a sokadik első lépés

Szabadnap, iskolával fűszerezve. Jól indult, nagyjából időben be is értem, de egy kávét azért öntöttem még az arcomba, biztos, ami biztos. Megint kis létszámmal indultak az órák, de ismét gyarapodtunk, ami nem is volt baj. Ma próbáltam olyan aktív lenni, amilyen csak tudtam a körülményekhez képest. Szerencsére volt hozzá kedvem, szóval nem okozott akkora problémát. Ma az egyik kínai lány Moan (?) tartott előadást. Ez a vizsgák része, hogy tartasz egy prezentációt valamiről. Ilyen volt korábban Pietro pizzás, vagy Maria likőrös bemutatója. Moan néhány szabadidős lehetőséget mutatott be, mint például a thai box edzést, vagy épp a zongoraórákat, amire az Ő fiai járnak. Ezután aki akart, az írhatott egy próba tesztet, én így tettem. Írásbeli dolog volt, meg kellett fogalmaznom egy levelet valamivel kapcsolatban, voltak hozzá pontok, hogy miket kell belefoglalni. Egész elindult a fantáziám, mikor elkezdtem írni, szerintem az élessel sem lesz nagy gond. Azt nem mondom, hogy nyelvtanilag is teljesen helyes, de a hibáimból tudok majd tanulni. Suli után még befutottam boltba, aztán jöttem is haza.
Itthon aztán nekiálltam főzni. Még tegnap este beáztattam némi babot, ami mára nagyjából megpuhult. Életemben először csináltam ezt is, legközelebb valamivel nagyobb edénybe fogom csinálni, aztán akkor talán még jobb lesz. Csilis bab volt mára a terv, lévén, hogy volt még itthon darált húsom. Danitól kértem instrukciókat megint csak, legközelebb már ehhez sem kell. Viszont annyi babom volt, ami túl soknak bizonyult, kidobni nem akartam, hát főztem egy bablevest is. Találtam még némi szalonnát a hűtőben, babérlevelem volt, még a répa is előkerült a fagyasztóból. Egész jóra sikeredtek, bár tény, hogy a fűszerezésben Dani segített. 
Közben megpróbáltam információt gyűjteni a jogsimmal kapcsolatban. Hívtam a győri, majd a pesti központi okmányirodát is. Mindenhol azt mondták, hogy 3-4 hét az átfutási ideje, nincs lehetőség gyorsításra. Igényelhetnék postai átvételt, amit meghatalmazással felvehet bárki, viszont ez esetben le kell adnom a mostani jogsimat, majd kapnék egy papírt, amivel vezethetek, viszont csak belföldön. Remek mondhatom, imádom a bürokráciát. Tudtam beszélni a szerelőmmel is, aki azt mondta, hogy műszaki előtt átnézné a kocsit, nehogy a vizsgán derüljön ki valami hiba. Szabival is beszéltem, aki elvileg menne haza május végén, na és ezekből az információkból próbáltam összekombinálni valamit. Arra jutottam végül, hogy hazamegyek Szabival, vagy ha mégse megy, akkor repülővel május végén, elindítom a jogsihoz szükséges dolgokat, majd még azon a héten visszarepülök. Ezek után itt dolgozok, míg letelik a 3-4 hét, majd visszavezetek a már lejárt jogosítványommal, valamint az akkor már 2 lejárt műszakis kocsimmal, leműszakiztatom, meg felmarkolom a jogsimat, majd boldogan élek. A lényeg, hogy ne állítsanak meg. Külföldön még nem gond, senkinek nem kell tudnia, hogy beszélek idegen nyelven, az egyetlen gondom országon belül van már. Szerintem beütemezem úgy a dolgokat, hogy valamelyik műszakváltás idejében érjek az országba, aztán akkor osonón haza jövök. Onnantól meg már csak Likócsra kell kijutnom, majd Gyárvárosba, aztán már legális lesz minden. Szerintem megkérek majd valakit, hogy tapadjon a seggembe, hogy rendőr ne férjen közénk és ne lássa meg a hátsó rendszámomat. Na nagyjából ezek a tervek. Felvázoltam már Henrynek is, megoldható a dolog. 
