a sokadik első lépés

Ma egész sokat ettem. Ébredéskor 3 corissant, ebédre egy jó magyaros gulyáskonzervet, munkában még egy ajándék wrapot, meg még elalvás előtt is lesz valami. Beszéltem délután a festő sráccal, Péterrel. Sajna nem tud munkát adni, a névjegye is csak azért volt kinn, mert korábban volt egy lehetősége egy fővállalkozótól, de azt is lemondták. Egy angol fickóval dolgozik együtt már 3 éve, azt mondja nem annyira rossz. Viszont, ha akarok valamit, akkor mindenképp meg kell csinálnom a CSCS kártyát, itt az kell a szakmámhoz. Péter azt mondta, hogy egyáltalán nem nehéz, csak kell vennem egy dvd-t amin van valami felkészítő anyag, akár magyarul is, majd be kell mennem vizsgázni valahova, és ennyi. Anyagilag sem épp megterhelő, sőt így látatlanban még felajánlotta azt is, hogy kölcsön adja a dvd-t. Rendes srácnak tűnik. Elhívott sörözni is, mert mint mondta, a barátnője megy haza a hétvégén, és a haverjaival összejönnek. Meglepődtem ezen is, és még élnék is a lehetőséggel, ha nem dolgoznék. Annyit mondott még, hogy a kártyával, és az autóval már nyert ügyem lenne cégeknél. Szerinte oda érdemes jelentkezni, mert nagyon jó Ł12-os órabéreket ígérnek. Az majdnem kétszer annyi, mint amit most keresek, jól hangzik. A kártyát mindenképp meg akartam csinálni később, csak előbb fejleszteni akartam az angolomat, de így, hogy az elmondottak alapján nem nehéz, szerintem nemsokára sort kerítek rá. Számot cseréltünk, valamint a facebook adta lehetőségekkel élve tudjuk tartani a kapcsolatot. Mindenki azt mondja, hogy vigyázzak itt a magyarokkal, talán szerencsés vagyok, hogy eddig még csak rendes emberekkel találkoztam. 
A munkában jól éreztem magam, mivel ma sokan voltunk, és nem kellett kapkodni. Én hátul tettem a dolgomat, volt is mit csinálnom, de legalább nem kellett előre rohangálnom, mert a grillnél ott volt Lukash, és Steve, a pizzás pultnál pedig az új srác, Bejam. Graham, és James volt a futár, és ha már minden kötél szakadt, akkor Henry is előbújt az irodájából. A nap végére persze csak hárman maradtunk, de bőven elegek voltunk még úgy is. Még éjfél előtt megvolt a mosogatás nagy része, 1 előtt pedig már elől is egész jól álltunk. Ennek köszönhetjük azt, hogy a kétórai zárás után negyed órával már el is tudtunk jönni. Lukash megkért, hogy vigyem el a tescoba, mert inget akart venni. Így, hogy korán végeztünk, még akkora megerőltetés sem volt, persze elvittem volna akkor is, ha tovább tart az este. Legalább megtudtam, hogy hétköznapokon non-stop. Eddig azt hittem, hogy úgy mint a többi, bezár 11 körül, de csak hétvégente variálnak.
Kérdeztem ma Henryt, hogy Bejam milyen nemzetiségű és, hogy milyen nyelven beszélnek. Iráni a srác, és perzsa nyelven kommunikálnak néha. Abdol pedig Líbiai, mint megtudtam. Mondtam Henrynek, hogy blogolok és, hogy kellenek az infók. Egész szép "multi-kulti" alakult ki, hogy Geri szavaival éljek, de nem is baj. Korábban néztem a filmeken a nagyvárosokat, hogy sokféle ember él és dolgozik együtt és tetszett, hát most így élek én is, és így is tetszik. Vittem ma Lukashnak egy kis darabot a Gyulai kolbászból, ízlett neki nagyon. Az ilyen apróságok miatt is jó más kultúrájú emberekkel megismerkedni.