a sokadik első lépés

Tetszett ez a nap. Valamivel nagyobb forgalmunk volt, mint tegnap, de azért győztük, bár volt egy pillanat, amikor felment bennem a pumpa, de aztán Carol megnyugtatott, hogy nem kell kapkodnom. Még tegnap mondtam Christasnak, hogy küldhet címre is, ha sok lenne, de nem kellett mennem, amikor volt egy-egy kieső cím, azt kivitte Ő, addig is rá tudott gyújtani. Ma aztán mondta, hogy jövő héten mehetek majd, csak így a hétvégén nem akart kiküldeni, nagyobb szüksége volt rám benn a konyhán. Őszintén szólva ez jól is esett. Carol leszelte az összes csirkét is mire megérkeztem, szóval az sem vár rám ma, valamint, mivel kevés dolog fogyott, nem kellett zöldségeznünk sem. Egész sokat tudtunk ma beszélgetni, úgy kollektíve. Tetszett is, mert ma is tanultam új dolgokat, amiket valószínűleg az iskolában nem fogok. Volt ma benn egy csaj a barátjával, mindegy is, csak kérdezte, hogy honnan jöttem. Nem tudta merre van a hazám, de elmagyaráztam neki. Miután kimentek Christas teljesen fel volt háborodva rajta, hogy hogy lehet az, hogy nem tudta, hiszen nem a világ vége, Európán belül vagyunk, minek jár az ilyen iskolába. Részben jogosnak tartom, bár a földrajzi ismereteim nekem sincsenek épp a toppon, másrészről viszont engem nem hoz lázba, tudom nagyon jól, hogy az oktatási rendszer -főleg nyugaton- csak is butításra szolgál, hogy könnyebben lehessen manipulálni a népet. Na ennyit az összeesküvés elméletekről a mai posztban. Később Lukash viccelődött ezzel, mikor jött be 2 csaj, majd kérdeztem tőle, hogy szerinte honnan származhatnak, mert nem tűntek angolnak, mármint a felmenőikre gondoltam. Erre Lukash mondta, hogy majd megkérdezi, és ha azt válaszolják, hogy Runcorniak (az a szomszéd város a folyón túl), akkor azt fogja válaszolni, hogy azt nem tudja, hogy hol van. Így leírva sajna nem adja vissza a hangulatot, de akkor, ott eléggé elnevettem magam mosogatás közben. Jajj, ma fény derült a titokra is. Végre megtudtam, hogy honnan is származik Henry. Mindig azt mondja, hogy Mongóliából jött, de ez szemfényvesztés kérem szépen. A tudatlan csaj kérdezte Christastól is, hogy honnan származik, mert az akcentusa, meg a szemei nem angolok. Nos, igaza volt, félig Ír (Carol felől, ezt sem tudtam), félig pedig Görög (háhh, elszólta magát). Jó, nem volt ez olyan nagy titok, csak Henry valamiért nem akarta elárulni, mikor konkrétan kérdeztem. Akkor az volt a válasza, hogy minden nemzetiségű, ezért a felfogásért bevallom egy kicsit irigylem is. Mindent összevetve tényleg egy remek nap volt. Mondanom sem kell, hogy zárórakor be is zártunk, rá 20 percére pedig már úton voltunk hazafelé. Végül egy kép a karomról: