a sokadik első lépés

Jó volt ez a tegnap este, épp szintre raktam magam, több már lehet, hogy ártott volna. Kipihenten ébredtem időben, szóval munka előtt még nyugodtan meg tudtam borotválkozni, meg a hajamat is behorgoltam egy kicsit, mert már borzalmasan néztem ki. Neki is álltam ebédet csinálni, ma is a rántott húsra esett a választásom. Közben Szabi becsekkolt nekem a repülőre, meg hozzáadtuk a csomag igényemet is. 15 kilós a legkisebb csomag amit lehetett választani, annyi cuccom talán nincs pluszban, de így legalább nem is aggódok azon, hogy túlsúlyos lesz, és ki kell pakolnom valamit belőle. A többiek leléptek Warringtonba, Tomi vitte őket, mert most lett kész a fényezés a Szabi kocsiján. Én addig kényelmesen megebédeltem, sőt, még egy banán turmixra is volt időm. Induláskor persze elkezdett esni az eső, na nem nagyon, de akkor is hihetetlen, hogy egészen addig kibírta, amíg ki nem léptem a házból. Beértem gyorsan, ahol is egy átlagos könnyű nap várt rám. Picit beszélgettünk, amikor volt időnk, megtudtam, hogy Abdo 29 éves, és van egy 3 éves kisfia is. Volt mit csinálnom folyamatosan, de kb megint hátul töltöttem a legtöbb időt. Nincs is mit ragozni ezen, eltelt ez a nap is. Hazafelé Lukassal sétáltunk, és beszélgettünk. Szóba jöttek lakhatási kedvezmények, és mondott pár érdekes dolgot. Teszem azt meg tudok igényelni egy lakást, mert itt dolgozok, igaz, hogy kb 3 évet kell rá várnom, de utána félkáron tudom bérelni, sőt később akár meg is vehetem féláron. Ha van párom, akkor hamarabb megadják, egy gyerekkel meg még hamarabb. Jó ezeket tudni, bár az is tény, hogy jól elvagyok itt. Ha meg tudom igényelni a working tax creditet, akkor beljebb leszek havi Ł200-al is. Elbúcsúztunk, majd hazatekertem, teszem hozzá az eső megint akkor kezdett el esni, amikor kiléptünk a munkahelyről. Szerencsére már csak holnap fog ez idegesíteni, utána nem ázok el többet a biciklin munkába menet.