a sokadik első lépés

Élek! Na nem mintha félni kéne az ellenkezőjétől, csak tudom, hogy elhanyagoltam a helyzetjelentéseket. Őszintén szólva leírhattam volna minden este, hogy most épp mennyire vagyok fáradt egy tízes skálán, de nem volt rá erőm. Az elmúlt pár hétben eléggé sokat dolgoztam, de talán meg is van a miértje. Henry számít rám, ezt az is mutatja, hogy holnap is én nyitok. Carol volt nyaralni, így a múlt héten például folyamatosan 3-4-re jártam és ott voltam természetesen a végéig. Bent a helyzet most úgy áll, hogy mire visszaértem, nem is, mielőtt hazamentem volna, Henry kirúgta Lukast. Volt pár hibája, meg elkezdett pénzezni, hogy nem elég neki az amit kap a munkájáért, ezt meg nem szereti a főnökünk, szóval útjára engedte. Steve visszajött, azóta Györgyivel vállvetve így hárman próbáljuk igazgatni a konyha működését. Hivatalosan nekem a grill mellett a helyem, nekem kell koordinálni mindent, amivel azt hiszem egész jól haladok. Úgy csinálok mindent, ahogy elvárja tőlem, szóval egy rossz szava nem lehet. Egyre többet kérek segítséget és úgy látom tényleg dinamikusabban lehet így dolgozni. Persze ha mindenki csinál épp valamit, akkor -Lukassal ellentétben én- tudok tenni 3 lépést a hűtőig egy adag csirkéért. Henry kérdezte, hogy én mennyire vagyok megelégedve a pénzzel, mert azt leszögezte, hogy többet nem fog adni, szóval inkább most szóljak, mert később nem fogja érdekelni a dolog. Mondjuk azt nem tudom, hogy találna e még egy ilyen balekot, akire rá lehet bízni ennyi mindent. Igazából nem vagyok nagyravágyó, amit meg kapok, azzal bőven elvagyok. 
Voltunk Manchester mellett korábban, vittük a nagyobb fritut szerelőhöz. Eredetileg az Ő kocsijával mentünk volna, viszont túl alacsony a 607-es csomagtartója és nem tudtuk beimádkozni a dolgot, szóval maradt a jó dobozos corsa. Megmutatta, hogy honnan szokta venni a zöldségeket is, szóval már ezt is tudom. Bő háromnegyed órás út, szinte hihetetlen, hogy megéri megtenni minden héten, de hát Ő tudja. Hazafelé aztán elaludt mellettem, ez azért talán jelent némi bizalmat. Ez egy hétfői nap volt, csütörtökön pedig már egyedül mentem újra felmarkolni a fritut, valamint zöldséget venni. Tetszett a dolog szó, mi szó. Előtte fel kellett hívnom a szerelőt, hogy elkészültek e vele, attól mondjuk kicsit tartottam, de Ő sem eredeti angol, szóval simán értettük egymást. 
A kiszállításaim is gyarapodnak szépen, vasárnap például volt egy próba, úgy értem ki lett az próbálva, hogy nincs Abdu, hanem csak Jamessel ketten vittük a címeket. Egész jó is lehetett volna, ha nem követek el egy hibát rögtön Steve egy hibája után. Nem pakolt be üdítőket, holott direkt rákérdeztem, hogy minden meg van e. Ezek után kifelejtettem 2 adag krumplit egy rendelésből, valamint elfelejtettem elvinni a bankkártyaolvasót. A legnagyobb probléma az volt, hogy épp a világ végére mentem, majd persze mehettem vissza. Na ott már hatványozódtak a dolgok, mert a javítással elvittem egy másik címet is, amit útközben néztem meg, hogy kb 300 méternyire van a bolttól. Akkor már mindegy volt, gyorsan kidobtam a krumplikat, majd be is jött a várt hívás Henrytől, hogy ugye tudom, hogy az a másik cím ott van a közelben. Mondtam, hogy most már igen, de 2 perc és ott is vagyok. Szerencsére nem volt ideges, még csak egy kis lecseszést sem kaptam. Azt mondta, hogy ez, hogy elnéztem a dolgot, annak a jele, hogy fáradt vagyok. Legalább látja. Mindazonáltal úgy érzem kezdek belejönni a címekbe is, elég sok utcát ismerek már. Igazából, ha többet viszek, akkor csak a sorrendet kérdezem meg, mert tudom, hogy közel vannak egymáshoz. 
Az angolom is alakulgat, ma volt az utolsó idei óra a suliban, az is vizsgával telt. Ez egy írásbeli dolog volt, levelet kellett írni röviden, tömören valamivel kapcsolatban figyelve a helyes nyelvtani szerkezetre, meg használva az ilyenkor általános dolgokat. Liz majd értesít, hogy mi lett az eredmény. Bár várom még az előző teszt eredményét is. Így, hogy Steve visszajött, muszáj is, hogy fejlődjek, mert Ő azért elég furcsán beszél. Szerencsére egyre több mindent értek amit mond, bár van, hogy visszakérdezek. A rendelésfelvétellel már nincs gondom, lassan elkezdem a telefont is felvenni. Boltokban, vagy más helyen már nem félek megszólalni. 
