Na akkor kezdjük az elején...

A szerda esti "csak egy fröccs" után felébredve 11 körül tudatosult bennem, hogy nemsokára merőben más élet vár rám, mint az eddig megszokott. Felkeltem és elkezdtem összeszedni a gondolataimmal együtt azokat a dolgokat, melyek nélkül nem lehet élni egy másik országban. Na persze ha így tettem volna akkor nem telt volna meg a sátorra cserélt hatalmas bőrönd ruhákkal, valamint valószínűleg más egyéb csomag is otthon maradt volna a jó panel beépített szekrényben. De persze mi lesz velem a villanyborotvám, vagy a sakktáblám nélkül...

Nagyjából este 8-ra készültem el mindennel. Szépen sorakoztak a csomagok, és abban a reményben tuszkoltam még be a vasalómat a hátizsákomba, hogy ha szétszedem a fiximet akkor simán befér majd a megane csomagtartójába. Háttal nem kezdünk mondatot, de hát nem így lett. Persze majd a jó csomagküldő szolgálatok elvégzik a piszkos munkát... Nade. Háromnegyed 9 körül megérkezett Szabi, elkezdtünk lecuccolni és logisztikázni a kocsiban. Összejött majdnem minden, annyi, hogy a szépen, kartondobozba összekészített szoci piros edénykészlet már sajna nem fért be. 9 előtt odaért még a Szid is pacsizni egyet, meg, hogy elvigye az IDK-t téliesíteni. Elindulva és kb éhhalál küszöbén elveimmel ellentétben kikértem az aranyboltíves "étteremben" 8 sajtot és már csapattunk is a Daniért Bősárkányba.

Szabival úgy állapodtunk meg, hogy 500 Km-enként cserélünk és én kezdek. Na ezt persze nem tartottuk be, mert úgy döntött, amíg bírja addig megy. Ez Bécsig tartott, ott egy pisiszünet után átvettem a volánt, és Eszter -a gps- tudására bíztam magam. Eszterben az volt a legviccesebb, hogy minden várost úgy ejtett ki ahogy írjuk. Persze így utólag nagyjából egy analfabéta is eljutott volna ide, mivel végig pályán jöttünk. Ami nekem furcsa volt, amellett, hogy még nem jártam arra, hogy ha a Dani nem szól akkor fel sem tűnik, hogy átértünk Németországba. Semmi cicoma, semmi szűkítés az úton. Németben tetszett a sebességkorlátozás mellett, hogy ott már rájöttek, meg persze az anyagi hátterük is meg volt hozzá, hogy 2x3 sávos autópályákon könnyedebb a haladás. Ja és bocs, nekem ez újdonság volt még. Na de a lényeg. Kurva hosszú Németország. Én nem is gondoltam volna, mert persze láttam én térképen, hogy mi van, de akkor is...

Danival legalább végig tudtuk dumálni az utat, szerencsére hasonló nézetekkel rendelkezik mint én, talán nem hiába rasztás Ő sem. Végül az egy pihenős 6 órás út után visszacseréltük a volánt Szabival. Ő addig aludt amíg én vezettem, a mázlista. Mire visszavette persze jött fel a Nap, ami annyira még nem is zavart volna az alvásban, mert valljuk be a 11 órás kelés egy olyan éjszaka után mikor könnyű volt bármivel mosolyt csalni az arcomra, meg a levezetett kilóméterek után fáradtságomnál már csak a kíváncsiságom volt nagyobb az ismeretlen táj iránt. Utólag jegyzem meg nem volt jó döntés. autópályáról így se, úgy se láttam sok újdonságot. Mindegy. Átértünk Hollandiába, az idő szűke miatt nem álltunk meg kávézni sehol... Aztán hirtelen még a német határnál is láthatatlanabb módon egyszer csak Belgiumban találtuk magunkat. Ott egy pihenő alkalmával visszavettem a kormányt és haladtunk is tovább. Mivel a belgáknál 120as szabályozás van a pályán, így Eszter folyamatosan pofázott a sebességemmel kapcsolatban. Tipikus nő. Gyorsabban érünk valahova, de neki ez nem tetszik. A jó se jó, mint szoktuk mondani. Na de mindegy is... Sok érdekességet nem tudok elmondani a Belgiumban eltöltött elég hosszú útról, ha csak annyit nem, hogy Brüsszel közelében pihentünk picit a dugóban. A Francia határ ha jól emlékszem már feltűnőbb volt, ha másért nem is de azért biztos, mert a rádióból frankó francia rap szólt. Révén, hogy a komp felé vettük az irányt, így nem töltöttünk sok időt ebben az országban sem.

