a sokadik első lépés

Esős napra ébredtem, nagyon kedvem sem volt semmihez, így nem is csináltam semmit. Pedig ki szerettem volna menni biciklizni egyet, de az időjárás keresztül húzta a számításaimat. Maradt a kockulás. Ma megfőztem a korábban a magyar boltban vett gyorsfagyasztott szilvás-gombócaimat. Sohasem csináltam még ilyet, így kellett egy kis segítség, már ami a zsemlemorzsát illette. Az első próbálkozás oda is kozmált, de aztán végül én győztem. Finom is lett, bár emlékeimben még halványan dereng az, amikor tésztát nyújtva, majd szaggatva, végül a szilvát bele csomagolva készült ez az étel. Ha elértem a céljaimat, akkor nem is fogok többet ilyen dolgokat venni, mindent megcsinálok inkább magamnak, de addig sok csilis-bab lefolyik még a Dunán, hogy HP barátomat idézzem pár évvel ezelőttről. Kicsit meg is csúsztam, sietnem is kellett, hogy odaérjek munkába. Valami hatása volt azért a tegnapi elbeszélgetésnek, már ami Abdolt illeti. Ma mintha kicsit jobban odatette volna magát, remélem ez marad is így. Kicsit én is megpróbáltam jobban dolgozni, segíteni ahol kellett. Szerencsére nem volt vészes a nap, bár volt idő, amikor nem álltunk meg. Lukashal jól össze tudok dolgozni, meg talán így, hogy egyre többet segítek a grillnél, egyre ügyesebben is csinálom a dolgokat. Az este vége gyenge volt, szóval gyorsan be is zártunk, a takarítás pedig hamar megvolt. Ma túl sok érdekesség tényleg nem történt.