a sokadik első lépés

Reggel hazaengedték a többieket a munkából, szóval néha azért sikerült felébrednem. Ilyenkor túl sokáig sem tudok aludni, mivel, ha már eléggé kipihent vagyok, akkor felriadok a legkisebb zajra is. Abból meg van elég, ha itthon van mindenki. Na de mindegy, néha kibírom. Mire aztán felkeltem teljesen és lementem ennivalót csinálni, egész jó látvány fogadott. A többiek kihasználván a hirtelen jött szabadnapot úgy döntöttek, hogy grilleznek egyet a kertben. Lehet kapni itt instant grillt, vagy hogy is nevezzem. Egy kis alumínium tálca faszénnel, meg rajta egy rács. Na abból volt nekik kettő és már falatozták is a saslikot, meg a húst. Mellé arany színben pompázott egy jó üveg sör, kicsit irigy is lettem rájuk. Szívesen csatlakoztam volna, de sajna nem volt sok időm. Annyiban tudtam részt venni a dologban, hogy ki tudtam sütni az ebédemet a még éppen meleg grillen. Ezek után olyan történt, ami eddig még nem, mióta itt élünk. Mind a négyen együtt ültünk az asztalnál és ebédeltünk. Tetszett, be kell, hogy valljam.
Még időben el tudtam indulni dolgozni is. A várt roham aztán elmaradt, olyannyira, hogy néha keresnem kellett valami alibi munkát, nehogy unatkozzak. Bejam is hazamehetett jóval korábban, de még ezt sem éreztük meg. Györgyi jött ma is 9-re, Henry beosztotta a grill mellé, hogy tanuljon. Szegény megfázott, meg alig aludt, szóval elég volt a baja. Volt kb bő fél óránk, amikor azért kapkodni is kellett, aztán megint csend. Lukash ismét hazament éjfélkor, de ma legalább ott volt Christas, aki segített takarítani. Eredetileg fél 3-kor zártunk volna, de kb negyed 2 után egy lélek sem jött be, szóval 2 után valamivel bezártunk. Szerencsére addigra a takarítás nagy része is kész volt, szóval egy fél óra múlva már mehettünk is haza. 
Henry szólt, hogy jövő héttől új beosztás lesz, ami annyiban módosítja a dolgokat, hogy csütörtökön leszek legközelebb szabad. Ennek annyira nem örülök, mivel egyrészt így most 8 napom lesz zsinórban, másrészt kedden már hulla leszek, mivel iskolába is akarok menni. Na de valahogy majd kibírom. Célok lebegnek a szemem előtt és annyira igazából nem is vagyok fáradt még. 
Írtam ma egy rövid levelet egy Sydneyben működő magyar irodának, aki segíti az embereket kijutni tanulni, meg esetleg több dolgot is el tud intézni. Elvileg ingyen csinál mindent, mert jutalékot kap az iskoláktól. Választ várok olyan kérdésekre, minthogy mennyi pénzzel is kéne nekivágni egy mondjuk fél éves tanfolyamnak, milyen lehetőségek vannak kollégiumi téren (nekem kimaradt a kolesz az életemből és szeretném bepótolni, ha van rá mód), meg ilyenek. Kíváncsi leszek, bár még nem tudnék mozdulni, de némi fogalmam lesz legalább róla, hogy mik a lehetőségeim. Szeretek ezen agyalni, ez mindig feldobja a napomat, nagyon várom már a pillanatot, amikor kimondhatom, hogy elindulok.

