a sokadik első lépés

Jó volt ez a nap, jó hosszú, de nem bántam. 3-ra mentem dolgozni és épp összefutottam az emberkével, aki árut szokott hozni. Nagyon jó fej, mosolygós srác volt, egyből kezet nyújtott. Még jóval nyitás előtt csináltunk egy dagasztást mára, majd Henry megmutatta, hogy hogy is kell előkészíteni a nyitást. Miből mennyit veszünk elő a hűtőből, mikor gyújtjuk be a grillt, vagy épp a fritut. Mondta, hogy ezt is meg akarja tanítani, mert jól fog jönni, ha én fogok nyitni. Picit félreértettem, azt hittem azt mondja, hogy ha majd én fogok nyitni egy saját helyet, mondtam is neki, hogy az nem hiszem, hogy elő fog fordulni, nincs nekem szükségem ennyi stresszre. Nagyjából elő is készültünk, közben megérkezett Christas is. Szép lassan ki is nyitottunk, majd jött a többi kolléga is. Gyorsan nekiálltam a csirkének, a grillre valót le is tudtam szelni nagyjából, de a pizzára már nem jutott időm, mert elindult az esti roham. Szerencsére addigra már helyreállt a számítógépes rendszer, szóval olvasható megrendelések alapján dolgoztunk. Nemsokára Györgyi is megérkezett és nekiállt segédkezni Lukashnak a grill mellett. Egyre ügyesebb, nem lesz szerintem gond vele. Henry hozott egy rendelést, majd mondta, hogy csináljam meg és ki is vihetem. Azt hittem, hogy nem értettem rendesen, de amikor elkezdte magyarázni, hogy merre is kell mennem, onnantól világossá vált, hogy tényleg suhanhatok az esti forgalomban. A tegnapi címtől nem messze kellett mennem, most szerencsére otthon volt az illető, aki rendelt. Kicsit meg akart viccelni viszont a gps, be akart iktatni nekem egy felesleges kanyart, de nem hagytam magam átverni, utána meg reménykedtem, hogy jó helyen vagyok. Félreálltam, majd nem sokkal később egy rendőrautó is megállt tőlem nem messze. Gondolkodtam is, hogy kiszálljak e a magyar rendszámos autóból hőtáskával a kezemben, de aztán nem vártam tovább. Bennem van még ez a félsz, mert ahhoz szoktam ilyen téren, ami otthon van, de közben meg mindig rájövök, hogy itt ez teljesen más. Jó, persze azért óvatos leszek ezek után is, szerintem, ha akarnak, bele tudnak kötni valamibe itt is. Visszaérve az üzletbe aztán folytattam a munkakörömnek megfelelő tevékenységeket. Volt mit csinálnunk, de urai voltunk a helyzetnek. Lukash nem sokkal később hazament, meg is értem, ez volt a 7. napja (bár kíváncsi leszek, hogy holnap hazamehetek e én is korábban). Onnantól azt kell mondjam, egész jól helytálltam elől. Ide-oda kellett mondjuk rohangálnom, de még élveztem is a dolgot. Mikor elfogytak a rendelések, gyorsan befejeztük Henryvel a csirkét, közben továbbítottam neki amit Györgyi mondott, miszerint Ő szeret szeletelni. Jövő héten ki is próbáljuk, hogy mennyire megy neki a dolog, aztán még a végén nem nekem kell a továbbiakban csinálnom ezt. Mindenkinek jó, ha tényleg szereti és még gyors is. Nap végére maradt az összes pizzás tálca eltörlése, de gyorsan megcsinált mindenki valamit, majd mikor végeztünk, hárman közösen eltöröltük mindet. Így nem volt annyira vészes, mintha egyedül kellett volna csinálni. Töredelmesen be kell vallanom, hogy a tegnapi iszonyat nap után rágyújtottam, valamit ma is elszívtam egy dekket a nap végén. Örökre nem is akartam lerakni még, néha nagyon jól tud esni egy-egy szál, persze tényleg csak ritkán. Na ennyit a gyónásról, most megpróbálok gyorsan sokat aludni, mert reggel iskola, aztán egy délutáni szépítő alvás után ismét irány a munka. Kövezzetek meg, de én élvezem!