Írt egy ismeretlen lány ma egy üzenetet. Illetve pontosítok, több, mint egy hete írta, de csak most vettem észre. Konkrétan szerelmet vallott, persze annyira azért nem vettem komolyan a dolgokat. Visszaírtam, majd az este már sűrűbben váltottunk leveleket. Egész jó fejnek tűnik, lehet vele hülyülni, veszi a lapot. Veszprémi, szóval még akár egy személyes találka is bele fog férni, főleg, ha le akarunk menni a Balatonra, mikor otthon leszek. Persze csak ha addig kitart a kezdeti lelkesedés. 
Szabadnap lévén azért annyira nem hajtottam túl magam, viszont ez a koránkelés nem tett jót. Nap közben nem akartam aludni, így mostanra azért elég fáradt vagyok. Holnap kezdődik a munka újból, szóval alszok is.

Ébredés után szerencsére eszembe jutott, hogy fel kell hívnom a k&h biztosítót, hogy mi a helyzet az esedékes csekkemmel a kocsihoz. Egész gyorsan oda is kapcsoltak egy illetékeshez, aki egy gyors adategyeztetés után meg is nyugtatott, hogy júliusig rendezve van a dolog. Ezek szerint valószínűleg a múlt hónapban be lett már fizetve, azért nem találtak a srácok otthon friss csekket. A lényeg az, hogy biztosítva vagyok. Ilyen örömhírekkel indultam el a 13. napomra dolgozni. Korábban kezdtem ma, mint bármikor ezelőtt, de volt is mit csinálnom a tegnapi nem várt forgalom miatt. Kezdésnek gyorsan elmostam az elszívó rácsait, majd szó nélkül nekiálltam zöldségezni. Henry ma nem volt ott az elején, mert megfázott, de nélküle is tudtam mi a dolgom. Közben aztán a harmadik cím után elment az áram és csak nagy nehezen tudtunk újra életet lehelni a rendszerbe. Nem volt vészes az este, 7-re Lukash is megérkezett. Később aztán Henry is lejött a lakásból, mert meg kellett főznie a csirkét, valamint ezzel együtt megmutatta a fűszerezését is. Nem bonyolult, de azért még nem csinálnám egyedül. Úgy néz ki, hogy nem viccelt és lassacskán tényleg minden tudását át fogja adni. Elleszek ezekkel a dolgokkal, minden napra jutni fog valami. Az eredeti terv az volt, hogy mikor Györgyi jön 9-re, én haza tudok jönni, viszont Henry megkért, hogy maradjak még egy órát, nehogy baj legyen, hiszen Györgyinek volt mit takarítania. Jó is volt, hogy maradtam, mert ahogy leszállt az est, egyből több rendelés lett. Így igazából nem volt probléma, Lukashal összedobtunk mindent gyorsan, Abdol meg mint a szél, úgy suhant is velük. A végére aztán kivittem még én is egyet, a címmel sem volt bajom, mert Györgyi barátai rendeltek. Kicsit meglepődött azért a srác, mikor magyarul szólaltam meg. Visszamentem még leadni a pénzt, aztán egy bevásárlás után jöttem is haza.
Volt ma egy másik címem is, azt Abdol magyarázta el, hogy hol is van, így azt is gps nélkül oldottam meg. Sőt, így, hogy járok egyre több helyen, a rendszeres rendelőket nagyjából már be tudom azonosítani. 
Itthon megnéztem, hogy mi is kell majd a jogsim megújításához. Orvosi igazolás, meg pénz, az tiszta sor, viszont időben nem fogok túl rózsásan állni, szóval arról kérek majd telefonos tájékoztatást. Szerintem holnap fel is hívom a győri okmányirodát, hátha tudnak mondani valami biztatót. Viszont csakhogy ne legyek teljesen nyugodt, az egyik weboldalon rámutattak egy igen fontos dologra. A jogsi elején szerepel egy dátum, ami pont 10 évvel későbbi a kiállítás dátumánál, ez az időpont azt jelzi, hogy meddig érvényes a kártya személyazonosító okmányként is. Ezzel ellentétben a hátlapon szerepel egy másik dátum is, ami az orvosi alkalmasság dátumát jelzi, azt a dátumot, amíg legálisan lehet vezetni vele. Bár annyira nem értem, hogy miért nem lehet azonos a két dátum, de ez most mindegy is. A lényeg az, hogy Április 8.-án ezek szerint lejárt a jogsim, pedig én abban a tudatban voltam, hogy júliusig érvényes. Mondhatom remek, ezzel most igazán nem tudok mit kezdeni, a legtöbb amit tehetek, hogy óvatosan, a szabályokat betartva vezetek és megpróbálok elkerülni minden közúti ellenőrzést. Most már kihúzom valahogy ezt a másfél hónapot, aztán úgyis megyek haza és megújítom a dolgokat. Na addig is információkat gyűjtök, meg be is jelentkezek egy műszakira.

