a sokadik első lépés

Legyen elég mára annyi, hogy elég húzós napon vagyok túl. Gyenge vasárnapnak indult, aztán mikor elkezdtem volna csilit főzni, beindult. Ezt csak azért ragadtam ki, mert el is fogyott a csilink az este folyamán. Folyamatosan jöttek be az emberek és folyamatosan csörgött a telefon is. Nem számítottunk ekkora forgalomra, így a húsokkal is voltak gondjaink, utánpótlás kellett szinte mindenből. Annyi szerencsénk volt ma, hogy Carol is visszajött a pihenésből, így legalább a mosogatás nagy részét megoldotta helyettünk. Voltam címen is, egyszerre kettőt vittem és már csak biztosítékként használtam a navigációt az elsőnél, a másodikat pedig elmondás alapján találtam meg. Később majdnem vittem hármat is egyszerre, abból meg az egyiket már tudtam is, hogy hol van, a másik kettő meg a szomszéd utcába ment, szóval megtaláltam volna azokat is gond nélkül, végül visszaértek a futárok, szóval maradtam benn. Nap végére maradt némi csirke szeletelés, amíg Lukash végzett a takarítás nagy részével, addig én aprítottam. Végül hazavittem, majd visszamentem Henryért, mert mentünk bevásárolni. 
Nap elején Henry elmagyarázta, hogy tudja nagyon jól, hogy ki hogy dolgozik a konyhán, pont ezért vagyok én az, akit felkért a jelenlegi posztra. Viszont ezzel az is jár, hogy oda kell figyelnem több mindenre. Mikor Ő az irodában van, akkor nekem kell megnéznem például azt, hogy minden rendesen el van e takarítva, vagy el van e pakolva nap végén. Nem annyira veszélyes a dolog, mert ezekre alapból odafigyelek, ha én csinálom, most már csak szóvá kell tennem a dolgokat, ha más nem csinálja meg rendesen. Az a baj, hogy Abdolnak mondhatok akármit, nem fogja érdekelni. Na mindegy is, majd belejövök. Tetszik a dolog, szóval odafigyelek.