a sokadik első lépés

Ha nem is teljesen, de azt hiszem eléggé rendbe jöttem ez alatt a pár szabadnap alatt. Mára ki is aludtam magam, szóval semmi bajom nem volt. Még pont el tudtam búcsúzni a Szabitól, aki ma repült haza. Tomi vitte a reptérre, Dani meg elkísérte őket, szóval egyedül maradtam az ebédemmel. Még ma is finomnak éreztem a főztömet, szóval annyira tényleg nem lett rossz, csak raktunk bele köménymagot, amit egyáltalán nem szeretek, és annak volt némi utóíze. Kiadós ebéd után indultam dolgozni, mikor is feltűnt, hogy nincs meg a széldzsekim. Gondolkodtam, hogy merre lehet, aztán miután írtam Martinnak ez ügyben, kiderült, hogy ottmaradt tegnap. Szerencsére pont útba esik munkába menet, valamint hideg sem volt, de ami a legjobb volt, hogy nem esett az eső. Mivel időben voltam, így még ez a minimális kitérő nem jelentett gondot. Tanárúron azért látszott a tegnap este, nem volt épp fitt. Be is értem munkába hamar, ahol is megint nem kellett túlhajtanom magam. Noha csak Lukassal voltunk, de nagyjából Ő megcsinált mindent elől. Én hátul csináltam a tésztákat hol egyedül, hol Henryvel. 3 dagasztást csináltunk ma, aminek a nagy részét ilyenkor le szoktuk fagyasztani. Nagyjából ez ki is töltötte a mai napomat, a hátralevő időben meg rendbe raktam a hátsó részt, valamint elmosogattam. Időben be is zártunk, és a takarítással is végeztünk gyorsan. 1 után jöttünk is haza, mivel ma nem volt Graham, így Lukas is gyalogolt. Ilyenkor sétálok vele én is, tudunk legalább beszélgetni. Jó is ez, meg szerencsére egyre több dolgot értek meg, és ugyanígy egyre több dologhoz tudok hozzászólni. Amit nem értek, azt elmutogatja, szóval megértjük egymást így, vagy úgy. Kedvelem ezt a srácot, dolgozni is jó vele, meg emberileg rendben van szerintem. Miután elbúcsúztunk, én pattantam is a biciklire, és tekertem haza. Az eső egyébként szerintem látta, hogy van sárhányóm, és már csak azért se esett, de nem is bánom. Ja a telefonom megint produkált némi érdekességet. Munkába indulva vettem észre, hogy eltűnt róla az összes zene. Nem voltam boldog, de ez van. Most itthon szenvedtem vele rendesen, mire vissza sikerült varázsolni rá mindent. Ha nagyon kiakaszt még többször, akkor lehet, hogy elkönyvelem tanulópénznek, és ezután soha többet nem veszek használt telefont. Alapvetően jó, csak nagyon gyorsan merül, meg néha önálló életet él. Szerintem az én telefonomon fejlődik épp ki a Skynet, aztán majd jól világuralomra tör a végén.