a sokadik első lépés

Ma azért már volt bajom, mit ne mondjak. Kissé fárasztó azért ez a non-stop munka, bár minden nap tanulok valami újat és minden nap ér valami jó dolog. Ma először Henry megkérdezte, hogy jövő héten melyik nap akarok szabad lenni. Ő a hétfőre gondolt, de mondtam neki, hogy azt még kibírom, legyen inkább kedd és akkor el tudok menni iskolába, maximum annyit kérek csak, hogy hétfő este korábban hazamehessek. Ezt így meg is beszéltük, hétfőn lehet, hogy már 10-kor eljöhetek majd. Henry ma szólt nekünk, hogy nagyon nem szeretne kijönni az irodájából, szóval próbáljuk meg megoldani a dolgokat. Szerintem nem is volt baj semmivel, minden gördülékenyen ment. Jutott ma is kiszállítás részemre is, na ott történt az egyik jó dolog. Alapból az, hogy már legalább a környéket be tudtam azonosítani fejből, egész jó volt, de mikor átadtam az ételt, a srác adott Ł1 jattot, valamint elnézést kért, hogy csak ennyit tud adni, de nincs több aprója. Hihetetlen volt. Egy másik címen meg a Ł39,20-as rendelésnél is visszakérte a gyerek a 80p-t, szóval változó. Nagy nehezen eltelt azért a nap, de mondom, ezt szinte végigszenvedtem. Mondjuk az is dobott a dolgon, hogy nagyon éhes voltam, de miután ettem, azért jobb lett sokkal. Kettőkor zártunk, fél órával a megszokott előtt, hárman aztán gyorsan végeztünk mindennel. Györgyi hazafelé megjegyezte, hogy feltűnt neki, hogy mennyire más a munkamorálunk Lukashal, hogy látja rajta, hogy semmi kedve a dolgokhoz, én meg élvezem. Ez ilyen, szerintem így könnyebb túlélni a napot. Fő a pozitív gondolkodás, az viszi előre a világot.