a sokadik első lépés

Na ma azért eszébe jutott a népnek, hogy a hétvégén még nem evett pizzát, szépen be is pótolták azt, ami az elmúlt két napban elmaradt. Igazából bírtuk, csak szegén Carolt sajnáltam, mert Ő már reggel óta fenn volt és mivel Christas is ment címre folyamatosan, így neki velünk kellett lennie, hogy legyen aki felveszi a telefonokat. Ráadásul a takarítónő is eltűnt, nem is jelentkezett, szóval még az Ő dolgát is Carol látta el délelőtt. Szerencsénk volt, hogy lett elővéve fagyasztott tészta, mert nem számítottunk rá az elmúlt két nap után, hogy ennyi dolgunk lesz. Úgy érzem, azért egész jól helyt álltunk, nagyon nem lehetett panasza senkinek. Valahogy véletlen oda került egy tegnapi papír a megrendelések közé, hát meg is csináltuk, ki is lett szállítva, ekkora káoszban senki nem nézi a dátumot. Gondolom volt meglepetés, de persze nem vették át, hát legalább megvolt az uzsonnám, amúgy is éhes voltam. A végére aztán csillapodott minden, akkor már neki tudtunk állni a rendrakásnak. Volt is mit csinálni, mivel ma mindent el kellett mosnom, volt rengeteg pizzás tálca, amit nap közben nem volt időnk eltakarítani, le kellett szűrni a frituból az olajat, meg ilyen apróságok, amiket ha meg tudtunk volna csinálni az este folyamán, akkor nem kellett volna ráhúznunk még másfél órát zárás után. Na de ha az a volna nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.