Na beszéltem a telecommal. Úgy indítottak, hogy miután azonosítottak a számom alapján, választhattam, hogy még a mai napon visszahívnak, vagy várok "előreláthatólag 7 percet". Amilyen a formám biztos, hogy munkaidőben hívtak volna, amit nem kockáztattam, így hát vártam, -ami a vicces az egészben, hogy- pontosan 7 percet. Egy kedves ügyintéző hölgy kb 23 másodperc alatt megnyugtatott, hogy minden rendben, látja, hogy be van fizetve a dolog, így már csak a visszakapcsolási díjam esedékes, amiről már kaptam is csekket. Ennyi, írtam is Zsoltinak, hogy minden rendben, Ő meg be is fizette az aktuális számlámat. Most már elvileg csak egy, maximum két havidíj várható tőlük, aztán végre végleg felmondhatom a szolgáltatást. Jobban várom, mint a karácsonyt (bár aki ismer, az tudhatja, hogy kb a zöld lámpát is jobban várom általában, mint a karácsonyt). Nyugodtabban indultam tehát dolgozni, bár szívesebben kirándultam volna. Rendesen meleg volt ma, az ablakot le is kellett tekernem a kocsiban. Bent aztán meglepődtem, mivel megint elegen voltunk konyhán. A múlt heti kimaradása után most Bejam is megjelent ismét, így én tudtam hátul ügyeskedni. Mivel nem volt akkora forgalom, Henry kitalálta, hogy mossuk el ma az elszívó szűrőit. Magamra is vállaltam, mert egyrészt gyorsabban megy szerintem, mint másnak, másrészt meg, mert szeretem csinálni. Már a végénél jártam, mikor Abdol szólt, hogy menjek előre, de Henry visszaküldött. Később kiderült, hogy Bejam össze-vissza csinálta a dolgokat és ezért kellettem volna előre. Mindegy, megoldódott. A legutóbbi megmutatás után, ma volt a csilifőzésem főpróbája. Bár Henry mondta még, hogy mit, s hogyan, de most már a nagyját én csináltam. Jobb is volt így, mintha csak figyeltem volna megint, jobban rögzült. Nemsokára szerintem megmutatja a pizzaszószt, meg még lehet, hogy a tésztát is. Ki tudja, ilyen tudás birtokában akár el lehet gondolkodni egy saját helyen is a jövőben. Bár ennyi stresszre nekem nincs szükségem, szóval ezt azért még átgondolom. Bejam lelépett korán, helyére érkezett Györgyi. Nem volt vészes esténk, ma már picit tudott tanulni a grillnél is. Henry kérdezett felőle, hogy hogy dolgozik, milyen gyors, szerintem kell még neki 1-2 hét, aztán belejön. Ma próbáltam külön dolgozni tőle, hogy szokja az angol közeget, javára fog válni. Lukash éjfélkor távozott, de el voltunk nélküle. Egy olyan pillanat volt, amikor egyszerre több megrendelés jött be, de akkor ott volt Henry is, meg Abdol is segített. A végére persze már csak ketten maradtunk, a magyar különítmény, de pont jól elosztottuk a munkát, szóval a felmosásra mindketten végeztünk a saját portánkon. 

Kaptam ma egy levelet a kedves telecomtól, hogy mivel nem fizettem be -az egyébként már befizetett- dolgaimat, így a jelenlegi tartozásom 204000 Huf, amit, ha nem rendezek 8 napon belül (ezek hülyék), akkor perre mennek és bla, bla, bla. Sajna már épp beértem a munkahelyemre amikor elküldte ezt a Zsolti, így csak holnap tudom elküldeni őket a... Inkább nem is folytatom. Hálát adok az égnek, hogy nemsokára véglegesen megszabadulok ettől a mocskos vállalattól. Mára meg is érkezett a várt erősebb forgalom, de szerencsére voltunk elegen, szóval egyáltalán nem volt vészes. Így kéne ezt csinálni szerintem mindig, persze megértem, hogy a kapitalizmus nem épp arról szól, hogy csak a saját dolgodat csináld, de akkor is kevesebb a hiba, meg a stressz, ha nem kell rohanni. Így volt ez ma is, 8-ra jött Györgyi, onnantól kezdve Lukashal tudtunk a grillre koncentrálni. Persze néha még ránéztünk, hogy mit is csinál a kisasszony, de nagyjából szerintem kezd belejönni a dologba. Ma is tanult pár új dolgot, szerintem nem lesz baj vele. Tényleg jobb így, nem akarok lustának tűnni, mert emlékszem, hogy honnan jövök, de erősebb napokra kell a 3 ember a konyhára. Nem azt mondom, hogy elejétől a végéig, de pár óra segítség nagyon jól jön. Csütörtök lévén nem zártunk be éjfélkor, de még csak fél 1-kor sem, így meg is szívtuk. A várt társaság ezek után érkezett meg a szokásos kb 2 sajtburgerjéért, meg az 1 pizzájáért (összesen kb Ł7-8 bevétel), ezért mi még ráhúzunk egy órát hárman (fejenként minimum Ł6,31 az órabérünk + rezsi), de ez valamiért megéri. Igazából hidegen hagy, csak nem értem. Ezek után lett még kimosva a nagy fritu, valamint várt még ránk a felmosás. 2 előtt valamivel el is tudtunk jönni.

