Vegyes érzelmekkel teli napon vagyok túl. A korai kelés nem kedvezett a hangulatomnak, sőt valamivel később az iskolában megtudtam a vizsgám eredményét, ami szintén nem dobott fel. Nem lett meg, ez van. Akkor ott ezek a dolgok azt váltották ki belőlem, hogy nem is érdekel, többet vizsgázni sem akarok. Bejárok órákra, ott ragad rám valami, aztán ennyi. Volt közös munka is, beszélni kellett (volna), de nagyon nem volt hozzá hangulatom, így már csak dacból is elintéztem mindent egy-egy mondattal. Szerencsére nem is nagyon erőltették, ilyenkor amúgy is jobb, ha nem szól hozzám senki. Nem bunkózok, csak ha lehet, akkor meg sem szólalok, elvagyok a kis világomban, később megnyugszom. Ma órák után beültünk az iskola éttermébe, hogy elbúcsúztassuk Mariat, aki nemsokára elmegy, valamint a másik spanyol lány is, de ő csak Londonig. Ha már így összegyűltünk, Liztől is búcsút vettünk, bár remélem, hogy Ő legalább az év végéig velünk marad. Mint most megtudtam, ez az étterem végül is egy gyakorlati oktató hely, mivel az iskolában vannak vendéglátós szakok is. Mind a pincérek, mind a szakácsok az iskola tanítványai, tetszik ez a rendszer. Most így el is gondolkodtam, hogy később akár megpróbálkozhatnék egy papír megszerzésével, ha már úgyis sokat vagyok konyhán. Főzni meg amúgy is meg akarok tanulni rendesen. Na nem mondom, azért annyira nem dobtam magam hanyatt az ételtől, de tény, hogy nem is valami extrára számítottam. Habár, ha jobban belegondolok, akkor extra volt, sosem ettem ezelőtt az édes-savanyú csirkét rizzsel mélytányérból. Nem tudom, hogy milyen elgondolás alapján szolgálták így fel, na de nem is annyira fontos. Desszertet is ettünk, az finom volt, bár soknak nem nevezném. Maria kapott egy tortát, mivel a múlt héten volt a születésnapja, abból kapott mindenki egy szeletet (azt most falatozom írás közben, fél centi vastag cukormáz van rajta, mindjárt hányok, olyan édes). Nem volt rossz egyébként, kicsit javított a hangulatomon ez a közös dolog, beszélgettünk, nevetgéltünk közben. Az eredetileg unszimpatikus lengyel srác is kezd elviselhetővé válni, pl próbált segíteni, hogy beszéljek többet, mert úgy fogok tanulni, csak ma épp rossz napomon kapott el. Suli után hazavittem Gergőt, mivel esett, meg amúgy is ráértem. Nem lakik messze, a munkahelyemtől 3 percnyire kb. Utána hazajöttem és begubóztam a szobámba és makacsul szenvedtem. Bár tény, hogy ki szerettem volna menni biciklizni, hogy legalább valami jó is legyen a napomban, de az eső szerintem még most éjjel sem állt el. Remek, megint elvesztegettem egy egész délutánt a semmire a monitort bámulva. Gabi barátom próbált lelket önteni belém, de akkor abban a pillanatban semmi sem lett volna jó. Nem akarok semmit, majd ragad rám a nyelv, elég ez a munka, elég ez a fizetés, ráérek. Ezekkel a szavakkal dolgoztam. Annyi volt mondjuk bennem, hogy legalább a garázsba kimentem és egy edzést beiktattam mára. Először persze egy bő fél órát szentségeltem, mert a korábban tökéletesen elérhető wifit most nem akarta meglelni a telefonom. Na nem a közösségi oldalak érdekeltek, csak neten szoktam ilyenkor otthoni rádiót hallgatni. Fáradt is voltam már estére, meg ez tényleg nem AZ a nap volt. Na de az edzés, a mozgás, meg a hűvösebb levegő aztán észhez térített azt hiszem. Persze visszacsengtek a fülembe a Gabi szavai és átgondoltam a dolgokat. Igenis azért jöttem ide, mert akarok valamit, tovább akarok menni innen amilyen gyorsan csak lehet, meg fogom csinálni az iskolát, ha már elkezdtem, bár a munkával nincs bajom, mert szeretem, de a fizetéssel tényleg kezdenem kell majd valamit és végül nem, nem érek rá annyira, mert bár van még hátra jó pár szép évem, de 10 éven belül lehet, hogy már illene valami családfélét is felmutatnom. Tudom, csak ma bal lábbal keltem, de szerencsére még ekkora távolságból is vannak barátok, akik erőt tudnak adni. Ezt ezúton is köszönöm! Edzés után aztán le is hoztam a gépet a konyhába és elkezdtem átnézni a jegyzeteimet, meg a segédanyagokat az iskolából. Kissé káoszos a dolog, mivel nem igazán tudom, hogy a papírok milyen sorrendben vannak, ezért inkább letöltöttem az elmúlt 23 hét anyagát az iskola oldaláról. Holnap, ha megint ilyen fos idő lesz, akkor egész nap ezt fogom jegyzetelni, az hót ziher. Na pár órára azért le kell lépnem, mert holnap jönnek ellenőrizni az irodától, hogy az elmúlt fél évben nem bontottunk e ki valami falat, vagy nem szedtük e ki a rezet a konnektorokból. Azért kell lelépnem, mert nem vagyok az irodánál bejegyezve ide, aztán nem kell a feszültség. Na de a lényeg, hogy rá kell feküdnöm tényleg az angolra. Itt is látszik, hogy későn érek, ennyi időnek el kellett telnie idekinn, hogy ráérezzek, hogy nem elég az, amit eddig letettem az asztalra tanulás terén. Bár a nyelvtanukban vannak érdekes, dolgok, de talán most magolni is megtanulok. 
Valamit ki kell találnom a szociális életem fellendítésére is, mert az is sokat segítene nyelv terén. Az, hogy kijárok biciklizni már egy jó lépés, de lassan szerintem elgondolkodom egy konditermen is. Némi alapot szedek még magamra itthon, de aztán amúgy is gondoltam valami ilyesmire, mivel alapból végesek a lehetőségeim a garázsban. A munkahelyem mellett van is egy nagyobb, de ha nem akarok egyből a mély vízbe ugrani, akkor benézek a másikba ami kisebb és nincs túl messze az sem Henrytől. Na summázva a dolgokat, szókincset kell bővítenem, ami edzés közben is menni fog a pihenőidőkben, ha kiszótárazok holnap sok mindent, valamint aktívabban részt kell vennem az órákon, meg kell tanulnom beszélni. Korábban azt tanultam, hogyha valamit akarunk, azt írjuk le, bár ezt a szöveget nem függesztem ki az ágyam fölé, de leírtam, így valamennyire beljebb vagyok. Tudom sokszor írom, hogy ezt, meg azt fogok csinálni, de pont ezért, mert így már csak azért is megcsinálom, hogy bizonyítsak. Na elkészült az első poszt a konyhából. Úgy gondoltam, hogy ma korán el fogok aludni, persze nem jött össze, mert kerestem a kiskaput és csináltam egy google+ oldalt. Aki akar jelöljön ismerősnek, mivel a facebookot le akarom építeni nemsokára. Ja meg akinek van skype elérhetősége, azt is várom. Na de felmegyek, meglesem még hogy harcol Songoku Cellel, aztán alszok.