a sokadik első lépés

Egész jól ki tudtam magam aludni így, hogy egy órával későbbre mentem. Mára még maradt ebéd is, szóval azzal sem kellett időt vesztegetnem, hát nyugodt tempóval indultam dolgozni. Kezdem megismerni az egyik városrészt, mivel ma is volt címem oda. Vannak azért még problémák az utcanevekkel, de ha térképen megnézem, akkor már ismerős a környék. De hiányzik egy jó Pinkóca tér, vagy egy Zombor utca, de sajna itt csak Lower House Road, meg Kingsway jut. A főbb utak már nagyjából megvannak, ha mennem kell valahova, akkor alapból úgy kezdik elmagyarázni, hogy melyiken induljak. A legnagyobb problémám az, hogy itt rengeteg a kis utca, vagy épp zsákutca, mivel nagy területen terül el a város. Szépen lassan azért meglesz, mert érdekel is a dolog, szóval tanulom. 
A konyhán próbálok minél önállóbb lenni, több-kevesebb sikerrel. Az alapvető dolgokért nagyon nem kell már szólnia Henrynek, meg próbálom Györgyit is irányítani valamennyire a szó pozitív értelmében. Próbálok mindenre odafigyelni, hogy mikor Henry az irodában van, akkor is minden rendben menjen. Alakul ez, csak eddig még ilyen nem volt, ennyi felelősséget nem vállaltam még, de tetszik. 
Az utcán, címről visszafele jövet láttam ma egy limuzint, de nem is akármilyet. Egy metál rózsaszín Bently volt, én ilyen hosszú kocsit eddig csak képeken láttam (hosszabb volt, mint a Győrben cirkáló fekete). Le is akartam fényképezni, de nem volt rá időm, ha látom még, akkor lövök róla egy képet. 
Lukash ma is lelépett egy órával zárás előtt, illetve pont jöttek be páran akkor, szóval maradt még egy tíz percet. Györgyi mondta utána, hogy teljesen fel volt háborodva, hogy nem tudott elmenni egykor, látszott rajta, hogy ideges. Nekem nem tűnt fel, mással voltam elfoglalva, de szerintem ezeket a dolgokat Henry is észreveszi, van már ennyi ismerete emberek terén. Én nem tudom, szerintem ez pont nem az a munkahely, ahol ki kéne akadni ilyeneken. Ha ennyire haza akar menni folyton, akkor minek jön egyáltalán dolgozni? Nem vagyunk egyformák, de gondolom ez a fizetésünkön is meglátszik, bár nem látok és nem is akarok belelátni mások zsebébe, amíg elégedett vagyok a munkám gyümölcsével. Ha már itt tartunk, ma megkaptam a múlt heti fizumat. Úgy érzem megérte az a hét, havi egyszer bevállalnám simán ugyanezt. 
Mára szerencsére nem jött extra vendég zárás után, szóval csak a takarítással kellett foglalkoznunk, aztán jöhettünk is haza.