a sokadik első lépés

És akkor elérkeztünk a "fél éve jöttem el otthonról" kezdetű bejegyzéshez. 6 hónappal ezelőtt ilyenkor épp a német autópályán haladtunk, ismerkedtünk Danival míg Szabi aludt. Hihetetlen gyorsan elrepült ez az idő és mennyi minden történt azóta. Tanultam már most sok mindent, de még nem elég, szóval folytatom a tanulást. Megismertem pár embert is, ki tudja, talán ha elmegyek innen, néhányukkal még találkozok később. Sajnos sok helyet még nem látogattam meg, de tervben van az is, lassan egy londoni kirándulás dukálna már, természetesen egy stonehenge-i kitérővel. El akarok érni egy bizonyos anyagi szintet, -ha nem is nagyon növelve azt, de mindenképp tartva- és akkor már kirándulhatok bátran. Bele kell még kalkulálnom egy hazautat is, ami elég húzós lesz, mert jogsit kell újítanom, valamint kell egy új műszaki is majd a kocsira. Ez nyár közepén esedékes, Geri azt mondta, hogy szóljak időben és akkor egy Révfülöpöt is beiktatunk akkorra, ami megint kiadás. Na nem sírok ám, félre ne értsetek, meg ezek mind olyan dolgok, amikre nem sajnálhatom a pénzt, csak bele kell kalkulálnom a büdzsébe. Na szóval, ha mindez a kiadás, plusz az a bizonyos összeg a rendelkezésemre áll majd, akkor kirándulok egy kicsit. 
De térjünk át a mai napra. Egész korán keltem az ébresztőnek köszönhetően, majd azzal a lendülettel le is mentem felmosni a konyhát és a nappalit. Tegnap kellett volna, de esett, így nem tudtam volna kinyitni az ajtókat, hogy kereszthuzatot csináljak (tudom, fizikailag semmi akadálya nem lett volna, de ebbe most ne menjünk bele), de ma szerencsére napsütéses időnk volt. Meg is reggeliztem, majd mentem is ki biciklizni. Na mire kiértem a Nap természetesen elbújt a felhők mögé, néha még pár csepp eső is hullott. Nem tántorított el ez, sőt még a szél sem. Bő két és fél órát gyakoroltam, de a kiszálló még mindig nem sikerül. Nem is lesz olyan egyszerű, mint gondoltam, de nem is bánom, legalább van kihívás. Mindenképp meg akarom ezt tanulni, mert a későbbiekben még jól fog jönni. Ha ezzel megleszek, akkor is valami alappal fogom folytatni, majd szépen lassan megpróbálok összekötni dolgokat. Jó egyébként, hogy nem zavar senki és én sem zavarok senkit. Mellettem a skateparkot rács válassza el a teniszpályáktól, ahogy a focipályát is, szóval nem kell kerülgetnem a rolleres gyerekeket. Egész ügyesek egyébként, néha figyelem őket, nincs szerintem félelemérzetük. Rendőrök szoktak körözni a parkban hol gyalogosan, hol autóval, mindezt természetesen a gyalogosok közt. Ma épp egy olyan corsa-val voltak, mint az enyém, csak 5 ajtós változatban, gondolkodom is, hogy jól állna a kocsinak az a fényezés. Volt emellett két gyalogos rendőr is, le is akartam fényképezni őket, ahogy éberen mindketten a telefonjukat bámulták "járőrözés" közben, de inkább csak kacagtam magamban. Később beültek a corsa-ba (na nem az enyémbe) hátra, majd el is tűntek. Én gyakoroltam tovább, ilyenkor elcsípek néha egy-egy pillantást a gyalogosoktól, akik nagyon szerintem nem láttak még ilyet. A félcsöves, meg negyedíves ugrándozáshoz hozzá vannak szokva, de a flatland még új nekik. Nem sokkal 5 előtt hívott Szabi, hogy voltak megnézni a házat, most már nyugodtan hazamehetek, ha akarok. Egy kicsit próbálkoztam még, majd mikor elkezdett intenzívebben esni az eső, akkor jobbnak láttam hazamenni. Illetve gondoltam előbb benézek a munkahelyemre, hogy biztos legyek a holnapi kezdésemben. Na ez hiba volt. Először csak boltba kellett mennem, Henry megkért rá, de utána maradtam egy kicsit segíteni is míg Steve meg nem jött. Lukash egyedül volt addig, szóval elfértem. Meg ma jött árú, azt szortíroztam szét még. Azt mondjuk egész élveztem is, habár nehéz fizikai munkának is lehet nevezni, de imádok rendet rakni, szóval jó volt. Tudom, hogy ez itt adok-kapok dolog, szóval szívesen segítek, ha ráérek. Bő két órát el is voltam, végül csináltam egy nagy pizzát magamnak, mert nagyon nem volt kedvem ma már főzni, amiért nem is kellett fizetnem. Ezután hazajöttem, majd be is dobtam egy mosást, aztán leültem angolozni. Vannak az anyagokban olyan dolgok, amik nem teljesen világosak, úgy döntöttem, hogy kedden elviszem a gépet és megkérdezem Liztől azt, amit nem értek. Szabi írt még, hogy segítsek neki hazajutni Martintól, mer bár kocsival ment, de szülinapoztak és nem szívesen ülne visszafelé volán mögé. Összekötöttem hát a kellemest a hasznossal és beugrottam boltba is, mert még egyet mosni akartam, viszont elfogyott a mosóporom. Hazaérve még próbálkoztam az angollal, de már nem fogott az agyam, szóval inkább hagytam is.
Holnap csak 7-re megyek, viszont pénteken 5-re kell 6 helyett, valamint hétfőn is én megyek korábban ezek után. Így, hogy nincs Graham, ilyen átszerveződések várhatóak is voltak. Ha kicsit jobban odateszem magam és elkezdek a grillnél is többet dolgozni, akkor szerintem bedolgozom magam teljesen ide is. Nem lenne baj, egy idő után remélem több pénzzel is járna a dolog, aztán kitudja. A magasabb óraszámra való bejelentést kell erőltetnem elsősorban, a többi ráér még (minimum 30óra/hét után tudok igényelni "segélyt", ami majdnem fedezné a lakhatásomat). Na majd kiderül, minden esetre várok még egy hónapot, akkor leszek Henrynél fél éve.