A korai elalvásnak a kíváncsiságom szabott gátat, ugyanis végigolvastam egy topikot a Harc Európáért társassal kapcsolatban. Több, mint 11 éve indult és kb 340 hozzászólás van a témával kapcsolatban. Érdemben tudott újat mutatni, most már legalább tudom azt, hogyha játszani akarunk vele, akkor ne olyanokkal álljunk neki, akik pár röpke óra után feladják, mert akár egy teljes hétvégi programot is kitehet. Ettől függetlenül, vagy lehet, hogy inkább pont ezért még jobban érdekel a dolog. Hozzászóltam én is a témához, segítséget kértem abban, hogy egyes harci zsetonokból mennyi is volt a hivatalos darabszám, délutánra pedig meg is kaptam a választ. Munka előtt inkább választottam ma a játék kiegészítését, mint a mozgást, sajna nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Miután összeraktam egy teljes készletet, nekiálltam szétválogatni a másikat. Nagyon meglepődtem, amikor azt tapasztaltam, hogy túl sok minden abból sem hiányzik, csak ömlesztve tűnt elég hiányosnak. Persze nem teljes, mivel alapból abból pótoltam a másikat, de kis ráfordítással ki lehetne egészíteni és akkor lenne két komplett készletem, amivel akár a dupla térképes módszert is ki lehetne próbálni később. Bár egyenlőre az egyhez is partnert kéne találni, igaz Tomi személyében egy jelentkező már van. Többen írták, hogy -társaság hiányában- egyedül játszanak és akár napokig is gondolkodnak egy-egy lépésen, talán kezdésnek én is kipróbálom ezt. 
Ma 7-re mentem dolgozni és az eredeti beosztás szerint csak 10-ig maradtam volna. Henry azonban nem így gondolta, aztán meg is lepődött szerintem, amikor mutattam neki a lapon. Mindegy, nem bánom igazából. Voltam megint címen is, nagyon tetszett. Jatt is csúszott, csak azok a fránya fekvőrendőrök ne lennének mindenhol. Hihetetlen, de tényleg, tele vannak velük az utcák. Lukash hazament 11-kor, de onnantól már szinte senki nem jött be, szóval takaríthattunk. Mivel ma is mindent el kellett mosni, meg a felmosás is ránk maradt, így egy órát még ott voltunk zárás után, egyébként lazán végezni lehetett volna bő fél óra alatt. Ma megkaptam a múlt heti fizetésemet és, hát kikerekedett a szemem. Ennyit még nem kaptam, de csak nem számolták el, az anyagiakkal óvatos itt mindenki. Igazából kiderül majd jövő héten, mert, ha akkor is közel ilyen összeget kapok, akkor hivatalosan is fizetésemelés ténye áll fenn és lassan királyságot is tudok alapítani, de minimum egy magánbankot. Na jó, az talán azért még odébb van, de a lényeg az, hogy így egy lépéssel közelebb kerülnék a céljaimhoz. 

