A mai korai kelést Ancsika segítette a viber közreműködésével. Egy perccel előbb írt, minthogy az ébresztőm megszólalt volna, és boldogan nyugtázta, hogyha már fenn vagyok, akkor nyaggathat. mindez reggel 7kor történt, otthon már 8 volt akkor. A lányoknak van ez a megmagyarázhatatlan dolguk, hogyha felébrednek, akkor nem tudnak mit kezdeni magukkal, ezért fel kell ébreszteni még valakit... Sose fogom megérteni. Menjetek, csináljatok reggelit, főzzetek kávét, ugorjatok el boltba, de minket férfiakat nyugodtan hagyjatok aludni tovább... Na elkalandoztam. (örültemámna). Lényegében a korai keléssel nem lett volna bajom, ha éjjel kettő előtt sikerült volna elaludnom. Firkáltam is, meg kockultam, kerestem valami normális oldalt, ahol laggolás nélkül tudok végignézni egy family guy részt magyarul. Sajna ilyen nagyon nincs, mivel messze van az otthoni internet (?) Ez is a számomra érthetetlen dolgok közé tartozik. Ha az internet behálózza a világot és elvileg nincsenek távolságok, akkor miért van ez a szaggatás, meg lassú töltés. Fú, de hagyjuk is.

Na szóval! Felkeltem nagy nehezen a piacra való tervezett indulás előtt negyed órával. Most muszáj volt ténylegesen leérnem a kocsihoz időre, mert tanulván a múlt heti hibámból, ma nem akartam megint annyit sétálni. Sikerült szerencsére, így 8ra már oda is értünk. Az első standnál megláttam egy társast s mivel fanatikus vagyok egyből kérdeztem is mennyibe fájna nekem. Az eladó hanyagul 2 fontot kért érte. Annyiért ajándék. Később itthon kibontva derült ki, hogy kb még egyszer sem játszottak vele, mivel néhány darabja gyári fóliában volt. Egy Cluedo Electronic Talking SFX-ről van egyébként szó. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen. Annyiban más ez a simától, hogy van benne egy kis hangszóró, ami adja az instrukciókat, meg, hogy épp ki jön, a bábuk alján meg valami fémes dolog van, és ha lenyomjuk picit, akkor a tábla érzékeli, hogy hol van a játékos, és elmondja, hogy épp az adott helységben ki, vagy mi van. Vicces szerkezet, ennyiért meg szinte ingyen volt. Majdnem vettem még TLOTR meg SW harci kártyákat is, de várok még vele inkább egy kicsit. Amire viszont simán kiadtam volna 50 fontot ha lenne feleslegbe, az egy sakk készlet volt, olyan dobozban, ami kis asztallá alakítható. A figurák valami fémből voltak kifaragva és, bár csak az egyik fél volt felállítva, az biza Napoleont ábrázolta a vezér helyén. Szépen meg volt munkálva az tény. Még egy dolgon akadt meg a szemem. Szintén egy régiség, egy iMac, egérrel és kalviatúrával. Tudjátok, a régi, ami úgy nézett ki mint a korabeli tv-k csak ezen volt már egy cd meghajtó. 40 fontért vesztegették, ha biztos lesz a melóm és kezemben lesz a fizum, akkor még átgondolom, hogy megvegyem. Igazi kincsekre lehet bukkanni itt, a legnagyobb baj, hogy szinte minden ilyen 1-2 font, pont az az ár, amit még nem sajnál az ember kiadni. "Persze, sokszor kevés, az sok." (paolo coelho) Végigjártam még párszor a helyszínt, de inkább sietve távoztam mielőtt még elcsábít valami otthagyhatatlan. Beugrottam a morrisonba almaléért, meg tejért. Ha már ott voltam vettem még ásványvizet, meg kenyeret is. A felsorolást csak azért csináltam, hogy érezzétek milyen volt hazasétálni kb 40 perc alatt 7 kg árúval. Na mindegy, nem siránkozok.

