a sokadik első lépés

Túl sok izgalmat a mai nap sem tartogatott, munkával telt, aztán ennyi. Ebéd (vagy inkább reggeli) után kapkodnom is kellett és még így is késtem egy kicsit. Mármint csak a Lukashal megbeszélt időponthoz képest. Bent gyorsan megcsináltam hátul amit kellett, majd szeltem némi zöldséget. Tipplgettünk, hogy mikor indul be az este, azt hiszem elég pontos voltam. Háromnegyed 7 körül kezdtek gyűlni a papírok, de nem volt vész, mert addigra Steve is megérkezett. Végre Henry is rájött, hogy elfér még Ő is szombatonként. Christas kérdezte, hogy mikor tervezek menni a Burning Man fesztiválra, terveim szerint ha jövőre nem is, de utána mindenképp meg kéne nézni. Jó lenne jövőre, igazából ha tudom magam tartani a tervekhez, akkor nyugodt szívvel be tudnék iktatni egy nevadai kiruccanást addigra. Még a Pék Robival kell egyeztetnem, hogyha úgy van, akkor tervezze be Ő is és akkor többen már nyugodtabban lehetne menni. Ez egy hét kocsiban, vagy sátorban, de mindenképp nagyon jól szigetelő hálózsákban alvás lenne, egy hét hideg élelemmel, valamint vízzel. Christas mondta, hogy lehet kocsit bérelni, de egy hét sivatag után elég mocskos lesz és a kölcsönző elég nagy összeget varrhat az ember nyakába, szóval ki kell pucolni kívül-belül, még a motorteret is. Azt mondta, hogy laknak arrafelé indiánok, akik pár dollárért lemossák a kocsikat a fesztivál után. Na majd jobban utánaolvasok mindennek, ha tényleg látok esélyt rá. Februárig van még időm, akkor kell ugyanis lefoglalni a belépőt a nyár végi rendezvényre. Ja Christas azt is mondta, hogy kell a szervezőknek írni egy szívhez szóló levelet, aztán lehet, hogy be lehet jutni olcsóbban. Szerintem európaiként sanszos is. Na de először tényleg másra fókuszálok most. Ma Henry nem állt ott a grillnél, sőt Carol sem volt jelen és láss csodát, minden működött, nem volt kiabálás, holott simán volt annyi rendelés, mint tegnap. Összeszedetten tudtunk dolgozni, nem mondom, hogy nem késett semmi, de akkor is jobb volt a hangulat, mint tegnap. Lukash lelépett megint éjfélkor, de nem is hiányzott, mivel a vége felé már volt, hogy valami alibi meló után kellett néznem. Egykor aztán szólt Henry, hogy kezdjünk el pakolni, mivel óraállítás van így, lassan zárunk. Hát szerintem erre nem voltunk felkészülve, szóval simán eltartott még vagy másfél óráig, hogy rendbe szedjük a helyet. Na de ennek a napnak is vége, hazavittem megint Stevet, a nehezén, meg a felén megint túl vagyok a hétnek. Bár holnap is 5-re megyek, szóval a testmozgás sajna úgy néz ki, hogy így hétvégente kimarad, de legalább anyagilag jobban jövök majd ki a dolgokból.