Szabadnap, szeretem, vagy valami ilyesmi. Szerencsére már egész kialudtam magamat, amikor a srácok az ajtó előtt beszéltek meg valamit és hát ez egy ilyen házban hallatszik rendesen. Mára alapból némi takarítást terveztem, mert már ráfért a házra. Míg a mosógép végzett, addig kényelmesen rendbe raktam az alsó szintet, valamint a felső fürdőt. Olyan jó idő volt, hogy póló nélkül sem fáztam a hátsó kertben. Mindezek után a szobámmal akartam kezdeni valamit, mert kezdett már eluralkodni rajta a káosz. Még ébredés után találtam az ikea oldalán egy egész jó ágykeretet, ami alá beférne a tescoban talált hatalmas doboz is. El is gondolkodtam rajta, hogy elmegyek gyorsan és meg is veszem, de aztán letettem róla, mert kitaláltam egy másik rendszert a szobára. A felső fiókban lévő mindenemet be tudtam préselni két cipős dobozba, így azok helyére végre el tudtam pakolni a melegítő ruháimat, valamit a biciklis öltözeteket. A társasok -nem használt- felét kiraktam a garázsba, szóval felszabadult némi hely. Végre ki tudtam rakni a könyveimet is a fiókból, most már méltóbb helyet foglalnak, valamint talán a vizuális érzékelés miatt lassan neki is állok az elmaradottaknak. Ja visszatérve, azért nem akartam most ágykeretet venni, mert akkor nem lenne elég helyem az ágy végében a kis asztalomnak, aminek megvan a maga funkciója, valamint most kényelmesen elférek. Miután végeztem mindennel, nekiálltam összerakni a két harc Európáért társasból egyet. A csapatokkal végeztem is, illetve majdnem, a 6 fő ország hadosztályai készen vannak, hátra van még a többi ország csapatainak, valamint a HPP-k (Hadi Produkciós Pontok) számának ellenőrzése. Közben hívott Szabi, hogy 5 perccel előtte játék indulna, csak épp a Martinéknál. Haraptunk még Danival valamit, majd az új (egyébként régi, vagyis az, amivel otthon sokat játszottunk korábban) rizikóval felvértezve át is mentünk. Tomi és a Tanár úr is ott voltak, szóval maximális létszám mellett magyaráztam el az adott játék szabályait. Egy bő két órás játék után végül Dani győzedelmeskedett annak ellenére, hogy a játék első mozzanataként lenulláztuk egymást egy ütközetben. Jó volt, szerencsére mindenki élvezte. Lecsúszott mellé két üveg sör is, annyi után itt még lehet vezetni (szeretem ezt az országot). Főzőcskézni ezek után nagyon nem volt kedvem, szóval beugrottam inkább a munkahelyemre egy pizzáért, meg gondoltam meg is nézem, hogy hogy megy a mai nap az új munkatársnőnknek. Nem volt vészes, tanulgat. Kaptam is egy ajándék pizzát, Christas nem engedte, hogy kifizessem. Itthon gyorsan be is toltam, aztán lehet, hogy lassan meg is próbálok elaludni. Sajna az elmúlt héten nem igazán mozogtam semmit, bár tény, hogy a karom miatt maximum futni tudtam volna. Kicsit haragszom ezért magamra, mert ezt viszont tényleg megtehettem volna munka előtt, annyival is adóztam volna az egészség oltárán napi szinten. Holnap, ha jó idő lesz, akkor kimegyek a parkba, aztán kocogok egy jót. Sajna a tanulás is elmaradt, de azért viszont annyira nem aggódom, mivel ha ez a fizetésem marad, akkor nekem nem kell a közeljövőben jobb állás, mert ezt szeretem csinálni, így meg még egy évet nyugodtan tudok itt is járni iskolába. Visszatérve a karomra, egy picit azért megijesztett, nem láttam még ilyet. Mintha besárgult volna és napról napra nagyobb felületen jött elő ez a jelenség. Aztán többen megnyugtattak, hogy ez normális és ez már gyógyul. Jobban is van egyébként, szóval szerintem nemsokára újra emelgethetem a súlyokat a garázsban, valamint újra mutatványozhatok a gyerek biciklimmel. 

