a sokadik első lépés

Sok izgalmat nem tartogatott a mai nap. Ébredtem időben, de valahogy az ötödik munkanapomon nem akart elengedni az ágy. Elég szeles idő volt délután, így meg sem próbáltam kimenni szenvedni a biciklivel. Na jó, bevallom, ma lusta is voltam bármit csinálni. Lelkiekben készültem inkább az estére, valamint pihentem a holnapi iskolára. Henrynek ma végre feltűnt, hogy ha ennyi mindent akar csinálni hétfőn, akkor bizony nem elég a két ember. Nem is értem különben, mikor legutóbb az volt, hogy tésztákat is csináltunk, meg a csirkét is szeltük, akkor megszívtuk nagyon az estét, az volt az, amikor kedden bementem még pár órára. Akkor Henry azt mondta, hogy ilyen nem lesz még egyszer, erre ma ugyanez volt az ütemterv. Na annyira nem volt vészes mint akkor, viszont szerencsétlen Steve alig győzte csinálni a rendeléseket. Ahol tudtam azért segítettem, de muszáj volt a saját dolgomra is koncentrálnom. A terv megint az volt, hogy 11-kor hazamehet, hát egy fél órát ismét ráhúzott. Na ez a másik ami nem világos, hogy miért nem maradhat végig, hiszen alapból csak 4 napot dolgozik. Így én szívok a végén, most is elkelt volna a segítség. Igazából azt az egy órát, amit nekem fizet, fizethetné Stevenek is, csak korábban hazajutnék én is. Jó, nem akarok önzőnek tűnni, de szerintem Stevenek sem okozna gondot, ha egy órával többet kéne maradnia. Na mindegy. Miután végeztem a takarítással, várt még rám a hátsó rész. Nem a mosogatás, azt ma megúsztam teljesen, hanem a dagasztó részleg. Van egy hatalmas tároló, úgy 60-70Kg liszt fér bele, abból szokott Henry adagolni a dagasztóba. Na a lényeg, hogy az alján mára már csak úgy 15-20Kg volt, viszont tele volt sziklává összeállt liszttel. Mármint kisebb-nagyobb darabokkal. Annak a leszitálását nyertem még meg 1 után, egy kb 20 cm átmérőjű szitával. Csodás volt mit ne mondjak, Ezek után még persze a dagasztógépet is el kellett takarítani, valamint rendbe kellett szednem a környéket is. Hát így jártam. Tényleg nagyon gyorsan el szokott telni a hét, sőt, a nehezén szerencsére már az elején túl vagyok, de ezek a hétfők azért dobnak még rá egy lapáttal. A lényeg, hogy Henry picit módosítani fog a beosztáson, remélem lesz hétfőre még valaki. Graham azt hiszem nem is lesz többet, sajnálom, mert kedveltem, viszont volt ma benn egy lengyel srác, azt hiszem futárnak jön majd. 
Henry ma is megkérdezte, hogy jól érzem e magamat még mindig, mondtam neki, hogy igen. Erre rávágta, hogy akkor csökkent kicsit a fizetésemen, erre azt kérdeztem, hogyha nem érzem jól magam, akkor emel e. Csirkeszelés közben szoktunk inkább csak beszélgetni, viccelődni. Tényleg jó, remélem azért számíthatok némi emelésre tényleg a jövőben. Nem kell nekem sok, csak némi inspiráció. 
Anyagilag elvagyok, az egyetlen gondom, hogy néha rám jön, hogy most azonnal akarom a házamat és hagyjon engem békén a jövőben mindenki. Igen, türelmetlen vagyok, de tanulom a türelmet. Nem egyszerű dolog, de talán az elfoglaltságok és a sportok segítenek majd. Na de most megpróbálok gyorsan sokat aludni, reggel suli.