a sokadik első lépés

Megpróbáltam elaludni, de sajna csak akkor ment mire lefáradt az agyam, az meg nem volt még túl későn. Fáradtan, de izgatottan ébredtem viszont reggel 7-kor és gyorsan össze is kaptam magamat, hogy mielőbb eltudjak indulni a bicikliért. Kiérve az utcára köd fogadott, majd a gps gondolt egyet és -gondolom csak figyelmességből, hogy bemelegedjen a motor- elküldött egy kisebb kerülőre alsóbbrendű utcákon. Végül kiértem azért a városból, de lehetett volna egyszerűbben is. Itt nem kötelező városon kívül a reflektor használata és ezt be is tartják szépen, okosan, még tejködben is. Egy kereszteződésnél azért nem lenne rossz jobban látni a közeledő autókat, de ez őket nem érdekli. Szerencsére utána már pálya volt, meg addigra azért világosodott is, szállt fel a köd. Durva, hogy a városok előtt milyen dugók alakulnak ki ilyenkor reggel, holott néhol 4 sávon haladhatna a forgalom. Egész szép tájakon vezetett az utam, volt például egy olyan rész, ahol kétoldalt magaslat volt és azon még ült a köd, autóval viszont alatta haladtunk. Nem is tudom, hogy láttam e ilyet korábban, egy élmény volt. Az út mellett általában legelésző birkák voltak fellelhetőek, nagyjából abból van itt a legtöbb. Leérve az autópályáról egy kisvároson át navigált a gps, majd szép vidéki hangulatba csöppentem hirtelen. Kőkerítések, legelők mindenfelé. Néhol egy kis tó, vagy egy öreg épület is volt, tetszett nagyon. Egy ilyen helyen tudnék élni, csak megélni nem, egyenlőre. Bő másfél óra alatt oda is értem a megadott címre, könnyen meg is találtam. Egy kasznis, fényező műhely volt az uti célom mint kiderült. Benn aztán meg is találtam Darrent, aki elő is hozta a bicajt. A hátsó gumi elég kopott volt, de kb ennyi hibát tudok felsorolni. Még a képeken nem szereplő kilépőket is megkaptam hozzá ajándékba. Darren említette, hogy van jó pár biciklije, azt hiszem ezzel is foglalkozik, hogy veszi-felújítja-eladja. Már persze a fényezőműhely mellett, mert az az övé. Felmentünk az irodába elrendezni a mocskos anyagiakat, utána pedig az udvarra mutatott, ahol is egy szép nagy félcső foglalt helyet. Van két fia, csak ezért. Szimpatikus fickó volt egyébként. Kezet ráztunk, majd be is pakoltam a bringát a csomagtartóba és elindultam haza. Valamit állítottam a gps-en, mert másfele vitt, nagyjából végig pályán. Elhaladtam viszont így is egy gyönyörű tó mellett, szerintem később visszamegyek körülnézni jobban.
Hazaérve egyből megnéztem, hogy mit is vettem, mármint még alaposabban, mert azért megnéztem a helyszínen is. Régebben volt egy hátsó agy, amit szerettem volna nagyon venni, csak akkoriban nekem elérhetetlen áron volt, s láss csodát, egy olyan van a bringába építve. Tényleg nagyon egyben van, bár személyre szabni még mindig lehet mit rajta, de a lényeg, hogy így is majdnem tökéletesen kielégíti a vágyaimat. Na leírom a procedúrát is.
Indult úgy, hogy megpróbáltam felfújni a gumikat, de a korábban akciósan vett pumpa ennyit bírt, szóval ezzel nem voltam előbbre. Bizodalomra adott okot az, hogy nem volt felnin, volt még benne némi levegő. Következett a kilépők felszerelése, illetve csak fejben, ugyanis még be kellett szereznem hozzá csőkulcsot. A hátsó féket le is kaptam, mivel igazából nincs rá szükségem, meg csak plusz súly. Ehhez volt is imbuszom, de a készletemből persze hiányzott a 6-os ami a nyeregcsőszorító kilazításához kellett volna, hogy feljebb tudjam húzni az ülést. Na akkor a terveim megvoltak, irány a b&q barkácsbolt. Hát itt olyat, hogy csőkulcs, azt felejtsd el. Krova minden mennyiségben. Mit volt mit tenni, elkezdtem kombinálni, mivel lemértem és nekem csak 15-ös, meg 19-es fej kellett. Viszont kellett hozzá hosszabbító, meg ugye maga a krova kar is. Ezeket külön-külön is meg lehet venni, de kb ugyanott vagy vele, mintha vennél egy készletet. A második megoldás mellett döntöttem, kinéztem egy olcsóbbat, meg mivel abban nem volt ez a két fej -csak kisebbek- vettem azokból is. A kocsiban kibontva aztán tudatosult bennem, hogy ez a legkisebb átmérőjű krova, ami még csak véletlen sem jó a fejekhez. Hát jó, visszamentem átalakítót keresni, az persze nincs, csak nagyobbról kisebbre. Szomorúan mentem vissza a kocsihoz, de gondoltam megpróbálom visszaváltani a dolgokat. Hihetetlen volt számomra, hogy egyáltalán nem kötözködtek. Elmondtam