a sokadik első lépés

Ha az indulást vesszük alapul, akkor az 5. hónappal jubiláltam ma. Ennek tükrében egy szép napot tudhatok magam mögött. Indult is minden reggel, mikor is elég nehézkesen, de aztán felkeltem és elmentem piacra. ilyenkor szokásomhoz híven kétszer körbejárom a területet, akkor nagyjából látok mindent, ami érdekelhet. Egy régi cluedo társas keltette fel a figyelmemet, de a dobozt kinyitva elég viseltesnek tűnt, nem hinném, hogy hiánytalan lett volna, így azt otthagytam. Továbbmenve viszont egy kirakón akadt meg a szemem és megnyugtatónak tűnt az eladó válasza kérdésemre, hogy vajon hiánytalan lehet e. Ł1-ért vettem magamnak egy kis szenvedést, viszont hasonlóra vadásztam már egy ideje, szóval jó boltnak tűnt. Kicsivel odébb az 50p-s részlegen találtam egy mágnesrajzolós (vagy milyen?) játékot, mint amilyenekkel az amcsi filmeken szórakoznak a gyerekek, hát elhoztam azt is.Piac után Liverpool felé vettem az irányt, persze csak a jól megérdemelt forrócsokim után. Szerencsére a gps most nem hagyott cserben, szóval gond nélkül eljutottam a magyar boltba. Most Attila volt a pult mögött, Ő a múlt heti csaj férje, Ők ketten csinálják az egészet. Voltak benn még más vásárlók is, szintén magyarok, nagyon jó volt ilyen környezetben pakolni a dolgokat a kosaramba. Mintha otthon lettem volna egy kisboltban, annyi különbséggel, hogy itt mindenki jó kedélyű volt. összeszedtem pár dolgot a szilvás gombóctól kezdve, a kakaón át, a töpörtyűig bezárólag. Fizetéskor Attila felismert, hogy én kérdeztem a liszt felől. Kértem még egy tál gulyást is, ami ma mégsem az volt, de a jókai bablevesnek is ugyanannyira -ha nem jobban- örültem. Kaptam hozzá még langyos lengyel kenyeret a közeli pékségből és így volt teljes a menü. Egy kis hazai ízvilág, amitől megindul a takony is az orromból a szó legjobb értelmében. Isteni finom volt na.Tud rólam Ő is, szóval úgy néz ki biztosan felhívnak majd a kiszállítással kapcsolatban. A kocsiból még integetve egymásnak Liverpool belvárosa felé vettem az irányt. Nem tudtam hirtelen jobbat kitalálni, minthogy megnézzem a stadiont. Bár a foci elég távol áll tőlem, de alapból be akartam nézni a márkaboltba néhány apróságért a fanatikus barátaimnak. Meglepett a környezet, kb úgy tudnám leírni, mintha otthon mondjuk Szabadhegy közepére odaraknák az eto stadiont. Körbe mindenhol lakóházak, a parkolójában meg ha elfér 30 autó akkor lehet sokat mondtam. Gondolom, ha meccs van, akkor még a közeli kikötőben a kompok is megtelnek a szurkolók kocsijaival, vagy én nem is tudom. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy be is megyek, de mivel tényleg nem érdekel, így inkább a zsebemben hagytam azt a Ł16 körüli összeget, amit a "túráért" kértek volna. Ha valaki ki akar jönni otthonról, hogy megnézze, akkor esetleg vele bemegyek én is, de ennyi.Elmentem inkább a belvárosba, ahol jártunk még a többiekkel az elején. Más irányból érkeztem, mint annó, de mikor közel értem a megcélzott parkolóházhoz, már ismerős volt a terep. Ennek kifejezetten örültem, így nem félek, hogy elveszek. Leraktam a kocsit, és csináltam is egy képet.Ez volt a kilátás a parkolóházból és ez volt az oka annak, hogy majdnem sikerült ellopatnom az autómat. Ez csak visszaérkezéskor derült ki, mikor is közeledvén a kocsihoz nem találtam sehol a kulcsot. A kilátás annyira elvonta a figyelmemet, hogy bezártam, de a kulcsot a zárban felejtettem. Soha nem csináltam ilyet azelőtt. Szép lett volna mit ne mondjak, ha valaki észreveszi és elviszi. Még ráadásul jól látható helyen is parkoltam, már ami az ajtót illeti. Na de szerencsére olcsón megúsztam, ezek után jobban figyelek. Nem is történt volna meg ez sem, ha lehetne kapni elemet a riasztó kapcsolójába, de itt nem árulnak belevalót. Na mindegy. Kimentem sétálni a sétálóutcára, ami valamivel nagyobb, mint a Baross út, mondjuk 12x akkora. Meg keresztezi egymást több is, szóval elég nagy hely. rengeteg ember mászkált mindenfelé, sarkonként utcazenészek voltak, egész megtetszett.A közelben van valami vasútállomás is, arról speciel nem csináltam képet, viszont a mellette álló épületről, valamint a vele szemben lévő múzeumszerű Athént idéző kolosszusról igen.Van pár szobor is előtte, lovas fickó, meg oroszlánok.Ja meg a rádió tornya a háttérben. Ezután tovább sétáltam, mivel volt még egy kis időm. Még tavaly a kocsiból láttam a közelben egy kínai negyedet, gondoltam megnézem magamnak. Konkrétan most azt az utcát nem találtam meg, amit akkor láttam, de az egyik határt jelző szobrot sikerült lencsevégre kapnom.Az út másik oldalán egy ugyanilyen szobor áll. Sokat nem időztem aztán itt, mert nem is akartam elkeveredni, meg Henrynek is megígértem, hogy benézek 3 körül. Visszafelé bementem