No a mai bejegyzés szerintem nem lesz túl hosszú. Aztán majd meglátjuk. Kora délelőtt ébredtem egy telefonhívásra. Elgondolkodtam rajta, hogy felvegyem e, mivel még elég kómás volta. Végül erőt vettem magamon, mivel reméltem, hogy a munkaközvetítőből hívnak a baleset megelőzési oktatás miatt. Így is lett, a szőke hölgy hívott, akinél töltöttem az űrlapot kedden, hogy este 7re mehetek a Matalanhoz. Írtam is Szabinak, hogy akkor fix a dolog. Örültem neki, hogyha bár vissza is kérdeztem néha, akkor is megértettem mindent amit el akart mondani. Féltem nagyon ezektől a telefonálásoktól, mert annyira még nem vagyok biztos az angolomban. Délelőtt még beszélgettem az otthoniakkal egy kicsit, aztán mikor megjöttek Daniék, felállítottuk a napirendet. kértem egy kis segítséget a táblázatkezelő üzemeltetéséhez a gépen, mivel a suliba annó fontosabb volt a SC, meg a Diablo, mikor azt tanultuk. 6ra terveztük az indulást a ruharaktárhoz, és addig gondoltam összegyűjtöm a rizikókártyákat egy táblázatba, szinkronizálás céljából. A szövegszerkesztő táblázat funkciója kézenfekvőbbnek bizonyult, így ott kezdtem el a küldetésemet. Közben megint csak beszélgettem másokkal neten, így sokáig nem jutottam vele. Eltelt gyorsan a délután, aztán el is indultunk először Martinért, majd Skelmersdale-be. Útitársunk azért lett, hogy a Szabi ne unatkozzon míg vár rám. Hát nincs annyira közel na. Egy jó fél órás útról beszélünk autópályán. Megérkezve simán beengedtek a raktár területére kocsival, majd megkerestük a recepciót. Ott persze senki nem volt, csak egy vezetékes telefon, meg egy tábla amire az volt írva, hogyha akarok valamit, akkor tárcsázzam a 0-t. Így is tettem, persze fel is vette valaki, elmagyaráztam neki, hogy mit akarok, a szavaiból azt vettem ki, hogy nem járok épp jó helyen, kapcsol valakit. Meg is történt, szintén magyarázkodás, szintén nem jó. A harmadik kapcsolás után elmondták, hogy hívjam fel a közvetítő irodát, majd ott elmondják, hogy hova is kell mennem. Így is tettem, így meg is kaptam az instrukciókat egy kedves hölgytől. Mondta, hogy keressem fel a lounge-ot, majd oda jön valaki értem. Elmondtam többieknek, hogy mi van, és átgurultunk a terület túloldalára annak reményében, hogy ott lesz amit keresünk. Nem jártunk sikerrel, de Szabi felhívta a Gábort, hogy hol is van az amit mi keresünk. Gábor visszairányított minket az előző helyre, csak a másik épületbe. Bementem oda is, mondtam, hogy mit is akarok, egy láthatósági kabátos figura pedig átküldött a terület ellenkező sarkába újra. Megint kocsi, megint gurulás. A kapubál szerintem már hülyének néztek minket. Mindegy, a lényeg, hogy végül odataláltam a jó helyre. Beérve egy ebédlő fogadott. Ültek ott emberek, mint később kiderült egy céllal érkeztünk. Volt 3 magyar is, velük dumáltam picit. 7kor meg is érkezett az oktató, az a fickó aki átküldött a legutolsó helyről, majd visszasétáltunk együtt oda. Tízen érkeztünk a mai oktatásra, volt 3 lengyel, 2 csaj akit nem tudtam beazonosítani, egy srác aki szerintem vagy elég rég él itt, vagy angol, meg mi négyen magyarok. Az egyik lengyel lányba bele is szerelmesedtem, ráadásul pont mellette ültem, így a nevét is tudom. Na mindegy is. A fószer elkezdte az oktatást, de nem volt elég, hogy gyorsan beszélt, ráadásul még sejpített is. Ha azt mondom, hogy a 30 százalékát értettem annak amit mondott, akkor közel járok az igazsághoz. Elmondta, hogy 4,5 éve van ott, és, hogy ugyanígy kezdte mint mi. Volt szó tűzvédelemről, meg hasonló dolgokról. Megnéztünk egy kisfilmet is, majd ezek után körbevezetett a raktáron belül és kívül is. Mindenhol elmondta, hogy mire kell figyelni. Lényegében itt komolyan veszik ezeket a dolgokat, meg is lepődtem. A raktár jó nagy, a büfében helyet kap egy starbucks is. Menet közben azért oda kellett figyelni a folyton dudáló targoncásokra, meg persze nem lehetett szem elől téveszteni egy percre sem a lengyel kislány fenekét sem. Összetett dolgok ezek. Megmutatott nekünk mindent, meg elmondta a szabályokat. Elég sok dolog jár a munkahely elvesztésével, de ha betartok minden szabályt, akkor nem lesz gond. A körút után visszamentünk a terembe, ahonnan indultunk, hogy megnézzünk még egy kisfilmet, majd írjunk belőle egy rövid szintfelmérőt. Hát... Itt kezdtem el egy kicsit aggódni. Annyi segítségünk volt, hogy kaptunk lehetséges válaszokat, de voltak olyan szavak már a kérdésekben is, amiről fogalmam sem volt, hogy mit jelenthetnek. Őszintén szólva a teszt harmadát tippeltem, harmadát megérzések alapján írtam be, a maradék harmadot azt mondom megértettem, én tudtam mit válaszolok rá. Ahogy körülnéztem a jelenlévők között, nem csak nekem voltak kétségeim a dologgal kapcsolatban. A teszt végeztével átmentünk egy kisebb raktárba, ahol megtanultunk összecsukni egy cage-et, valamint, le és felemelni egy raklapot. Ma is tanultam valamit. Ezek után visszamentünk és még pár helyen aláírtuk a papírjainkat. A közvetítő irodából fognak hívni, hogy mikor lehet kezdeni. Remélem minél előbb szólnak, mennék már dolgozni. Sosem gondoltam, hogy valaha is raktárban fogok dolgozni, de valahol el kell kezdeni. Az egész ceremónia 2,5 órás volt, Szabiék addig megkeresték volna a városközpontot, ha lett volna ilyen dolog. Egy kávézót találtak, aztán ennyi. Hívtam őket, jöttek is értem, aztán suhantunk is haza. Érkezés előtt még befutottunk boltba kenyÉr meg tejért, aztán haza enni. Vacsora után beszélgettünk még egy darabig a srácokkal a gazdaság mozgató rugójáról, meg az evolúcióról, de jobbnak láttuk elfeküdni, holnap is lesz nap. Nem is akármilyen Daniék szabadnapot kaptak, így terveztünk egy jó angol reggelit, meg főzést egész hétvégére. Levezetésnek valami közösségi programot, kártyát, vagy miegymást. Áthívunk max pár embert, és ennyi.