogy hasson.