Ma időre keltem, úgy volt, hogy fél 10-re ideér az ülőgarnitúra a házhoz, amit vettünk szombaton. Említettem akkor is, de a hely kitöltés végett újra megosztanám, hogy 45 fontot kértek érte, valamint 5 fontért házhoz is hozták. Eszméletlenek itt a csomagküldős, meg a házhoz szállítós dolgok. Szinte semmi pénzt nem kérnek el egyes dolgokért. Na szóval a furgon valamivel fél 11 után érkezett meg. Kipattant belőle a fickó aki eladta a dolgokat a boltban, meg egy őszes hajú emberke és el is kezdték lepakolni az árút. Reggel szépen alaposan elpakoltam az étkezőt, hogy, ha nem férne be a bejárati ajtó  a dolog, akkor a házat megkerülve, hátulról tudjunk támadni. Szerencsére erre nem volt szükség. Láttam, hogy rutinos vén rókákkal van dolgom, nem először járnak ilyen szűkös házban. Mármint otthonhoz képest szűkösek a dolgok itt. Az ablakok -még ha a kilincsbe zár is van építve (!)- magasságukhoz képest keskenyek. A lényeg, hogy a nappalin van egy nagy ablak, viszont 3 részből áll, így esélytelen nagyobb dolgokat beadni rajta. Na de a lényeg, hogy Hőseinknek nem okozott gondot bejátszani elsőként a 2, majd a 3 személyes kanapét sem a nappaliba. Dáviddal annyit tudtunk segíteni, hogy üdvözöltük őket, meg a párnákat elvettül tőlük és ennyi. Bedobáltak mindent, majd annyit se mondtak, hogy fapapucs és már be is pattantak a járgányba. Gondolkodtam, hogy meghívjam e őket egy kávéra, vagy valamennyi borravalót adjak e nekik, de időm nem volt rá, vagyis szerintem nekik. Díszelgett még egy gazdátlan mosógép a teherautón, gondolom azzal siettek az új tulajdonosához. Nem telt el 10 perc és újra csöngettek. Szabinak hozták meg a szombat este megrendelt nyomtatóját. Épphogy megírtam neki az sms-t, hogy itt a kanapé, meg a nyomtató, újra csöngettek. Megjött az ugyanakkor rendelt billentyűzet is. Mondom én hogy ezek nem szaroznak. Némi pakolás után megreggeliztem, s mint aki jól végezte dolgát, eldőltem filmezni egyet.

A film végére pont hazaértek a többiek és megcsodálták az újdonságokat a lakásban. Vitatkoztunk picit, hogy hogy rakjuk a kanapékat, hogy az mindenkinek jó legyen, figyelembe vettük a feng suit, meg a bolygók állását is, majd végül, ha nem is tökéletesen, de sikerült egyességre jutnunk. Igazából a tv zavart be nagyon, mert ahhoz próbáltuk igazítani a szögeket, holott a fele banda nem is néz tv-t. Mindegy, majd ha nem jó akkor átpakoljuk. Na de a lényeg, hogy sokkal otthonosabb lett a ház megint. Végre tudunk ejtőzni közösen is, vagy akár vendégeket hívni.

Ancsikával folytattam ma viszonylag hosszabb beszélgetést a jövőnket tekintve. Innen üzenem drágám, hogy jelezz időben, ha jössz, aztán kitalálunk valamit! Ezek után egész megéheztem, gondoltam elsétálok a sparba, az itt van elvileg közel. Közben Szabi szólt, hogy megyünk tescoznio kocsival, hát a kényelem mellett döntöttem inkább. Elmentünk Heniért és Martinért, majd beugrottunk először a meg nem mondom milyen kisboltba, majd egy 1 fontos boltba. Itt kéreckedett be a bevásárlókosaramba 1 fontért egy laptop porszívó, usb-s táppal. Innen mentünk át a tescoba végül. Jól be is vásároltam pár napra előre mindenféle jónak nem éppen mondható dolgot. Vannak itt olyanok, hogy -jelen esetben- 6 fontért 2 főétel + 2 köret. De a köret kb lehet ugyanolyan önálló kaja mint a főétel, szóval, ha akarom, akkor 4 napra van ebédem 6 fontból. Persze még olcsóbban kijönnék, ha normális alapanyagokból, normális ételeket főznék. Ráállok majd erre is ígérem. Némi szükséges dolog vásárlása és úgy kb egy óra után elhagytuk végre ama remek bevásárlókomplexumot. Hazavittük a srácok cuccait, kivéve a szeszt, ugyanis jöttünk haza römizni egy jót.