egy képregényes boltba. Tele volt marvel figurákkal, star wars, meg hobbit legokkal, pokémonos cuccokkal. Durva, hogy ennek van itt piaca. Szembe a bolttal egy lepukkant ház áll, ami kitűnik a sorból, hisz a környezete, ha nem is nagyon modern, de karban van tartva.Megtetszett, ahogy a második emeleti ablakból egy kisebb fa nő ki. Továbbmenve az úton egy hippi boltba botlottam, bent teljesen olyan érzésem volt, mintha a Bahiában lettem volna, csak ez nagyobb volt. Egyébként nem gondoltam volna, de tetszett a nagyváros sürgése, forgása. De leginkább szerintem az volt a jó, hogy annyi féle ember volt az utcákon, hogy teljesen el tudtam vegyülni. Nem is tudom hogy írjam le. Megfiatalított a környezet, azon vettem észre magam, hogy kicsit nyitottabb lettem az újra. Ez egy olyan hely, ahol még így közel a harminchoz is, nyugodtan felvehetnék mondjuk olyan ruhákat, amikért otthon kinézne a tömeg. Más világ. Azt hiszem, hogy ezt a hippi boltot fel fogom még keresni, és bár szeretek valamilyen szinten elegánsan öltözködni, de beszerzek még pár olyan ruhadarabot, ami merőben más, mint a mostaniak. Megint 17 éves vagyok, és fesztiválozni akarok. egyébként fogok is, amint lenulláztam magam az lesz az első, hogy elmegyek valami hatalmas fesztiválra. A cél a burning man, Nevadában, oda már csak azért is elmegyek valamikor. Na elkanyarodtam, nézzétek el, csak közben álmodozom is egy kicsit néha. Megállított egy aktivista is ma, valami étkeztetési alapítványnak gyűjt, de nem is ez a lényeg. Mondtam neki, hogy nem biztos, hogy érteni fogok mindent, amit mond, de végül nem így lett. Jó érzés volt, hogy értettem mást is a konyhai dolgokon kívül, sőt reagálni is tudtam rá. Sajna segíteni nem tudtam, mert ez ilyen havi utalásos dolog lett volna bankszámláról, az meg ugye nincs. Kérdezte is, hogy miért nincs, én meg be is vallottam őszintén, hogy gyűlölöm a globalizációt, meg a kapitalizmust. Végül egy "szép napot" üdvözléssel, valamint egy késfogással váltunk el egymástól.
A visszautam is zavartalan volt, a technika most sem hagyott cserben. Beugrottam Henryhez, hogy megnézzek valamit, amit meg kéne csinálni. Mikor magyarázta, akkor nem volt világos, de most már az. A kerítés tetején feljött a kátránylap és azt kéne valahogy visszarakni. Valami fekete szilikonnal volt eredetileg rögzítve, hasonló megoldás lesz majd, ha jobb idő lesz. Ennyi volt csak, meg még beszélgettünk egy kicsit. Befutottam a mellette lévő sportboltba is, hogy nézzek magamnak melegítőt az edzésekhez, mert nem akarok megfázni a garázsban. Tény, hogy kb sosem vettem magamnak pamut melegítőt, de akkor is sokallom a majdnem Ł90-ot egy adidas szettért. Bár ez új széria, a régebbiek valamivel olcsóbbak, de még azok ára sem tetszik. Na majd keresek valamit. 
Onnan már hazajöttem, és bedobva egy mosást el is dőltem pár órára. Később viszont megéheztem és mivel vettem TV paprikát is a magyar boltban, így nem volt kérdéses, hogy ma összehozzam életem első töltött paprikáját. Elmentem még gyorsan boltba húsért, meg rizsért és neki is álltam. Találtam egy jónak tűnő receptet, az egyedüli amit kihagytam, az a zeller zöldje volt, egész egyszerűen azért, mert itt nincs olyan. De Évi megnyugtatott, hogy Ő nem is szokott tenni bele. A leírás jónak bizonyult, szóval azt követve össze is hoztam az ételt. Míg elkészült, addig azért leöblítettem a torkomat egy finom hideg gyömbérsörrel. Miután hűlt egy kicsit, mertem is egy adagot. Büszke vagyok magamra, hogy végre el tudtam készíteni az egyik (ha nem A) kedvenc ételemet. A levét viszont keveslem. Alapból a recept 8 paprikát írt, én meg 5-öt csináltam csak, de ennyihez sem lesz elég a lé. Csinálok majd külön még, ha elfogyna. Az egyetlen, amit kicsit elhibáztam az az, hogy egy kicsit ez is leégett. Azt hittem a teflonos edényben biztonságban lesz, de úgy látszik arra is oda kell figyelnem legközelebb. A vacsorát végül lefojtottam egy tégla gesztenyepürével, természetesen tejszínhabbal együtt, amit szintén Liverpoolban szereztem még be. 
Azt kell mondjam, hogy nagyon élveztem ezt a napot. Nem is kérdéses ezek után, hogyha időm engedi, akkor körbenézek, legalább itt a környéken. Manchesterben van egy lego múzeum, valamikor azt is beiktatom. De a lényeg, hogy ma éreztem, hogy élek. Bele lehet picit azért itt is fásulni a szürke mindennapokba, mi magyarok meg aztán kiváltképp hajlamosak vagyunk erre szerintem, szóval ki kell mozdulnom. Szombaton pedig ha törik, ha szakad, akkor is el fogom kezdeni az edzést, még ha csak 10 percet is, de aláfekszem a rúdnak. A ruházatra kell áldoznom, de talán ennyi bele fog férni. Még az is lehet, hogy holnap elmegyek a Liverpool elején található sportboltba és körülnézek ott is, végül is messze nincs.