a sokadik első lépés

Kaptam ma egy levelet a kedves telecomtól, hogy mivel nem fizettem be -az egyébként már befizetett- dolgaimat, így a jelenlegi tartozásom 204000 Huf, amit, ha nem rendezek 8 napon belül (ezek hülyék), akkor perre mennek és bla, bla, bla. Sajna már épp beértem a munkahelyemre amikor elküldte ezt a Zsolti, így csak holnap tudom elküldeni őket a... Inkább nem is folytatom. Hálát adok az égnek, hogy nemsokára véglegesen megszabadulok ettől a mocskos vállalattól. Mára meg is érkezett a várt erősebb forgalom, de szerencsére voltunk elegen, szóval egyáltalán nem volt vészes. Így kéne ezt csinálni szerintem mindig, persze megértem, hogy a kapitalizmus nem épp arról szól, hogy csak a saját dolgodat csináld, de akkor is kevesebb a hiba, meg a stressz, ha nem kell rohanni. Így volt ez ma is, 8-ra jött Györgyi, onnantól kezdve Lukashal tudtunk a grillre koncentrálni. Persze néha még ránéztünk, hogy mit is csinál a kisasszony, de nagyjából szerintem kezd belejönni a dologba. Ma is tanult pár új dolgot, szerintem nem lesz baj vele. Tényleg jobb így, nem akarok lustának tűnni, mert emlékszem, hogy honnan jövök, de erősebb napokra kell a 3 ember a konyhára. Nem azt mondom, hogy elejétől a végéig, de pár óra segítség nagyon jól jön. Csütörtök lévén nem zártunk be éjfélkor, de még csak fél 1-kor sem, így meg is szívtuk. A várt társaság ezek után érkezett meg a szokásos kb 2 sajtburgerjéért, meg az 1 pizzájáért (összesen kb Ł7-8 bevétel), ezért mi még ráhúzunk egy órát hárman (fejenként minimum Ł6,31 az órabérünk + rezsi), de ez valamiért megéri. Igazából hidegen hagy, csak nem értem. Ezek után lett még kimosva a nagy fritu, valamint várt még ránk a felmosás. 2 előtt valamivel el is tudtunk jönni.