Legyen elég mára annyi, hogy elég húzós napon vagyok túl. Gyenge vasárnapnak indult, aztán mikor elkezdtem volna csilit főzni, beindult. Ezt csak azért ragadtam ki, mert el is fogyott a csilink az este folyamán. Folyamatosan jöttek be az emberek és folyamatosan csörgött a telefon is. Nem számítottunk ekkora forgalomra, így a húsokkal is voltak gondjaink, utánpótlás kellett szinte mindenből. Annyi szerencsénk volt ma, hogy Carol is visszajött a pihenésből, így legalább a mosogatás nagy részét megoldotta helyettünk. Voltam címen is, egyszerre kettőt vittem és már csak biztosítékként használtam a navigációt az elsőnél, a másodikat pedig elmondás alapján találtam meg. Később majdnem vittem hármat is egyszerre, abból meg az egyiket már tudtam is, hogy hol van, a másik kettő meg a szomszéd utcába ment, szóval megtaláltam volna azokat is gond nélkül, végül visszaértek a futárok, szóval maradtam benn. Nap végére maradt némi csirke szeletelés, amíg Lukash végzett a takarítás nagy részével, addig én aprítottam. Végül hazavittem, majd visszamentem Henryért, mert mentünk bevásárolni. 
Nap elején Henry elmagyarázta, hogy tudja nagyon jól, hogy ki hogy dolgozik a konyhán, pont ezért vagyok én az, akit felkért a jelenlegi posztra. Viszont ezzel az is jár, hogy oda kell figyelnem több mindenre. Mikor Ő az irodában van, akkor nekem kell megnéznem például azt, hogy minden rendesen el van e takarítva, vagy el van e pakolva nap végén. Nem annyira veszélyes a dolog, mert ezekre alapból odafigyelek, ha én csinálom, most már csak szóvá kell tennem a dolgokat, ha más nem csinálja meg rendesen. Az a baj, hogy Abdolnak mondhatok akármit, nem fogja érdekelni. Na mindegy is, majd belejövök. Tetszik a dolog, szóval odafigyelek.

Ma azért már volt bajom, mit ne mondjak. Kissé fárasztó azért ez a non-stop munka, bár minden nap tanulok valami újat és minden nap ér valami jó dolog. Ma először Henry megkérdezte, hogy jövő héten melyik nap akarok szabad lenni. Ő a hétfőre gondolt, de mondtam neki, hogy azt még kibírom, legyen inkább kedd és akkor el tudok menni iskolába, maximum annyit kérek csak, hogy hétfő este korábban hazamehessek. Ezt így meg is beszéltük, hétfőn lehet, hogy már 10-kor eljöhetek majd. Henry ma szólt nekünk, hogy nagyon nem szeretne kijönni az irodájából, szóval próbáljuk meg megoldani a dolgokat. Szerintem nem is volt baj semmivel, minden gördülékenyen ment. Jutott ma is kiszállítás részemre is, na ott történt az egyik jó dolog. Alapból az, hogy már legalább a környéket be tudtam azonosítani fejből, egész jó volt, de mikor átadtam az ételt, a srác adott Ł1 jattot, valamint elnézést kért, hogy csak ennyit tud adni, de nincs több aprója. Hihetetlen volt. Egy másik címen meg a Ł39,20-as rendelésnél is visszakérte a gyerek a 80p-t, szóval változó. Nagy nehezen eltelt azért a nap, de mondom, ezt szinte végigszenvedtem. Mondjuk az is dobott a dolgon, hogy nagyon éhes voltam, de miután ettem, azért jobb lett sokkal. Kettőkor zártunk, fél órával a megszokott előtt, hárman aztán gyorsan végeztünk mindennel. Györgyi hazafelé megjegyezte, hogy feltűnt neki, hogy mennyire más a munkamorálunk Lukashal, hogy látja rajta, hogy semmi kedve a dolgokhoz, én meg élvezem. Ez ilyen, szerintem így könnyebb túlélni a napot. Fő a pozitív gondolkodás, az viszi előre a világot. 

