Igen, tudom, a tegnapi kimaradt. Sőt, a main is gondolkodtam, hogy megírjam e. Végül nekiállok. Tegnap eljöhettem előbb melóból, mivel ma suli volt, meg amúgy is megint meglesz egyben a 13 napom. Gondoltam ki is pihenem magam, elalszok éjfél körül, aztán frissen, üdén indulok tanulni, majd szieszta, aztán munka ismét. Majdnem sikerült, csak épp elkezdtem olvasni egy blogot, egy csaj írta le a tapasztalatait Ausztráliával és az ottani nyelvtanulással kapcsolatban. Hajnali 5-kor már azért aludtam, persze szidtam magam, mint a bokrot. 
Valamivel később aztán keltem is, bár megkésve, mert az ébresztő után fél órával nyílt ki a szemem. Agyaltam is sokat, hogy megéri e bemenni úgy, hogy tudom, hogy mi vár rám ezen a héten. Végül erősebb volt a tudásvágyam, meg az, hogy múlt héten írtam egy próba tesztet és kíváncsi voltam az eredményre. A megérkezést egy barna vízzel ünnepeltem, majd felmentem a terembe. Egyre aktívabb vagyok, amit a mai nap is bizonyított. Szinte mindig elsőként mondtam a helyes választ egy-egy kérdésre. Az órák második felében meg beszélgetős feladatot kaptunk hárman, akiknek szükségünk van több gyakorlásra. Na ezek azok a feladatok, amiket élből próbáltam hárítani eddig, ma viszont úgy gondoltam, hogy bele adok mindent, hisz csak így tudok fejlődni. Meg is lettem dicsérve, szerintem Liz sem számított rá, hogy ilyen aktív leszek. Külön öröm volt számomra, hogy bár akadozva, meg lassan, de nyelvtanilag helyes mondatszerkezetek hagyták el a számat. Bár az egészséges élet témakör már a könyökömön jön ki, de ezen is túl kell esni. Megtudtam közben, hogy annyira nem sikerült a tesztem, mert formális levelet kellett volna írnom egy témakörben, én viszont kicsit elkalandoztam. Csak úgy jöttek a gondolatok, amiket le is írtam. Liz említette is, hogy imádta a kreativitásomat, de sajnos nem ez volt a feladat, próbáljak kevesebbet írni. Hát semmi sem jó?! Persze viccelek, értem én, hivatalos levélben nem rizsázunk. Az órák végén megpróbálkoztam vele újra, egy más témakörben. Röviden, tömören (metro), csak a lényegre koncentrálva írtam egy panaszlevelet egy fiktív konditeremnek, hogy miért is voltam elégedetlen a szolgáltatásaikkal. Hibák még ebben is voltak, de határozottan jobban sikerült, mint az előző.
Suli után aztán jöttem is haza, gondoltam megpróbálkozok egy délutáni szépítő alvással. Próbálkozni lehetett, de a siker elmaradt. Fogalmazzunk úgy, hogy sem a porszívó mellett, sem az ajtócsapkodások és lépcsőn rohangálások mellett nem sikerült álomba merülnöm. Hát ez van, nincs mit tenni. Fogtam magam és az egy óra forgolódás után átmentem a sparba némi kajáért, meg koffeinért. Választhattam, hogy a jól bevált, finom nescafét veszem, de akkor feladom az elveimet a nestlé termékekkel szemben, vagy a sparos csodát. Az utóbbi mellett tettem le a voksomat, nem is bántam meg. Ez sem volt jó semmire, de jó érzés volt kiülni az udvarra egy bögre tejeskávé imitációval. Ebédre, mit ebédre, reggelire bevágtam egy pizzát, mert mint tudjuk az a legfontosabb étkezés a napban, természetesen délután 3-kor, hogy igazán hasson. Kezdek úszógumit ereszteni, múltkor ezt figyeltem meg. Nem örülök na, tényleg híznak a galambok. Kondira meg se időm, se energiám. Persze lehet kifogásokat keresni, de ilyen és főleg ennyi munka mellett ember legyen a talpán aki még mozogni akar. Na nem sírok, csak úgy mondom. Nincs feladva, csak pihenőpályára került egy kicsit a dolog. 
