a sokadik első lépés

Ma igazán büszke voltam magamra. Elkészítettem életem első tojásos lecsóját, és még az íze is jó lett. Nem spóroltam belőle a fűszereket, talán ezért lett jó. Az eddigi ételeknél óvatosan bántam a paprikával, borssal, és a sóval, de közben rá kell jönnöm, hogy az itteni fűszerek ereje a közelébe nem ér az otthon megszokottakhoz, így több kell belőlük. Tudom, egyébként nem nagy dolog, annak aki tud főzni, de én még épp csak bontogatom a szárnyaimat e téren, szóval az apróságoknak is örülök. Ilyen apróság az is, hogy mostanában már világosban érek oda a munkahelyemre, ami azt jelenti, hogy tavaszodik. Jól indult a mai nap, egész mosolygós, vidám voltam, talán mászok ki a völgyből már. A kezdeti jókedv viszont sajnos nem tartott sokáig, mivel beindult az este, és kapkodni kellett. Lukas lebetegedett, és csak egy futárunk volt. A telefont sem volt idő felvenni, mert folyamatosan jöttek be elviteles dolgokért is az üzletbe. Ha jobban belegondolok, a jókedvem ez sem tudta megtörni, csak majdnem ideges lettem egy kicsit. Azért csak majdnem, mert végiggondoltam a dolgokat, és vettem inkább egy nagy levegőt. Megint egy olyan este volt, amikor lett volna elég dolgom, de mellé még jó lett volna, ha növesztek vagy 4 kezet. Végül inkább nem kapkodtam, hanem csak gyorsan csináltam mindent, amit kellett. Hiába hívott oda a grillhez Henry, ha épp ontotta a sütő a pizzákat, ott maradtam, és csomagoltam őket. Mindennek van határa, és ép ésszel ez tűnt jobb ötletnek. Lecseszés nem volt, szóval akkora probléma nem lehetett. Kiabálás volt azért Henry, és Carol között, de ez ilyen estéken már már megszokottnak mondható. Az ilyen esték világítanak rá viszont arra, hogy én nem tudnék egy ilyen helyet vezetni. Nekem fontosabb a nyugalom ennél, szóval azt hiszem, hogy az ilyen terveket el is hessegetem gyorsan. Miután lement a hajtás, várt rám a sok mosatlan, valamint a közbeiktatott kisebb feladatok, mint például a kis fritu olajának tisztítása, vagy a saláta és káposzta összekeverése. A vége már nem volt vészes, már zárás előtt megvoltunk a dolgok nagy részével, szóval nem kellett egy egész óra, hogy végezzünk. Nem volt extra feladat, talán ez volt a legjobb. Ma én vittem haza Stevet, mivel közelebb lakik hozzám, mint Grahamhez. Jó is volt, mert így mentem olyan környékre, ami bár itt van a közelben, de még nem jártam arra ezelőtt. Ja és láttam egy 3 szintes társasházat, mióta itt vagyok, nem láttam még ilyet. Út közben Steve mutatta, hogy visszafelé merre kell majd jönnöm, és arra az útra kellett kanyarodnom, amin a posta van. Mikor korábban sétáltam arra, akkor gondolkodtam, hogy vajon hova vezethet az az út, és így már tudom. Szabadnapon szerintem megyek majd pár kört, kicsit megpróbálom feltérképezni a környéket. Nem tűnik egyébként vészesnek, csak az utcanevek szokatlanok a magyar fülnek.