Hosszú és tartalmas nap van mögöttem. Próbáltam időben felkelni ma, hogy legalább enni tudjak valamit munka előtt, több-kevesebb sikerrel össze is jött. Ja meg mosni is kellett, szóval már a nap elején volt mit csinálnom. Aztán korábbra is mentem, ma 4-kor kezdtem. Segítettem előkészülni, meg csináltunk egy dagasztást még mielőtt beindult volna az este. Lukash is előkerült, félreértették egymást Henryvel a szabadnapok terén, ezért nem volt tegnap. Bejam is jött ma, így Györgyinek csak 9-re kellett jönnie. Mikor aztán elkezdek sűrűsödni a rendelések, autóba szálltam én is. Két futár mellett mehettem harmadikként, de volt is mit vinni, ilyenkor alapból 3 futár szokott lenni. Tanulom a címeket is, bár ma mind új volt, szóval kellett azért a gps. Abdol segít általában, elmagyarázza, hogy mit hol találok. Ma is, ha nem mondta volna el az egyik címről, hogy a házak között merre kell keresnem, szerintem sosem találtam volna meg. Sok itt a kis köz, ami bár utcáról nyílik, de csak gyalogosan lehet megközelíteni a házakat. A jatt nem volt valami fényes, de erre sosem lehet alapozni, meg amúgy is kb a rendelések fele bankkártyás fizetés, ahol meg aztán még csak reménykedni sem lehet. Így azért jóval elviselhetőbb a pénteki hajtás, nem is fáradtam el annyira, mint mikor végig konyhán vagyok. Bár tény, hogy kivesz az emberből ez is valamicskét, főleg így a 10. nap után. De akkor sem panaszkodom, mert olyan vagyok most, mit egy kisgyerek, aki minden nap felfedez valami újat és ez feltölt energiával. Holnap szerintem hasonló lesz a helyzet, szóval könnyebb lesz túlélni azt is. Viszont ez most ilyen rövid lesz csak, mert elálmosodtam.

Na ma majdnem volt egy szabadnapom. Indult úgy, hogy még 5 előtt be akartam menni a városba, hogy nézzek a pound landben fésűt. Elkezdtem ugyanis szakállat növeszteni, nem hazudtolom meg önmagam, mert általában nyár előtt jön rám ez a dolog. Találtam is egy készletet, ami egy életre elég lesz szerintem. Ha már ott voltam, akkor körülnéztem és vettem is egy autós töltőt a telefonomhoz, mert ami eddig volt, az folyamatosan kicsúszott a szivargyújtóból. Természetesen minden Ł1-ba került. Ezek után aztán elmentem a tescoba, hogy megvegyem Henrynek a tegnap elmaradt dolgokat. Be is vittem neki és akkor kérdezte, hogy nem tudok e maradni egy pár órát, mert Lukash nincs sehol, nem tudja mi lehet vele, meg, ha úgy van, akkor szóljak Györgyinek is, hogyha tud, akkor jöjjön előbb. Hazajöttem átöltözni, meg enni valamit, majd visszafelé felvettem a kolléganőt, aztán indult is a nap. Nagyjából egyedül tevékenykedtem elől, Abdol segített általában pizzákat csinálni. Henryék addig hátul csináltak egy dagasztást, vagy zöldségeztek. Az este előrehaladtával aztán Henry megkérdezte, hogy tudnék e maradni végig, mert nagyon fáradt. Természetesen maradtam, nem akartam még én is kicseszni vele, elég lehet most a baja. Györgyi mondta, hogy az ismerősei kérdezgetik, hogy nem e kell még ember, mert csak jókat hallanak a helyről, ezt mondtam Henrynek is, még az is lehet, hogy bővülni fog a magyar különítmény. Úgy néz ki, hogy tényleg egyre több minden lesz rám bízva, ma például mondta, hogy lassan el kéne vinni a kis fritut Southportba a szerelőhöz, meg, ha később kell valami konyhai eszköz, akkor is oda kéne menni. Valamint a zöldségek beszerzése is rám fog hárulni a jövőben valószínűleg. Előreláthatólag pedig pár hét múlva Henry megy orvoshoz és akkor kapok kulcsot is, hogyha nem érne vissza időben, akkor én fogok nyitni. Huhh. Őszintén szólva nem bánom, én ilyen vagyok, örülök, hogy valakinek szüksége van rám és próbálok eleget tenni az elvárásoknak. Gyanítom ez honorálva is lesz. Ja ma megtanultam a garlic butter fűszerezését is, szintén hadi titok. Szépen lassan tényleg meglesz minden, szerintem lassan a tészta receptjét is megöröklöm. Egyre jobban tetszik ez az egész és szerintem maradok is még egy jó darabig. Lassan visszatérek a 30 órás bejelentés kérdésére is, ha tényleg szeretne maga mellett tudni, akkor szerintem nem lesz akadálya. Onnantól meg tényleg nem lesz okom panaszra, ha állambácsi is támogatja a Lotus projektemet. Az adósságaim letudása után még gyorsan össze kéne gyűjtenem egy lakásra valót, aztán lassan tényleg valóra tudok váltani minden álmomat. Csúnya dolog ez, hogy pénz kell mindenhez, de sajna nem tudok mit csinálni.