Ja, közben archajat kezdtem hordani, ezt csak így mellékesen jegyzem meg. Masszív szakállra meg bajuszra vágyom, bár kell még hozzá idő, de én ráérek. 
Szabiék ma lenyírták a füvet a fél fűnyírónkkal, azért fél, mert felesbe vettük egy másik házzal, csak nem lesz háború, hogy épp ki nyírjon füvet. Az nem az a veszekedésalap szerintem. Én közben felhívtam a szerelő Janit, hogy vinném regisztrálni a kocsit, mert nem akarok összetűzést a helyi sheriffel. Meg is beszéltük, hogy jövő héten megnézi, hogy milyen állapotban van, aztán megoldjuk. Vigyáznom kell vele, hogy nehogy megvezessen, amolyan rafkós fajta. Valamilyen szinten tisztában vagyok a kocsi állapotával szóval olyan hatalmas javításokra nem számítok. Remélem megoldja gyorsan, örülnék, ha nem kéne osonópályán közlekednem, ha címet viszek. 
Ma a munka egész kis forgalommal indult és szerencsére ez így is maradt. Harminc-egynéhány megrendelésünk volt csak, viszont azt nagyjából mindet egyedül oldottam meg. Amikor nem én sütöttem, akkor címen voltam. Tetszett ez a nap, ezt mondtam Henrynek is. Fontosnak éreztem, hogy ott vagyok és ezért beleadtam mindent. Bár hulla fáradt voltam, de az adrenalin dolgozott rendesen, mert teljesíteni akartam. Sikerült is szerintem, a konyha sosem volt szerintem ilyen tiszta egész nap. Henry keres még egy embert, mert kevesen vagyunk. Illetve kettőt, mert egy futár is kellene neki, de részemről most a konyha ami igazán érdekes, ugyanis Luksahal nincs megelégedve. Említettem Györgyi férjét, Györgyi elmondása szerint, ha munkáról van szó, akkor olyan, mint én. Még az is lehet, hogy kap esélyt. Részemről ez azért érdekes, mert valamilyen szinten a felettesük lennék, Henry legalább is ezt akarná, mert szerinte átlátom a rendszert. Ebben igaza is van, remélem helyt tudok állni. Pár hónappal ezelőtt hallani sem akartam volna ilyen felelősségről, most viszont érdekelnek a határaim. Elég jellemformálóra sikeredett ez a költözés, persze egyáltalán nem bánom, miért is bánnám, hiszen érvényesülök olyan dologban, amit ráadásul szeretek is csinálni. Mint például a kiszállítás is. Ma is volt olyan, amihez nem kellett a navi. Ha regisztrálva lesz a kocsi, akkor meg Henry is mer majd többet küldeni, szóval alakul ez mint a púpos gyerek a prés alatt. Ami vicces, hogy így, hogy Henryvel voltam csak a konyhán, még így is végeztünk a takarítással egyre. Tény, hogy ma kb semmit nem mosogattam, mindent a boss csinált, viszont cserébe nagyon előre sem kellett jönnie, szóval kvittek vagyunk. Ma megint kihangsúlyozta, hogy a jobb kezének akar, aminek örültem is, hogy a múltkor az nem csak valami légből kapott ötlet volt. Mondta, hogy ez több felelősség, több munka, kevesebb pénz. Ilyen a kapitalizmus. Persze csak viccelt. Őszintén, én elégedett lennék ennyi pénzzel is, amennyit kapok most, de nem fogok ellenkezni, ha folyamatosan emelkedne a fizetésem, ahogy jobban belemerülök a dolgokba. Kivárom még a megfelelő alkalmat, amikor már tényleg azt látom, hogy mindent rám mer bízni, aztán akkor előrukkolok a teljes munkaidős bejelentéssel. Valljuk be, ingyen pénz bárkinek jól jön. Ha tényleg meg van velem elégedve, meg számítok neki (amit igazából úgy érzek, hogy igen), akkor bejelent. Az meg nekem havi plusz Ł200 lenne az államtól segély címén. Ingyen meg a szar is kell, hogy egy klasszikust idézzek. 
Na annak ellenére, hogy nagyon nem akaródzott nekiállnom a dolognak, szerintem egész jó kis történet kerekedett. Akinek tetszett, az látogasson el a weboldalamra is, vagy hívja az ingyenes zöld számomat még több bölcs gondolatért.