Bruce Willis az én hősöm! Gondoltam megnézem a Die Hard 4.0-át, mégis csak tetszettek az előző részek. Az igazat megvallva nem volt rossz film, világuralomra törő rossz fiúk, és McLane ahogy megmenti a világot. Néha túlzó volt persze, de Hollywoodtól nagyon nem lehet mást várni. Egyedül a véres asszonyverőt hiányoltam a filmből. Egynek jó volt, kíváncsi vagyok az 5.re is. Mindez persze már hajnalban történt, így ismét napsütésben aludtam. Már amennyi ebben az országban így novemberben éri a Földet. Késő délutáni, már szürkületben való ébredésem hűen tükrözte a semmire sem jó vasárnap érzését. Ilyenkor a fű sem nő, szokták mondani, és tényleg. Leérve a konyhába sürgő-forgó alakokat pillantottam meg. Lakótársaim készítették elő a sütni-főzni valót. Dani épp gombát szelt. Rizses-gombás húst csináltak, jól nézett ki meg kell hagyni. Bizonyára az ízvilággal sem lenne semmi gondom, ha szeretném a gombát. Igyekezetük láttán kedvet kaptam én is a főzéshez, holott az ébredés pillanatában ez a gondolat vajh mily távol esett tőlem. Főzzek rizst én is? Csirkemellel, meg öntettel? Nem vitt rá a lélek. Valószínűleg el is hessegettem volna a főtt étel készítésének gondolatát, ha akad otthon némi szendvicsnek való. Zsemle híján azonban mindenképp valamit ki kellett találnom. Mivel időmből kitelt, így nekiálltam a hétre tervezett rakott krumplimnak. Mint kiderült rossz burgonyát vettem, olyan téren, hogy itt megkülönböztetnek sütéshez, illetve főzéshez valót. Annyiban volt rossz, hogy főtten, szelés közben darabolódott eléggé. Viszont az ízeken ez mit sem változtatott. Tapasztaltam, hogy a lila hagyma előbb oda tud égni a kolbász alatt a serpenyőben, mint a vörös. Legközelebb erre jobban odafigyelek majd. Szokásos sajátos receptemhez híven kevertem a tejfölbe is egy negyed fejet az előtte gondosan apróra vágott hagymából, és azzal borítottam be a rakást. Természetesen tojás is került rá, most először egy edényben főve a krumplival. Mint Dani említette, ezt így is szokták. Gépek által gondosan felaprított, majd -bár nyitófüllel rendelkező, de- kibonthatatlan csomagolásba helyezett baconnel hintettem meg az étkem tetejét, és már raktam is be a sütőbe, amit persze elfelejtettem előmelegíteni. Mindegy, háromnegyed óra alatt így is elkészült. Finomabb lett mint az előző. Úgymond ízletesebb inkább. Most először éreztem a só jótékony hatását. Mármint éreztem persze korábban is, de a korábbi, kevésbé sózott, és a mostani jobban sózott rakott krumpli közötti különbséget értem ez alatt. Sokat számított a bacon is meg kell hagyni, az is jó sós volt. Megveregettem a vállamat, hogy ilyet összehoztam. Jó úton haladok, hogy megtanuljak főzni, mivel egyre jobban érdekel is a dolog. A tervem az, hogy kinézek mindig valamit, és megpróbálom elkészíteni. Most a jövő héten marad ez, meg a rizses hús másik fele, de az azt követő hétre már most betervezek egy töltött paprikát. Abba bele tudnék fulladni, csak savat okoz nagyon. Viszont olvastam egy cikkben, hogy a fahéj jó szolgálatot tesz a gyomorsav ellen, azt is kipróbálom ha fenn állna képződése. (Zoltán, lehet, hogy próba-szerencse alapon neked is ki kéne próbálni!) Az anyagi próba hetem letelt így, hogy elérkezett a vasárnap. Mivel a jövő hét nagy részére maradt még ennivalóm, így boldogan nyugtáztam, hogy az eltervezett kereten belül tudtam maradni úgy, hogy szinte napi szinten eszek gyümölcsöt, meg akár nasit is. Nem hinném, hogy a többi főtt étellel nagyon túl fogom lépni a határaimat, így úgy látom meg tudok takarítani elég pénzt még akkor is, ha kevesebbet dolgozok. Persze nem a kevés munka a cél, viszont legalább azzal tudom nyugtatni magam, ha nem kapok elég órát, hogy akkor is megéri itt lenni. Tény, hogy jó helyen vagyok kiadás szempontból az itteni viszonylatot tekintve. A jövőbeni várható módosítások következtében pedig egyre jobb lehet a helyzet. Nem akarok semmit elkiabálni, de ha minden összejön, akkor azt mondom, hogy havi 3, max 400 fontból elleszek. Persze ehhez ténylegesen össze kell jönnie a dolgoknak. Emellett azt mondom, hogy az se lenne baj, ha csak 8-900 fontot keresnék egy hónapban. Persze minél több, annál jobb, de a lényeget érti szerintem mindenki. Másfél év kemény, majd még kitudja mennyi könnyebb munkával eltöltött év elé nézek jelenleg. De látom a célomat, és bár sokszor említettem, de most újra, hogy mindent meg is fogok tenni az érdekében, hogy valóra is váltsam az álmaimat. Olvastam egyszer valahol, hogy ha kitűzöl egy célt magadnak, azt írd le, és rakd olyan helyre, ahol minden nap jó látod. Nem hittem eddig benne, de szerintem ezt fogom tenni. Elkalandoztam, de végül is ez a blog nem csak arról szól, hogy mit élek meg a való életben, hanem arról is, hogy mik zajlanak eközben legbelül. Furcsa dolgok ezek, mivel bár van amit hangoztatok, mégis elég kevés dolgot árulok el magamról a külvilágnak nyilvánosan. Ez a hely az, ahol valamiért mégis kitárulkozok jobban. Talán azért, mert ezt az olvassa, akit tényleg érdekel, hogy mi van velem, és akit nem, az nyom egy x-et a képernyő jobb felső sarkán mindenféle sértődés nélkül. Most -némi banán, és mandarin társaságában- kinyitom az 1984-et és elkezdem olvasni az Orwell által jósolt jövőképet.