a sokadik első lépés

Először a postás keltett egy órával az ébresztőm előtt, de nyugodt szívvel aludtam még vissza. Azonban korainak éreztem a kelést még a maradék óra után is, így ráhúztam még másfelet, ma amúgy sem siettem sehova. Jól is esett ez a kis többlet pihenés, mivel mára edzés volt betervezve a garázsban. A reggelim után elgondolkodtam azért, hogy ki kéne menni inkább biciklizni, de aztán rá fél órával már a garázsban hallgattam ahogy kopog az eső mindenen. Kiakasztó tud lenni ez az idő, de remélem legalább a nyár valamivel jobb lesz. Bár igazából ez is ösztönöz legalább arra, hogy minél előbb összeszedjem magam anyagilag és megtanuljak angolul, hogy mehessek a déli féltekére. Eléggé elfáradtam és sajna az étvágyam is elment egy kicsit mire végeztem, így egy turmixal a gyomromban indultam dolgozni. Úgy gondoltam, hogy úgysem lesz húzós, simán kibírom. Annyira nem is volt vészes, csak hosszúra nyúlott az este sajnos. Szerdánként szokták a többiek leszelni az összes zöldséget hétvégére, na ebből tegnap nem jött nekik össze semmi, mert sok volt a megrendelés. Mára maradt, de ami a legrosszabb, hogy még 1-kor is azt csináltuk és a káposzta még mindig holnapra maradt. Mint megtudtam pár fickó miatt vagyunk csak nyitva fél órával tovább csütörtökönként, akik éjfél után 20 perccel szoktak megérkezni. Marhajó mondhatom, még akiknek megy valahogy, nem hiszem el, hogy nem tudnának éjfél előtt jönni. Na mindegy, nem az én dolgom, csak szokatlan. Mondanom sem kell, ezek után következett még az egész hely takarítása, majdnem 2 volt mire végeztünk mindennel. Holnap 5-re megyek, szóval ha pihenni is akarok előtte, akkor a parkba biztos, hogy nem jutok ki biciklizni, viszont, ha szép idő lesz, akkor el kéne mennem kocogni, vagy tekerni egy órácskát. Na majd kiderül, ha rossz lesz az idő, akkor meg pihenek, vagy angolozok egyet.