Elég összetett nap kerekedett a maiból. Reggel 9-kor felkeltem, csak hogy felhívjam Györgyit, mert szólt Henry, hogy mára jöhetne dolgozni. Meg is beszéltük a dolgokat, majd természetesen még visszaaludtam délutánig. Rám is fért a pihenés, mivel elég fárasztónak ígérkezett a hatodik napom. Egyedül voltam ma hivatalosan, Abdol volt a futár, valamint Carol segített rendeléseket felvenni, meg ha épp nem tudtam volna megoldani mindent, akkor kisegített. 6-ra aztán megérkezett Györgyi, akit a szárnyaim alá vettem és elkezdtem "betanítani". Ezt a dolgot már otthon is szerettem, mivel így a szerintem helyes rendszer fog rögzülni talán az illetőbe. Szerencsére Abdol is sokat segített ma, néha még pizzát is csinált és szó nélkül szeli már a zöldségeket. Közben próbáltam mindent megmutatni a kis padavanomnak, mi hol van, mit hogyan csinálunk. El is kellett a segítsége, mikor a grillnél bohóckodtam, Ő meg is tudta már csinálni az egyszerűbb pizzákat. A calazone (félbehajtott pizza) még nem ment neki, de hát Róma sem egy nap alatt épült fel. James is megjelent kora este, na azon azért meglepődtem, hisz nem számítottam még egy futárra. Nem is volt baj, hogy jött, mert így legalább nem kellett kapkodnunk. A nap fűszere a  kis fritu volt, ami folyamatosan lecsapta a biztosítékot. Szerencsénkre épp nem jött be senki abban a fél órában, amíg próbálkoztunk életet lehelni az elektromos hálózatba, de sokadjára is elment újra az áram. Végül átcseréltük a nagy fritura, onnantól kezdve aztán simán ment minden. A baj csak annyi volt, hogy a pizzák már kész voltak több rendeléshez is, de a futárok nem tudtak indulni, mert várniuk kellett kb 2 adag hasábra. Carol nagyon kiakadt, Abdollal is kiabált, de később bocsánatot kért tőle, fáradt volt már nagyon. Az este felénél fel is ment, szerintem alszik vagy 3 napot egyhuzamban. Na jó, nem, de talán kipiheni magát. Az este hátralevő részében Henry maradt velünk, de inkább csak beszélgetett valami fickóval hátul, nagyon nem is zavartam, csak ha nagyon nem tudtam valamit. Elég vicces volt, hogy többször előbb eszembe jutott valami angolul, mint az anyanyelvemen. Mert hát vannak olyan dolgok, amiket furcsa is lenne magyarul mondani, de minden esetre nagyon jó volt magyar szót hallani. Sajna a takarítással megcsúsztunk, illetve későn álltunk neki, nem figyeltem az időt. Nagyjából rám várt minden, hiszen meg kellett mutatnom mindent Györgyinek. Korábban összehaverkodtak már a mosogatóval, az ottani rendszert már ismeri, szóval azzal nem volt gond, de a gépek takarítása még váratott magára zárásig. A grillel nem is terheltem, nem épp magas lány, szóval szerintem azt megússza. Valamivel éjfél előtt jött a szokásos rendelés, amit múlt héten ugyanekkor Henryvel vittünk ki, most is hazaengedte Abdolt és vihettem én megint, de már egyedül. Györgyi addig befejezte a takarítást elöl, valamint nekilátott a mosatlannak hátul. Jó volt kicsit kocsikázni az éjszakába, azt hiszem, már az útvonal is rögzült, szóval legközelebb nem lesz szükségem a navigációra sem. Ismét csúszott némi jatt, annak ellenére, hogy szerintem picit korábbra várt a vendég. Henry várt az elkészítéssel bő 20 percet, amíg el lett takarítva a grill, meg a nagyobb dolgok, csak utána indultam ki. Mikor visszaértem már csak néhány dolog várt ránk, aztán mehettünk is haza. Nagy nehezen beműtöttem Györgyi bringáját a csomagtartómba (olyan nincs, hogy valami ne férne be egy Opelbe), bár az ajtót csak lehajtani tudtam. Ő megy holnap is, én szabad leszek, remélem gyorsan betanul, meg persze azt is, hogy tetszeni fog neki. Ha összejön, akkor többet mehetek én is címre.

Na ma azért eszébe jutott a népnek, hogy a hétvégén még nem evett pizzát, szépen be is pótolták azt, ami az elmúlt két napban elmaradt. Igazából bírtuk, csak szegén Carolt sajnáltam, mert Ő már reggel óta fenn volt és mivel Christas is ment címre folyamatosan, így neki velünk kellett lennie, hogy legyen aki felveszi a telefonokat. Ráadásul a takarítónő is eltűnt, nem is jelentkezett, szóval még az Ő dolgát is Carol látta el délelőtt. Szerencsénk volt, hogy lett elővéve fagyasztott tészta, mert nem számítottunk rá az elmúlt két nap után, hogy ennyi dolgunk lesz. Úgy érzem, azért egész jól helyt álltunk, nagyon nem lehetett panasza senkinek. Valahogy véletlen oda került egy tegnapi papír a megrendelések közé, hát meg is csináltuk, ki is lett szállítva, ekkora káoszban senki nem nézi a dátumot. Gondolom volt meglepetés, de persze nem vették át, hát legalább megvolt az uzsonnám, amúgy is éhes voltam. A végére aztán csillapodott minden, akkor már neki tudtunk állni a rendrakásnak. Volt is mit csinálni, mivel ma mindent el kellett mosnom, volt rengeteg pizzás tálca, amit nap közben nem volt időnk eltakarítani, le kellett szűrni a frituból az olajat, meg ilyen apróságok, amiket ha meg tudtunk volna csinálni az este folyamán, akkor nem kellett volna ráhúznunk még másfél órát zárás után. Na de ha az a volna nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. 