Túl a 8. napon. Azt hiszem átlendültem a holtponton, ugyanis ma nem voltam fáradt. Jól is indult az egész, mármint ami a munkát illeti. Kicsit meglepődtem, hogy ma sem volt Lukash, de azt gondoltam, hogy esetleg csak későbbre jön. Kérdeztem is Henryt, hogy mi ez, erre azt válaszolta, hogy módosított a beosztáson, Lukashnak két szabadnapot adott. Kiderült az is, hogy miért szokott korábban hazamenni. Henry azt mondta, hogy Lukash a nap végén csak arra koncentrál, hogy minél előbb hazamenjen, így aztán a takarítás sem lesz tökéletes. Sok dolog marad koszos, mármint nem is koszos, csak nem annyira tiszta, mint amilyennek lennie kéne. Ez megnyugtatott egy kicsit (nem mintha idegeskedtem volna akármi miatt is), hogy akkor én jól végzem a dolgom és lehet, hogy egy fél órával tovább vagyunk ott, de minden tisztán várja a másnapot. Ezek után jött az igazi sokk, ugyanis Henry kijelentette, hogy szeretne több hosszabb napot adni nekem, mert szeretné, ha én lennék a jobb keze (remélem semmi szexuális dologra nem gondolt, persze csak viccelek). Mondom, ez azért egy kicsit letaglózott, de mindazonáltal nagyon jól is esett. Azt hiszem ide is bedolgoztam magam. Kíváncsi leszek, hogy ez mennyiben módosítja az anyagi dolgokat, egy bizonyos szint után szerintem maradok még egy jó darabig. Amúgy is előjött egy régi álmom, amit meg szeretnék valósítani, de sajna anyagi vonzata van a dolognak, viszont jó fizetés mellet össze lehet spórolni egy 22-25 éves autó árát (bár a limitált darabszám miatt ez az ár csak növekedni fog). Na de ez még odébb van. A lényeg most a jó hír, ez talán egy nem hivatalos előléptetés. Egészen 8-ig egyedül voltam Henryvel, valamint Christas volt ma a futárunk. Meg is birkóztam minden nehézséggel, bár azért néha elkelt a segítség. Jutott ma is kiszállítás nekem is, a másodikat már gps nélkül vittem, lassan belejövök az itteni utcákba is talán. Az este vége már nem volt sajna ilyen jó hangulatú. Christas bezárta az ajtót éjfél után valamivel, de ez Henrynek nem tetszett és ezt szóvá is tette. Onnantól elkezdték hergelni egymást, aminek a vége az lett, hogy Christas ledobta a pénzt és elment. Elhangzottak olyan dolgok, amik még nekem is fájtak, remélem, hogy kibékülnek azért. Henry be is ment az irodájába és láttam rajta, hogy egy kissé megzuhant. Fogat a fejét, meg sem szólalt. Györgyivel befejeztünk gyorsan mindent, majd hazavittem, aztán mentem vissza, mert mentünk Henryvel bevásárolni. Közben telefonon talán beszélt Christassal, bár a telefonon csak a "home" feliratot láttam a hívás közben. A boltban is láttam rajta, hogy nincs jól, mintha a szemei is könnyesek lettek volna. Aztán összeszedte magát, gondolom nem akarta mutatni felém a dolgokat. Beszélgettünk is vásárlás közben, az jó volt. Mondta, hogy készüljek fel, mert nem biztos, hogy lesz sok szabadnapom mostanában. Nem is bánom, amíg bírom nincs is ezzel semmi baj. Inkább most dolgozok sokat, aztán később kiélvezem a munkám gyümölcsét. Holnap elvileg szabad leszek, de bemegyek mindenképp, mert Henry megkért, hogy vegyek még pár dolgot, amiből nem kaptunk eleget az este. Aztán, ha kellek, akkor maradok is, végül is semmi tervem nincs.