Az úton hazafelé érdekes dolgot figyeltem meg. Megálltam a gyalogosátkelőnél, majd megnyomva a gombot, vártam a szabad jelzésre. Mint észrevettem, a mellettem álló emberek mögött egy gyalogos rendőrnő állt. A másik átkelőnél egy fickó átsétált a piroson, gondoltam a nő majd utánamegy és jól felírja. Hát... Nem így lett. Nemhogy azzal nem foglalkozott, de még csak szóvá sem tette, mikor a mellettem álló emberek egyszer csak a piros jelzés ellenére lazán átsétáltak az átkelőn. De nemhogy nem tette szóvá sem, hanem teljesen nyugodtan utánuk sétált. Én meg mint az a valami a lakodalomban, csak álltam és vártam a zöldre. Apró különbségek... Hazaérve aztán várt rám a tegnap beígért mosogatás, valamint a szekrény összerakása. Nem is volt vele baj, már szinte rutinból csináltam. Közben szólt némi magyar rap a telefonomról. Jól éreztem magam közben. Annyira, hogy nem hallottam a postás érkezését. Pedig... Itt hagyott egy értesítőt, hogy megjött a játékom. A várva várt elő-karácsonyi ajándékom tőlem nekem. Egy Risk StarCraft Collector's Edition. Meg kellett várnom a többieket, mert olyan személy vehette át a csomagot, aki be van jelentve erre a címre... Legalább is a papíron ez állt, gyakorlatilag semmi igazolványt nem kérnek. Mindegy. Szabi elvitt és átvette nekem. Nem bírtam ki persze hazáig, a csomagolást már a kocsiban kibontottam. Otthon aztán volt kb negyed órám, hogy meglessem a dolgokat, mert indultunk Liverpoolba.

A város szélén benéztünk a helyi praktikerbe (egyszer megtanulom a nevét ígérem, valami H&Q, vagy ilyesmi. Lehet, hogy pont az) mert kellene vennünk egy csőkulcsot a csaptelep cseréjéhez. Volt is majdnem 40 fontért, de annyiért inkább keresünk a piacon majd. (ma reggel nem találtunk) A másik ok pedig, hogy Szabi venni akar egy harmonikaajtót a fürdőjére, csak nem talált eddig sehol, ahol nézte. Neten rá lehetett volna keresni, ha lenne ilyen kifejezés itt is, hogy harmonikaajtó. Megtaláltam végül neki, jól el voltak bújva az tény. Van is több fajta, most még megnézzük majd szerintem a widnesi boltban is, hátha nem csak a liverpooliban lehet kapni. Elgondolkodtam én is rajta, hogyha galéria ágykeretet raknék a szobámba, akkor egy ilyen ajtóval könnyebb lenne megoldani a problémámat. De ezzel ne siessünk még előre. A barkácsáruk nézegetése után átmentünk egy sportboltba, hogy nézzünk nekem munkavédelmi bakancsot. Találtam is egy szép dunlop acélbetétest, de benéztem az árát, így egy sima fekete jött velem haza. Melóra végül is mindegy, de azt hittem ugyanannyiba kerül a világosbarna hasított bőr, mint a sima fekete bőr. Féláras leárazásban kaptam meg 23 fontért. Annyit megért. Olaj és saválló, de gyanítom a víz sem megy bele, ha esetleg tócsába lépnék egy csodás angliai esőzés után. Vásárlás után beugrottunk Tomihoz dumálni picit, valamint elvittünk a Sanyinak egy dobozt. Ne aggódjatok a nevek miatt, én sem tudom még innen sem mindig, hogy épp kiről van szó. Na hát a környék ahol lakik, az elég gettós valljuk be. Ugyanolyan utcák, utcahosszúságú sorházakkal, nem túl kellemes járókelőkkel. Nem szívesen laknék ott. Mi ezzel a házzal nagyon jól járunk itt. Beszélgettünk kicsit, aztán elindultunk haza. Hideg is volt már, éhesek is voltunk. Hazaérve egy gyors vacsi után neki is estem megfejteni az új családtagot. Segítségemre volt Dani, aki átolvasva a szabályokat, ismertette velem is a lényeget. Sokban hasonlít az alap risk-hez, viszont vannak olyan kiegészítő dolgok benne, amik miatt ténylegesen hajaz egy pc játék érzetére. Sajnos időnk nem volt már játszani vele, mert Dani holnap korán kel. De bepótoljuk kamatostul, abban biztos vagyok. Ja és bocs, hogy ennyit pofázok róla, de ez tényleg egy olyan dolog, ami felvillanyozott teljesen, meg különben is ez az én blogom, bleeeeee.