Tetszett ez a nap. Valamivel nagyobb forgalmunk volt, mint tegnap, de azért győztük, bár volt egy pillanat, amikor felment bennem a pumpa, de aztán Carol megnyugtatott, hogy nem kell kapkodnom. Még tegnap mondtam Christasnak, hogy küldhet címre is, ha sok lenne, de nem kellett mennem, amikor volt egy-egy kieső cím, azt kivitte Ő, addig is rá tudott gyújtani. Ma aztán mondta, hogy jövő héten mehetek majd, csak így a hétvégén nem akart kiküldeni, nagyobb szüksége volt rám benn a konyhán. Őszintén szólva ez jól is esett. Carol leszelte az összes csirkét is mire megérkeztem, szóval az sem vár rám ma, valamint, mivel kevés dolog fogyott, nem kellett zöldségeznünk sem. Egész sokat tudtunk ma beszélgetni, úgy kollektíve. Tetszett is, mert ma is tanultam új dolgokat, amiket valószínűleg az iskolában nem fogok. Volt ma benn egy csaj a barátjával, mindegy is, csak kérdezte, hogy honnan jöttem. Nem tudta merre van a hazám, de elmagyaráztam neki. Miután kimentek Christas teljesen fel volt háborodva rajta, hogy hogy lehet az, hogy nem tudta, hiszen nem a világ vége, Európán belül vagyunk, minek jár az ilyen iskolába. Részben jogosnak tartom, bár a földrajzi ismereteim nekem sincsenek épp a toppon, másrészről viszont engem nem hoz lázba, tudom nagyon jól, hogy az oktatási rendszer -főleg nyugaton- csak is butításra szolgál, hogy könnyebben lehessen manipulálni a népet. Na ennyit az összeesküvés elméletekről a mai posztban. Később Lukash viccelődött ezzel, mikor jött be 2 csaj, majd kérdeztem tőle, hogy szerinte honnan származhatnak, mert nem tűntek angolnak, mármint a felmenőikre gondoltam. Erre Lukash mondta, hogy majd megkérdezi, és ha azt válaszolják, hogy Runcorniak (az a szomszéd város a folyón túl), akkor azt fogja válaszolni, hogy azt nem tudja, hogy hol van. Így leírva sajna nem adja vissza a hangulatot, de akkor, ott eléggé elnevettem magam mosogatás közben. Jajj, ma fény derült a titokra is. Végre megtudtam, hogy honnan is származik Henry. Mindig azt mondja, hogy Mongóliából jött, de ez szemfényvesztés kérem szépen. A tudatlan csaj kérdezte Christastól is, hogy honnan származik, mert az akcentusa, meg a szemei nem angolok. Nos, igaza volt, félig Ír (Carol felől, ezt sem tudtam), félig pedig Görög (háhh, elszólta magát). Jó, nem volt ez olyan nagy titok, csak Henry valamiért nem akarta elárulni, mikor konkrétan kérdeztem. Akkor az volt a válasza, hogy minden nemzetiségű, ezért a felfogásért bevallom egy kicsit irigylem is. Mindent összevetve tényleg egy remek nap volt. Mondanom sem kell, hogy zárórakor be is zártunk, rá 20 percére pedig már úton voltunk hazafelé. Végül egy kép a karomról:

Azt hiszem nem írtam a trémobil legújabb akciójáról felém. Pár napja jött egy üzenet a Zsoltitól otthonról, pontosabban 8.-án. Illetve előtte is egy nappal, hogy a telecom küldött nekem egy ajánlott levelet, ami ugye ott fog elrohadni a postán, mivel csak én vagyok bejelentve arra a címre, így más nem veheti fel (imádlak magyar bürokrácia). Na de mint említettem, nem is furdalta az oldalamat a kíváncsiság egy napnál tovább, hisz meg is kaptam a választ a kérdésemre, hogy mi lehetett az. Leírták, hogy mivel díjtartozásom van, így Március 21.-ével kikapcsolták a szolgáltatásomat, viszont, ha Április 8.