Ez a két nap is gyorsan eltelt. Azért írok kettőt, mert délután aludtam egy kicsi és ilyenkor meg vagyok zavarodva. 4 óra alvás után elmentem iskolába, de egyáltalán nem bántam meg. Az órák első felében négyen voltunk csak, meg persze Liz, így szeretek tanulni. Ilyenkor aktívabb is vagyok, mint mikor tele van a terem. Ez ma sem volt másképp, részt vettem a beszélgető feladatokban, sőt, még egy saját történetet is megpróbáltam elmagyarázni, több-kevesebb sikerrel. Az órák második felére egyel bővült a létszám, de még úgy is jól éreztem magam. Gyakoroltunk ma az írásos tesztekre és most már legalább tudom pár kifejezésről, hogy mit jelent, vagy, hogy mikor használjuk. Olyanokról beszélek, amiket korábban vettünk, de egyszerre sok hasonló mellett nem emlékeztem pontosan mindre. Nyelvtani dolgokra kell odafigyelnem, meg rizsáznom kell megtanulni egy kicsit, aztán nem lesz gond. Jövőre meg aztán tuti, hogy meglesz minden vizsgám, szóval nem aggódok. Nem is baj, fejlődök így is, csak lassan. 
Suli után úgy döntöttem, hogy elhalasztom a bevásárlást egy másik napra, mivel eléggé fáradt voltam, meg alapból ki kellett teregetnem, hogy legyen legalább egy száraz ingem estére. Mással nagyon nem is vacakoltam, aztán feküdtem is vissza a délutáni szépítő alvásra. Életmentő másfél óra után viszont kelnem kellett, mert enni is akartam munka előtt. Találtam a fagyasztóba hamburger húst, hát vettem hozzá más alkatrészeket is és azt ebédeltem. Na most itt a tartár, az nem olyan, mint otthon, csak szólok. Mondanám, hogy jobb, de hazudnék. Nem is térek ki rá bővebben, a lényeg, hogy ha a hazaihoz vagy szokva, akkor ne vegyél az itteni sparban. Ebéd után aztán mentem is dolgozni. Az eső ellenére nagyon jó, kellemes tavaszi idő volt. Bent aztán nagyon nem kellett rendeléseket csinálnom, mert nem voltak. Györgyi 9-re jött, akkor tartottunk a 20 rendelésnél, bár onnantól azért besűrűsödött a dolog. Voltam ma is címen, most először vittem kettőt egyszerre, majd miután visszaértem Henry meg is lepődött, hogy milyen gyors voltam. Jutott aztán még egy később, na az valamivel lassabban ment, de csak a terepviszonyok miatt. Egy számomra érthetetlen helyre vittem kaját. Nem is a hely, hanem a megközelítése volt furcsa. Most így megnézve a térképet, persze mehettem volna egyszerűbb útvonalon is, de a gps beállításai miatt kertek alatt közlekedtem. Persze minden 20 méteren fekvőrendőr, ahogy kell, ültetett futóművel kész élvezet.Nem is értem hogy gondolta a navigáció, hogy ez a leggyorsabb útvonal. Na mindegy, legközelebb először megnézek mindent a térképen, az alapján jobban tájékozódom. Ez után aztán már nem nagyon kellett hajtanunk, szépen lement az esti nyüzsgés, aztán elnyugodott mindenki. Györgyi is boldog volt, mert nem rontott el semmit, bár mondta, hogy egy kicsit azért aggódott, amikor egyedül maradt Henryvel, a rendelések meg csak jöttek. Mindent összevetve ez egy tartalmas nap volt, de nagyon élveztem. Holnap még megyek, aztán csütörtökön szabad leszek. Viszont azon gondolkodom, hogy a szabadnapjaimon inkább bemennék pár órára csak futárnak, addig is tanulnék, meg még pénzt is keresnék vele. Majd felvetem szerintem az ötletet. Tűnhetek munkamániásnak, de amíg élvezem amit csinálok, addig szívesen megyek.