A hajamat egyébként imádják, több vendégnek is feltűnt, hogy levágattam, szóvá is tették. Aztán felvettem az öltönynadrágomat, vettem egy normális fekete cípőt, ma beszereztem egy szép övet, valamint az új ingeim is jól állnak. Henry meg is jegyezte, hogy így néz ki egy menedzser. Bár nekem még mindig furcsa ezt a szót használni köténnyel a nyakamban, meg húsfogó csipesszel a kezemben, de itt mindenki menedzser, aki irányít valamit. Jól esett egy kis megújulás, jobban is érzem most magam. Az élet is talán könnyebb ezzel a hajjal, valamint nem utolsó szempont, hogy talán így nem fogok megkopaszodni olyan hamar. Bár Henry kérdezte, hogy akkor most mindig hazamegyek e majd fodrászhoz, mondtam is neki, hogy ne haragudjon, de heti szinten haza kell látogatnom emiatt. 
Bevallom költekeztem. Beruháztam egy új telefonra, mert már kiakasztott a régi sok baja. Az gps-ként tovább funkcionál, arra tökéletes még. Ez a liverpooli apple store azért valamivel nagyobb, mint ami a Nagy Imre - Szigethy kereszteződésben van. Alapból két szintes és szinte minden vásárlóra jut egy eladó. A legnagyobb poén, amire Dani figyelt fel, hogy nincs kassza sehol. Gondolkodtunk is, hogy akkor hogy is lehet itt vásárolni. Jött egy eladó, elmondtuk neki, hogy mit szeretnénk, hozta is, majd elkezdett a telefonján pötyögni valamit. Itt nem szarakodnak holmi papírmunkával, mindent az okos-telefonon intéznek. Még a blokkomat is e-mailban kaptam meg. Na de. Az üzlet alsó szintjén van két hatalmas asztal. Azokon körbe bemutató darabok minden termékből, valamint a falak előtt is, de az most lényegtelen. Odamentünk az asztal végéhez, kérdezte a fickó, hogy mivel akarok fizetni. Mondtam, hogy kp. Pötyögött valamit megint a telefonján, majd hirtelen kinyílt az asztal végéből egy kis kassza. Na akkor azért kikerekedett a szemünk, ilyet sem láttam még. Igazából elég ötletes, meg nem rontja az üzlet képét egy kasszagép a bejáratnál. 
A születésnapomon fogok útnak indulni kis hazám felé újra. Most kocsival megyek, szóval 30.án valamikor késő este fogok megérkezni. Remélem addigra a jogsim is elkészül. Ezek után kedd és csütörtök között valamikor el kell még intézni a műszakimat, aztán a tervek szerint kikapcsolódnék egy kicsit a Volt fesztiválon, majd Révfülöpön, levezetésképp pedig egy kerti mulatságon, szülinapozás címén. Sajna aztán utána hétfőn már indulhatok is vissza, ennyi szabit kaptam csak. Henry alapból azt gondolta, hogy hétfőn megyek, aztán pénteken már vissza is érek. Mondtam neki, hogy 2 nap oda, 2 nap vissza csak az út. Én 14 napot akartam volna kivenni, de sajna rám szerveztek egy nyamvadt foci VB-t, ami alatt meg nagyobb forgalomra számítunk. Ez van, én örülök a kicsinek is. 
A mai záróakkordként pár gondolatot is megosztanék veletek. Kezdem egy picit átértékelni a dolgokat így, hogy itt, ilyen rendszerben élek. Kezdem azt érezni, hogy a jól működő kapitalizmus azért egészen más, mint az ami otthon van, mert otthon csak próbálkozások vannak rá. Sajna egy olyan világban élünk, ahol az határozza meg az életedet, hogy mennyi pénzed van. Itt sem tartozok a felső osztályba, de legalább az alapvető dolgok mellett néha tudok fordítani magamra is némi összeget. Mint most ez a telefon is, otthon el sem tudtam volna képzelni, hogy hogy gazdálkodjam ki, itt meg rászántam másfél heti fizumat. Na bumm. Azt hiszem, hogy a lényeg itt, hogy ha dolgozol, akkor hagynak mellette élni. És így tekintve talán nem is akkora ellenség ez a pénz dolog. Mert végül is az ad értéket a munkámnak. Azt hiszem, hogy ez egy olyan dolog itt, hogy ha dolgozol, akkor az ellenszolgáltatást élvezheted, csak közbe van iktatva a pénz, mint szükséges rossz. A világmegváltó terveimmel kapcsolatban persze ez nem épp jó hír, de lassan talán belátom, hogy amíg ilyen a világ, addig úgysem tudnék kiszakadni belőle. Aztán persze lehet, hogy mégis, de ezt majd később meglátom. 
Ja még valami. Ma úgy kb hatodszorra mentem be a bankba, hogy nyissak egy számlát. Korábban elküldtek, hogy kell igazolás a munkáltatómtól egy fejléces papíron. Beszereztem, akkor elküldtek, hogy rajta kell lennie a címemnek a főnököm kézírásával (hiába volt ott egy hivatalos levél a nevemre, címemre). Henry ráírta, ma bementünk megint, ma is elküldtek, hogy ez a fejléces papír nem megfelelő, mert mit tudom én, meg nincs közüzemi számla a nevemen, meg hasonlók. Azt nem akarom elhinni, hogy ezt nem tudták volna megmondani 2-3 alkalommal ezelőtt. Innentől kezdve rohadjanak meg. Én csak be akartam tenni hozzájuk a pénzemet, hogy szabadon hazárdírozzanak vele, nem akartam mínuszba menni a számlán, sőt, még a kártyámat sem akartam használni, de ha nem kell nekik, akkor tehetnek egy szívességet. Még megnézek egy másik bankot, ott elvileg könnyebben megvan a dolog, csak kérdéses, hogy azzal a számlával tudok e neten fizetni. Na majd valamikor kiderül.