-áig (azaz aznap, amikor a levelet kézhez vehettem volna, ha otthon vagyok) rendezem a dolgot, akkor eltekintenek a közel 200000 Ft-os kötbértől (mivel nem fizettem, így szerződésszegés történt részemről). Kértem hát segítséget telecomos ismerőstől, hogy legalább tudjak róla, hogy mi az ami nem lett befizetve, hiszen amikor februárban otthon voltam, akkor voltam benn a trémobilnál és akkor nem volt tartozásom. Ma reggelre ki is derült, hogy egy januári számla maradt el, amit igazából nem is tudom, hogy mire számláztak ki, hiszen az akkor esedékes havidíj már be lett fizetve, valamint az összeg sem stimmel. Na mindegy, én ezeknél már azon lepődnék meg, ha átláthatóan dolgoznának. Lényeg a lényeg, hogy felhívtam az ügyfélszolgálatot. Még az a szerencse, hogy innen -a szó szoros értelmében- fillérekért telefonálok haza, mert egy laza 17 perces beszélgetésen vagyok túl. A harmadik ügyintézőhöz kapcsoltak, aki végre tudott valamit mondani az ügyemmel kapcsolatban. Egyébként ismételten azt kell mondjam, hogy le a kalappal azok előtt, akik ezt a munkát végzik, nekem nem lenne türelmem foglalkozni a sok nyűggel. Mindhárom kolléga nagyon kedves volt, így természetesen és sem voltam paraszt velük. A hölgy elmondta, hogy még nincs nagy vész, ha befizetem a dolgokat, valamint visszakapcsoltatom a szolgáltatást, akkor minden rendben lesz. Mondtam neki, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt magam tegyem meg, így egy kedves barátom -Zsolti- fogja megtenni ezt helyettem. Így viszont még arra is figyelmeztetett, hogy akkor várjak jövő hétig, mert ha hétvégén megy be és kifog egy olyan ügyintézőt aki betartja a szabályokat, akkor nem tudja kérni, hogy kapcsolják vissza a dolgokat (hivatalosan csak személyesen kérhetném, de ha nagyon kekeckednek, akkor fel kell hívni az illetékeseket, viszont akik ezzel foglalkoznak azok nem dolgoznak hétvégén). Na lényeg a lényeg, hogy ez is meg lesz oldva. Sajna ezzel viszont csúszik a szolgáltatásom felmondása, mivel most ki van kapcsolva már 3 hete és azt még rátolják, ha újra vissza lesz kapcsolva. Na de már nem is érdekel, ha jól számoltam, akkor május 14.-ével végre megszűnik egy kiadásom, ami lényegébe a semmire ment az elmúlt fél évben. 
Kicsit el is ment ezzel az idő, sietnem is kellett, hogy beérjek dolgozni. Jó napon vagyunk túl, bár az is tény, hogy kicsi volt a forgalom. Ezeket a napokat szeretem, amikor van időm befejezni valamit, amit elkezdek és nem kell ide-oda rohangálnom közben. Szerintem lehetne ezt így csinálni mindig, de Henry mellett ez szinte lehetetlen. Marha érdekes, hogy minden olajozottan ment, megcsináltunk mindent a saját tempónkban és így is mindenki boldog volt. Zárás előtt egy órával megérkeztek a részeg fiatalok. Nem is lenne velük semmi bajom, de kiabáló irdatlanul kövér részeg lányok valahogy elveszik az életkedvemet. Itt újra tombol az s club 7 láz, valahonnan ismerős volt, hát rákerestem. A '90-es évek egy pop csapatáról van szó, akik most újra megőrjítik a fiatalokat. A vicces az egészbe az, hogy szerintem ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mikori a banda, hiszen akkor kb még meg sem születtek. Na mindegy. Volt két kevésbé részeg lányka, akik viszont egész kedvesek voltak. Tetszett is nekik a hajam, az egyiküket, hát nem rugdostam volna ki az ágyamból na (hogy egy klasszikust idézzek). Szerencsére gyorsan eltelt ez az este, holnapra már nagyobb rohamra számítunk, kíváncsi leszek. 