Jó volt ez a nap, jó hosszú, de nem bántam. 3-ra mentem dolgozni és épp összefutottam az emberkével, aki árut szokott hozni. Nagyon jó fej, mosolygós srác volt, egyből kezet nyújtott. Még jóval nyitás előtt csináltunk egy dagasztást mára, majd Henry megmutatta, hogy hogy is kell előkészíteni a nyitást. Miből mennyit veszünk elő a hűtőből, mikor gyújtjuk be a grillt, vagy épp a fritut. Mondta, hogy ezt is meg akarja tanítani, mert jól fog jönni, ha én fogok nyitni. Picit félreértettem, azt hittem azt mondja, hogy ha majd én fogok nyitni egy saját helyet, mondtam is neki, hogy az nem hiszem, hogy elő fog fordulni, nincs nekem szükségem ennyi stresszre. Nagyjából elő is készültünk, közben megérkezett Christas is. Szép lassan ki is nyitottunk, majd jött a többi kolléga is. Gyorsan nekiálltam a csirkének, a grillre valót le is tudtam szelni nagyjából, de a pizzára már nem jutott időm, mert elindult az esti roham. Szerencsére addigra már helyreállt a számítógépes rendszer, szóval olvasható megrendelések alapján dolgoztunk. Nemsokára Györgyi is megérkezett és nekiállt segédkezni Lukashnak a grill mellett. Egyre ügyesebb, nem lesz szerintem gond vele. Henry hozott egy rendelést, majd mondta, hogy csináljam meg és ki is vihetem. Azt hittem, hogy nem értettem rendesen, de amikor elkezdte magyarázni, hogy merre is kell mennem, onnantól világossá vált, hogy tényleg suhanhatok az esti forgalomban. A tegnapi címtől nem messze kellett mennem, most szerencsére otthon volt az illető, aki rendelt. Kicsit meg akart viccelni viszont a gps, be akart iktatni nekem egy felesleges kanyart, de nem hagytam magam átverni, utána meg reménykedtem, hogy jó helyen vagyok. Félreálltam, majd nem sokkal később egy rendőrautó is megállt tőlem nem messze. Gondolkodtam is, hogy kiszálljak e a magyar rendszámos autóból hőtáskával a kezemben, de aztán nem vártam tovább. Bennem van még ez a félsz, mert ahhoz szoktam ilyen téren, ami otthon van, de közben meg mindig rájövök, hogy itt ez teljesen más. Jó, persze azért óvatos leszek ezek után is, szerintem, ha akarnak, bele tudnak kötni valamibe itt is. Visszaérve az üzletbe aztán folytattam a munkakörömnek megfelelő tevékenységeket. Volt mit csinálnunk, de urai voltunk a helyzetnek. Lukash nem sokkal később hazament, meg is értem, ez volt a 7. napja (bár kíváncsi leszek, hogy holnap hazamehetek e én is korábban). Onnantól azt kell mondjam, egész jól helytálltam elől. Ide-oda kellett mondjuk rohangálnom, de még élveztem is a dolgot. Mikor elfogytak a rendelések, gyorsan befejeztük Henryvel a csirkét, közben továbbítottam neki amit Györgyi mondott, miszerint Ő szeret szeletelni. Jövő héten ki is próbáljuk, hogy mennyire megy neki a dolog, aztán még a végén nem nekem kell a továbbiakban csinálnom ezt. Mindenkinek jó, ha tényleg szereti és még gyors is. Nap végére maradt az összes pizzás tálca eltörlése, de gyorsan megcsinált mindenki valamit, majd mikor végeztünk, hárman közösen eltöröltük mindet. Így nem volt annyira vészes, mintha egyedül kellett volna csinálni. Töredelmesen be kell vallanom, hogy a tegnapi iszonyat nap után rágyújtottam, valamit ma is elszívtam egy dekket a nap végén. Örökre nem is akartam lerakni még, néha nagyon jól tud esni egy-egy szál, persze tényleg csak ritkán. Na ennyit a gyónásról, most megpróbálok gyorsan sokat aludni, mert reggel iskola, aztán egy délutáni szépítő alvás után ismét irány a munka. Kövezzetek meg, de én élvezem!