Megérkeztünk a komphoz. Becsekkoltunk... volna, ha jó jegy lett volna foglalva. Nagy gond nem történt, csak pénztárcába kellett nyúlni picit. Na itt a határ már szemet szúrt rendesen midőn egy kapunál először egy "bonjour" köszöntéssel, majd 3 méterrel odébb egy ízes angol szóval kétszer is ellenőrizték az útlevelünket. Illetve a személyi is megfelelt persze. Besoroltunk a komphoz, majd egy 20 perc várakozás után fel is álltunk rá.
Az indulást a hátsó fedélzetről néztük végig és ott voltam úgy vele, hogy akkor most már nem fordulok vissza. Gyorsan átértünk a csatornán és mivel nyertünk egy órát az időzónák miatt, így hivatalosan induláskor érkeztünk meg. A kikötő melletti hatalmas sziklafalakat az erőddel ajánlom mindenkinek legalább egyszer megnézésre mert nagyon szép!

Na itt persze Szabié volt már a kocsi, mivel az Ő nevén van a biztosítás. Hát mit ne mondjak... Ezek a másik oldalon közlekednek!!! Kis ívben nem kanyarodunk balra, én így tanultam, hát Ők nem. Próbáltam magam túltenni a kezdeti megrázkódtatáson de még most is csak nézek, hogy hogy lehet bal oldalon menni na. Mindegy, majd megszokom. Mindenhol a tipikus, ahogy mindenki elképzeli, olyan téglaépületek sorakoztak a városban. Eszter próbált minket elirányítani valamerre, de nem hittünk neki. A táblák nekünk adtak igazat. Felértünk a pályára, ami nem nehéz dolog itt, mivel kb mindent mindennel 2x3, néha 2x5 sávos pálya köt össze. ezek nem kispályáznak. Ez olyan mint a filmeken. Az út mellett gyönyörű zöld mezők, rajtuk legelésző birkákkal és tehenekkel. Mentünk egy ideje, majd kezdett beállni a pálya, szabi rájött, hogy fizetőkapu várható ezért itt fogunk még araszolni jó ideig, ha nem keresünk más utat, kerestünk, rossz döntés volt. London elkerülő gyűrűjére érve még az elején tudtunk haladni, aztán vége lett, Beállt 2x4 sáv. És álló kocsik. Nem ragozom sokáig, legyen annyi elég, hogy a közel 3 óra alatt, míg megtettük azt a kb 15 km-t, simán össze lehetett volna haverkodni a mellettünk haladókkal. Ja a közlekedési morálról annyit, hogy itt nem anyáznak, nem dudálnak, nem ugrálnak ide-oda, hogy 2 m-el előrébb legyenek, itt nyugodtan haladt mindenki ahogy tudott. Mindezek után megálltunk egy "service"-ben, mert hogy itt így hívják a pihenőket, ahol is van valami gyorskajálda, benzinkút meg hasonló dolgok. Azon nevettünk, hogy jó pár olyan autó állt még ott amivel párszor találkoztunk az elmúlt 3 órában. Innen viszonylag könnyű út várt ránk, mit nekünk az a maradék 300 Km az elmúlt 1700 után... De persze a fáradtság nagy úr, megálltunk pihenni közben.

Megérkeztünk Widnesbe végül, meglátogattunk egy jó multit némi kosztért, aztán irány a kis házikónkba. Kipakoltunk, bemutatkoztam a 3. lakótársamnak is, ittunk egy jó sört, fürdés, aztán gondoltam ha már fenn vagyok másfél napja, valamint vezettem egy ezrest mire ide értünk, így alszok egyet. Persze nem jött össze olyan gyorsan, mint ahogy azt én elgondoltam, így egy laza 40 óra fennlét után sikerült álomra hajtanom a fejemet.

6 óra alvás után fel is ébredtem, a többiek indultak dolgozni, majd végiggondolva az elmúlt napok időbeosztását jobbnak láttam visszafeküdni és aludni még egy darabig. Délutánig sikerült is szerencsére. Felkeltem megreggeliztem jó kis előre csomagolt mazsolás amicsipalacsintát kakaószerűséggel és nekiálltam összerakni a 2 kis szekrényemet "bazdmeg" használata nélkül. Mikor kész lett kimentem kiteregetni az otthon még nedvesen becsomagolt ruhákat, elpakoltam mindenemet és azt mondom, hogy beköltöztem. Jóna tűnik, jó a ház, jók a lakói, jó a környék. Egyhangú persze, mindenhol ugyanaz a téglaépület, picit félek is, hogy eltévedek. De majd megszokom, megismerem idővel.

Este átmentünk a Többiek munkatársaihoz ide nem messze. Volt ott egy cseh srác is, vele angolul kommunikáltunk, jó érzés volt, hogy mindent értettem amit egymással beszéltek és ha talán még nem is tudtam volna olyan gyorsan válaszolni dolgokra akkor is megértettem és jó úton haladok a nyelv megismerése felé. Jó arcoknak tűnnek már így elsőre is, Szabi azt mondja velük szoktak pörögni ha van rá idő.  Én semmi jónak nem leszek az elrontója, tervezünk egy bográcsozást a hátsó kertben míg jó idő van, mert az is van itt a közhiedelemmel ellentétben. Jó lesz ez csak ki kell várni a végét. Persze vannak még aggályaim, de 2 nap után ez szerintem normális is.

Na elöljáróban ennyit. Aztán leszek még!