Valamennyire alakul a karom, bár nem sieti el az tény. A lényeg, hogy aludni már tudtam. Ma ismét nekiláttam barackkal és fahéjjal töltött csirkét sütni. Most már -okulva a múltkoriból- takarék lángon sütöttem ki a töltött húst. Jó is lett, de az íze hagy még kivetnivalót maga után, pedig most meg is sóztam, valamint borssal is meghintettem a húst a töltés előtt. Valami majd lesz azért, valamikor csinálok szerintem egy jó kis tanyasi bordát is, vagy valami hasonlót. Nem épp költséghatékony sajna a dolog, mert a fritunk felmondta a szolgálatot -értem én, hogy tervezett elavulás, de azért talán többet bírhatott volna 3 hónapnál- és így serpenyőben készítem, oda meg mindig friss olajat öntök. Na de mindegy is, néha ilyen is kell. A karom alakulását onnan tudtam ma lemérni, hogy ma már bal kézzel tudtam fogat mosni, tegnap még nem tudtam annyira behajlítani. Munkában is fel tudtam már kötni a hajamat, de azért nem ment még minden. Erőtlen nagyon, az a legnagyobb baj, ha valamit nyomni kell, mondjuk törölgetésnél, az még nem megy. Henry ma megmutatta, hogy hogy kell csilit főzni. 7 pecsétes titok, senki más, még Carol sem tudja a receptet, így ha valahonnan visszajut a fülébe, akkor nekem lőttek. Meglepődtem eléggé azért, de nem ez az első ilyen dolog, emlékezzünk csak vissza a csirke fűszerezésére, amit megint csak kevesen ismernek. Azt mondjuk nem értem, hogy miért én, miért nem Lukash, de ettől függetlenül örülök neki. Azt mondta, hogy mindent megtanít, aztán majd menedzselhetem a helyet. Ha ennyin múlik a magasabb fizetés, akkor simán főzök csilit minden héten. Ezen kívül Henry ma nem nagyon mozdult ki az irodájából, a nap elején meg is mondta, hogy Ő ma nem dolgozik, pihennie kell. Holnap vonul be a kórházba, most esedékes az elhalasztott műtétje. Megvoltunk igazából nélküle, bár én javarészt hátul voltam, ott volt ugyanis hely csirkét szelni. Elöl Lukash aprította a salátát, Abdol meg hagymázott, ha épp nem volt címe. Az este vége felé aztán úgy alakult, hogy egyszerre bejött jó pár rendelés, amit 3 körre lehetett osztani. Az első hárommal kiment abdol, egyet Henry akart vinni, majd a maradék három várt megint Abdolra. Meg is kérdeztem, hogy ne vigyem e ki én azt az egyet, egyrészt, mivel nem árt ezt sem tanulnom, másrészt meg Lukash sem, meg én sem veszünk fel telefonos rendelést. Végül meg is nyertem, beállítottam a gps-en a címet és már hasítottam is az éjszakában. Ismerős terepre vittem, korábban voltam arra biciklivel. Be is zsebeltem megint némi jattot, majd saját kútfőből vissza is találtam az étteremhez. Ez a csili titka után még jobban feldobta az estémet, nagyon jó érzés volt. Ezután már nem nagyon zaklattak minket, így neki is tudtunk állni a takarításnak. A csütörtök esti csapat sem jött, szóval bezártunk. Henry kiadta az utasításokat a hétvégére, mivel Ő ugye nem lesz. Jobban oda kell majd figyelnünk a dolgokra, de szerencsére Christas segít majd nekünk mindenben. Szerintem kb a csúszós címeket én fogom kivinni, mivel nem árt egy olyan ember a konyhán, aki rendezni is tudja a címeket, legalább is reménykedek benne egy picit.