A mai napom némi olvasással indult, megpróbáltam értelmezni a Harc Európáért szabályait. Így második olvasásra is vannak azért homályos foltok, de sokat segített a múltkori topik. Sajna csak az alap változatig jutottam, a haladó még várat magára, mert mennem kellett dolgozni. Izgalmas lesz ez, ha megértem, aztán szerintem neki is állok egy játéknak, talán akkor a nem teljesen egyértelmű dolgok is értelmet nyernek. Bár nem igazán tudom elképzelni, hogy hogy is lehet majd ellenfél nélkül megoldani a dolgokat, de, ha másoknak sikerült, akkor nekem sem jelenthet gondot. Na majd meglátom. 
A munkában egész kellemesen indult a nap. Hárman voltunk konyhán két futárral és alig volt rendelésünk. Henry talált is munkát nekem hátul, először csináltam pár tésztát, majd, hogy ne unatkozzak, ki kellett takarítanom az elöl lévő kicsi és a nagyobb fagyasztót is. Csak le kellett olvasztani, aztán kitörölni, nem volt vészes. Főleg, hogy tanultam ma egy praktikát erre is. Kipakoltunk mindent, majd kikapcsoltuk és raktunk be a polcokra pár forró vízzel teli edényt. Szépen le is olvadt az egész. Nagyon frankók ezek a fagyasztók, körbe van csövezve belülről az egész. A polcok maguk is fagyasztó csövekből vannak, vagy nem is tudom mi erre a szakkifejezés. A lényeg, hogy nem csak mondjuk felülről, vagy alulról jön a hideg, hanem minden egyes polcban külön spirál fut. Na mindegy. Míg a forró víz dolgozott, addig úgy adódott, hogy ki tudtam vinni ma is egy megrendelést. Ez az eddigiekkel ellentétben nem sikerült annyira, mert, bár a címet megtaláltam (korábban bicikliztem is abban az utcában), de senki nem nyitott ajtót. Csöngettem, kopogtam, dörömböltem, de semmi. Az ablakon is kopogtam, mert gondoltam, ha már megy a tv, csak nézi is valaki, de tévedtem. Próbáltam hívni az illetőt, de nem vette fel (remélem itt nem hív vissza, hogy volt egy nem fogadott hívása 3 nappal ezelőtt, mint otthon volt szokásuk a kedves vendégeknek). Hívtam Henryt is, nem vette fel, majd szerencsére a blokkon rajta van az üzlet száma, így végre elértem valakit. Bentről is próbálkoztak, de semmi nem történt, hát visszamentem. Addigra aztán kezdett megélénkülni a vendég sereg, plusz Bejam is hazament, valamint beszart a számítógépes rendszer is és kézzel írott rendeléseket próbáltunk megfejteni. Lukashal néha tanakodtunk, hogy mi is lehet odaírva, de aztán inkább megkérdeztünk mindent többször. Durva, hogy mennyire hozzá lehet szokni a jóhoz és mennyire megnehezíti a dolgokat, ha elromlik valami. Belegondolva, gyanítom 20 évvel ezelőtt nem volt még érintőképernyős cucc Henrynél sem és valószínűleg akkor is kézzel voltak firkálva a dolgok. Csak elszoktunk tőle és egy gyengébb napon még nem is lett volna vészes, de ez ma más volt. Eléggé el is húzódott az este emiatt. Zárás előtt még sehol sem voltunk a takarítással, és a zárás maga is váratott magára éjfél helyett majdnem 1-ig. Ezek után töltöttem még vissza az említett fagyasztót, valamint ekkor kezdtem hátul is a dolgomat. Míg én megcsináltam mindent hátul, addig Lukash elől és nagyjából egyszerre végeztünk. El is múlt már fél 3, mire elindultunk haza. 
Henry szólt még az este közepén, hogy holnap 4-re kéne mennem, de mivel a forgalom miatt nem sikerült ma megcsinálnunk mindent, amit eltervezett, ez módosult nap végére 3-ra. Szerencsére nem leszek egyedül, mivel nem egy átlagos napra számítunk holnap sem. Lukash jön 5-re, valamint Györgyi is csatlakozik hozzánk 8-kor. 
Srácok, ha mentek Bakonyozni, vagy másfelé, akkor jó túrázást, meg szép napot! A többieknek meg sok locsolót!