a sokadik első lépés

Hát nem túlélte a mocsok?! Na de mindegy, mert közben Songoku már kiszőkült, és ettől erősebb lett mint valaha. Megint nem vittem túlzásba az alvást, de érdekes módon nem vagyok annyira fáradt. Ma fogyott el a gulyásom, így már ki is néztem holnapra az ebédemet. Mivel hoztam ki TV paprikát, így megpróbálkozok életem első lecsójával, azt mondják, hogy nem ördöngösség. Szintén nem volt sok kedvem kikelni az ágyból ma sem, és húztam is a lustálkodást a végsőkig. Szerencsére kocsival 7-8 perc alatt odaérek a munkahelyemre. Ma meglepetés fogadott, mégpedig az, hogy a grill mellé lettem beosztva Lukas szárnyai alá. A pizzás részlegen egy új srác volt, nem tudom milyen nemzetiségű lehet, de Henryvel valami furcsa nyelven beszélnek. India környékére raknám, de aztán ki tudja. Szimpatikus, tisztelettudó srácnak tűnik, talán azért mert nem beszél sokat, amikor meg igen, akkor is normálisan szól az emberhez. Csinálta a dolgát, és ennyi. Én mondjuk annyira nem voltam elragadtatva a grill mellett, rá kellett jönnöm, hogy az sokkal pörgősebb, és összetettebb munka, mint amit eddig csináltam. Annyi szerencsém volt, hogy a mai este nem volt veszélyes, ennél sokkal több rendelés szokott lenni szombatonként. Bár előnyére váljon a feladatnak, hogy gyorsabban telt az este eleje ott, mint a másik fele a pizzás részlegen, amikor az új srác elment. Nyertem mára is némi csirkét, de lassan talán kezdem megszeretni, így nem lesz vele gond. Közben elvoltam a gondolataimmal, és hát oda kell figyelnem rájuk. Jelenleg ingadozok rendesen, bár a mérleg inkább az ésszerűség felé hajlik szerencsére. Annyi csak, hogy néha bevillan az, hogy nem lenne e jobb otthon. És a válasz mindig az, hogy: de, de akkor a felvázolt jövőképemet elfelejthetem. Ilyenkor jut eszembe az, hogy én nullázni akarom a tartozásaimat, el akarok menni Ausztráliába, és pénzt akarok gyűjteni pár lakásra, hogy passzív jövedelemmel biztosítsam a megélhetésemet. Az egyetlen problémám, hogy erre megint egyedül vagyok, és sajna így közel a harmadik X-hez, érzem azt, hogy ez nem annyira jó. Mindegy, valahogy úgy is lesz, csak ki kell tartsak. Ismerem magam, nem az első ilyen hullámvölgyem ez, és nem is az utolsó. Csak azért írom le, mert talán így könnyebb átlendülni rajta. Nem adom fel na!