Az ébredésben segítségemre vált volna Ancsika jóreggelt üzenete Viberen, ha nem lettem volna hulla fáradt még reggel 7 körül (ami otthon ugye 8). Nem sikerült a kelés, csak 10 után. Sokról nem maradtam le így sem, mivel az első jelentős dolog a mai napon délután 3kor volt soron. addig ütöttem a gépet jobb híján, meg csináltam reggeli gyanánt fincsi banán turmixot. Hirtelen eltelt 3 óra és azon vettem észre magam, hogy nem ártana egy fürdés, borotválkozni is kéne, meg vár rám egy fél órás séta az esőben. Kicentiztem minden percet, de szerencsémre Szabi hívott negyed 3kor, hogy eljött melóból és elvisz a suliba ha akarom. Megmentett igazából egy szarrá ázástól, mivel ma aztán tényleg angliai időjárás fogadott, midőn kiléptem a ház ajtaján.

A 3 órási programom nem volt más, mint a szintfelmérő írása az angol tanfolyamhoz amire jelentkeztem. Szabi elvitt a suliig, onnan pedig egyedül kellett megbirkóznom a feladattal. Kicsit izgultam, mivel bár tudok angolul, de mégsem vagyok teljesen biztos még mindenben. Beérve a portán mondtam, hogy miért vagyok itt, majd leültettek, hogy nemsokára érkezik Shila, a tanárnő, aki felméri a skilljeimet. Nemsokára meg is érkezett egy kedves kövérke tanítónéni, képzelni sem tudtam volna más milyet. Felmentünk egy terembe, végig egy folyosón amiről persze termek nyíltak. Furcsa volt azzal a tudattal látni fiatalokat tanórákon, hogy nemsokára így felnőtt fejjel beülök újra közéjük és tanulni fogok. 2 másik srác is ekkorra kapott időpontot, ők valami orosz nyelvterületről érkeztek. Az egyikük egész jól beszélt angolul, a másik viszont akadozott, meg elég szép akcentusa volt ahhoz képest, hogy 2 éve angliában van. Elsőként kaptunk egy űrlapot amit ki kellett tölteni, adminisztrációs dolgok voltak rajta, semmi több. Ez után Shila néni odaült hozzám és egy általa kitöltendő űrlappal elkezdett kérdezgetni. Semmi extra itt sem, csak kíváncsi volt, hogy miért is jöttem az országba, mit csinálok, mit csináltam ez előtt, stb... Az egész lényege a kommunikácó volt véleményem szerint. A kérdésére, hogy miért jöttem, a legjobb válaszként az új élet kezdése jutott eszembe abban a pillanatban. Kíváncsi lennék egyébként, hogy ilyenkor át fut e az illető fején, hogy vajon miért is kezd valaki új életet távol mindentől, ami addig megszokott volt. Talán igen, talán nem. Na mindegy is. Azért a mikor érkeztem az országba kérdésre történő, nem egész egy hete válaszommal kikerekítettem a szemeit. Kaptunk még egy feladatlapot, sima szövegértéses feladattal, meg kellett írni pár mondatot erről-arról. Nem volt vele semmi gond, bár amikor átnézte, láttam azért, hogy néhány dolgot nem írtam jól. Közben megérkezett a terembe egy másik tanárnő is és amíg Shila néni átnézte az irományainkat, addig Ő hallás utáni szövegértéses feladatokat adott. A nagyjával megbirkóztam, de volt amit olyan gyorsan nem tudtam leírni, felfogni, ahogy mondta. Minden esetre eredményesnek bizonyult a teszt, mivel itt 5 különböző csoporttal foglalkoznak, 3 teljesen kezdő szinttel, valamint 2 haladóbbal. Na sikerült a legfelsőbe bekerülnöm, mert mondták, hogy az egyel lejjebbinél már jobb vagyok, így csak nem lesz bajom ott sem ahova kerültem. Plusz pozitívumként még azt is elkönyvelhetem, hogy a többiekkel egy csoportba kerültem, így keddenként reggel fél 10től 3 órán keresztül angolt fogunk tanulni 30 héten keresztül. Ez ad is valami papírt majd amitől jobb lesz nekem elvileg. Miután ezeket megbeszéltük, az egyik sráccal lementünk az egyik irodába, hogy elkészítsék a belépőkártyánkat, mert hogy itt ilyen is van. Fényképpel ellátott nyakba akasztós téma, mint egy diákigazolvány. Ha még nem említettem volna, akkor most közlöm, hogy mind ez teljesen költségmentes!

Dolgom végeztével hívtam Szabit, hogy jöhetne értem. Sokat nem kellett várnom, mivel Danival már ott vártak a parkolóban. Egy gyors bolti kiruccanás után -ahol is a Szabi leadta az apróit, ugyan is van egy gép ahova beszórod a csicsedlit, az megszámolja és némi jutalék fejében ad egy blokkot, amit levásárolhatsz- indultunk is haza, mert kopogott mindenki szeme az éhségtől. Ma jó előre feltankoltam azért sörrel, ha ne adj isten beütne valami krach, a kenyér akkor is biztosítva legyen! Daniék meg vettek egy-egy dobozos jack-colát, meg egy-egy 7 decis (!) corona sört. Többiek melegszenyát ettek, nekem maradt még valami mikrós krumpiféleségem amihez vettem némi hús utánzatot, aztán az egészet bedobtam a sütőbe 50 percre. Szabi szinte fel volt háborodva, hogy képes vagyok ennyi időt várni a kajámra, teszem hozzá előbb ettem mint Ő, mert közben elrabolta az internet. Kaja közben befutott két magyar srác, többiek ismerősei. kellemes figurák voltak, mely érzetet egyre inkább erősítette bennem az üresedő sörös dobozok halmaza. Szabi közben összedobott valami desszertet, meg öntött jó balatoni bort a vendégeinknek.Utólag és még egyszer is köszi pajtás! Nagyon finom volt. Így beszélgettünk egy darabig, majd mikor a srácok elmentek, elkezdtük összeadni a lakással kapcsolatos költségeket. Harmadik nekifutásra már majdnem sikerült is a Daninak, csak mindig volt valami összeg, amit már valaki kifizetett a másiknak, az meg vett még valamit, és különben is azt nem is négyen, hanem csak hárman vettük, meg én csak egy sima mpeget akarok küldeni. Na szóval mire a Dávid hazaért a melóból, addigra azért összejött a dolog. A römi party sajnos elmaradt a számolások miatt, de megbeszéltük, hogy bepótoljuk, meg hál' istennek a Dani rákattant a rizikóra is, szóval egy jó háborúval gyakran tudok majd számolni. Most meg lassan midőn a villamos is aluszik, meg a rét is magára húzta a dunyhát, valamint Paul-B is lassan befejezi az ujjászületős mixét a fülemben, elteszem magam én is holnapra.