Mivel szerencsésen Dávid is szabadnapos volt ma, így hatan tudtunk nekiállni a dolognak, miután megsütöttük nemrégiben vásárolt csodával határos pizzáinkat. Nem mondom, hogy rossz volt, bár lehet csak azért, mert éhes voltam, de elfogyott. Kivéve a széle, de Évi barátnémmal ellentétben ez most csak azért maradt meg mert a sütőben nagyon kiszáradt. A szósz édes volt rajta, mint valami rossz ketchup, de a lényeg tényleg annyi, hogy elfogyott és, hogy tudom, hogy mit nem fogok venni ezek után. A gasztronómiai sokk után aztán nekiálltunk keverni a lapokat, meg bontani a söröket. A csapat nagyobb részének szerencsére volt fogalma a játékról, a kisebben meg legalább lehetett nevetni. Az alkohol fogyásával persze arányosan emelkedett a hangulat is. Mondanám, hogy olajozottan zajlott a játék, de valljuk be, hazudnék. Bátyám jegyezte ma meg az emailjében, hogy most kb nyaralok, csak evés, alvás, játék. Az ivást kihagyta, de teljes mértékben igazat adok. Egy bemelegítő kör után élesben kezdtük a játékot, de az említett nehézségek miatt nem értünk a 7 kör végére. Szabi és a vendégeink is kelnek reggel, ki-ki más indokkal, de legalább szerencsére nem munka miatt. Martinék hívtak egy taxit, mi meg mivel itthon voltunk, így nem mentünk már haza. (<--- Geri? Na?!)

Mivel ma megkaptam az időpontot -22.10.2013.- az NI number kiváltásához szükséges elbeszélgetésre, így elgondolkodtam a munka kérdésen még jobban. (az NI No itt azt a célt szolgálja mint otthon a Tb, meg az Adószám egyben. Mindenhez elég ez az egy adat, nem bonyolítják túl) Biztosra megyek, így szerintem beadom a jelentkezésemet a Nikiék -akiknél pókereztünk szombaton- által ajánlott ruharaktárosi melóra. Szabi megerősítette ezt a döntésemet, mert várhatok a tescora, de lehet akár hetek is eltelhetnek közben, azt meg nem akarom. Közben a Rita is írt, hogy az unokatesójának kéne valami csajos meló, még akár tudnánk együtt is dolgozni. Alakul az élet, csak lassúnak tűnhet minden, vagy csak nekem? Talán igen, meg kell még szoknom az itteni sebességet, ahogy írtam már korábban is.

Annyit megjegyeznék még a végére, amit szombaton elfelejtettem, hogy örülök annak, hogy nincs net a telefonomon. Végre normális társasági életet tudtam élni, úgy mint az okostelefonok kora előtt. Furcsa is volt, hogy nem néztem 5 percenként, hogy semmi sem történik a fészbukon, vagy más oldalakon. Jól éreztem magam hús vér emberekkel. Komolyan gyerekek, próbáljátok ki kikapcsolni a wifit, meg a 3 (4) G-t ha összeültök a többiekkel! Pluszban egy mai tapasztalatomat osztanám még meg veletek. Ma rá kellett jönnöm, hogy az itteni emberek annyira készen kapnak mindent, hogy a probléma megoldó képességük valahol a béka segge alatti levél alatt a tó fenekén van nagyon mélyre elásva. A példa egyszerű. Adottak a bevásárló kosarak a multinál. A kosár egyik füle (fogantyúja) alá került az alatta levő kosár peremének, ergó ha azzal az oldallal akartuk kiemelni a halomból, akkor nem engedte magát. Naszóval. Végig néztem ahogy egy kedves vásárló kb négyszer próbálja kifeszegetni a kosarat a helyéről, majd picit ingerülten inkább a másik stócból vett magának. Ezek után odamentem, és a kosár másik oldalát megfogva egyszerűen kibújtattam az alsó kosár csapdájából szerencsétlent. Remélem érthetően fogalmaztam, ha nem hát ez van. Csak gondoltam megosztom a tapasztalataimat a mai nappal kapcsolatban.