a kisasszonynak, hogy 3 perce vettem, viszont megnéztem, de nem jó nekem. Semmi probléma, adta is vissza a pénzemet, csak a címemet vitte be a rendszerbe, de ezt csak a bürokratáknak. Kiválasztottam hát egy nagyobb készletet, ami már jó volt. Ezek után bementem a bringás boltba, hogy nézzek egy külsőt a hátsó helyett. Sajnos itt is, ahogy máshol is inkább más ága van elterjedve a bmx-nek, szóval konkrétan jót nem találtam, de egy átmeneti megoldást ajánlott a srác, mégpedig egy használt, de jó állapotú külsőt olcsóbban. Sajna annyi pénz sem volt már nálam, szóval akkor ottmaradt. Az asdában aztán szereztem egy lábpumpát, aminek az elődjével ellentétben fémből készült vége van, az talán jobban fogja bírni. Hogy is mondtam? Leírom a procedúrát? Na az igazából még csak most kezdődik. Hazaérve tudatosult bennem, hogy még szerencse, hogy nem a 19-es krovafejet hoztam csak el, mert 21-es kell. De ez még mind semmi. A fej olyan széles pont, hogy kb 0,1 mm-el szélesebb, mint a kilépő fém végének a belseje. Nem ment bele az istenért sem. Erőltettem én, de hiába. Na jó, vissza a b&q-ba keresni reszelőt, lett. Beugrottam a gumiért utána, haza, reszelni, nagy nehezen sikerült is, de ehhez az kellett, hogy a fejet is megreszeljem. Kicseréltem a külsőt is, szóval elvileg menetkész volt a bringa. A hátsó féket leszedtem ugyan, de a rotort nem tudtam, mivel ahhoz ki kéne lazítani a stucnit, ahhoz meg 6-os imbusz kell. Rohad el, visszamentem még egyszer a b&q-ba, mert legalább azt tudtam, hogy volt egy készlet pofátlanul olcsón. Ezek után végre ki is mentem tekerni egyet.
A Victoria Parkot céloztam meg, mivel ott van benn a skatepark, meg mellette a sík teniszpályák. Begurultam a srácok közé és egy fejbiccentés után neki is álltam gyakorolni. Volt ami még ment, de több volt az, ami már nem. Hiába, évek óta nem ültem bmx-en. Nagyon jó érzés volt viszont, amikor idővel aztán kezdtem ráérezni a trükkökre, amiket régen meg tudtam csinálni. Egy jó másfél órát "pötyögtem" (ez a deszkások szavajárása otthon, igaz a deszkázásra vonatkozik, de szerintem közös alomból valóak vagyunk, szóval mondhatom a bringára is), aztán rám is esteledett. Közben kértem azért instrukciókat a Geritől, hogy mivel érdemes kezdeni. Ezek azok a dolgok, amik 13 évvel ezelőtt kimaradtak, de most úgy döntöttem, hogy az alapokról indulok. Sötétben nem lehet annyira bringázni, habár ki van világítva estére az egész placc, de én sosem tudtam akkor már pörögni, nem úgy érzékelem a dolgokat, mint fényes nappal, így hát hazajöttem. 
Itthon a teregetés és egy banánturmix után kimentem a garázsba bepótolni a tegnap elmaradt edzést. Sikerült is, szintén bő másfél órát mozogtam. Közben levettem a rotort, de így nincs elég hézagoló a stucni alatt és nem lehet rendesen megfeszíteni a kormánycsapágyat, szóval most lötyög. Persze a csavart, meg a diót (így hívják azt a valamit, ami belefeszül a villába, amikor húzzuk meg a csavart) is tönkretettem, mert már rég csináltam ilyet és későn esett le, hogy mi a hiba. Szerencsére megvan, orvosolható, legalább is remélem. Képet most nem is mutatok róla, mert még nincs "kész", kell rá egy normális hátsó gumi, meg némi igazítás sem árt és akkor majd lövök róla párat. 
A tartalmas nap után már csak a vacsora maradt hátra, úgy gondoltam, hogy kezdek valamit a lazacommal a hűtőben. Kerestem is egy szög egyszerű receptet, olyat, amihez voltak itthon dolgaim. Találtam is egyet, só, bors és vaj az anyagszükséglete. Nagyon egyszerű, mégis nagyon finom ételt tudtam sütni magamnak, persze rizzsel, mindemellett még egészséges is.
El is fáradtam ma, viszont megérte. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valami, meg a vele járó apróságok is. Vicces, de ahogy régen is, most is hozzáért néha a gumi a lábamhoz, amitől persze "megégett", ami fürdésnél csíp rendesen. De akkor is jól esett, mert hiányzott ez is mellé. Vagy, hogy beütöm folyton a térdemet a stcniba. Na mondjuk ezt orvosolom majd. 
A garázsban aztán elvoltam a gondolataimmal, megpróbáltam összerakni egy ütemtervet, hogy mindenre legyen időm. Azt hiszem sikerült is, bár most, hogy ránézek az órára, az alvásidőm már elkezdődött. Viszont ha nem éjszakázok, meg reggel sem döglök még órákig az ágyban, akkor mindenre lesz időm. Jó lesz ez, mert jól érzem magam tőle.