10re állítottam az ébresztőt, viszont egy fél órát még nem nyílt ki a szemem. Összekaptam magam aztán, agy gyors fürdés után elbúcsúztam a lakóktól, és új kaland reményében elindultam az ismeretlenbe. Hú ez elég középkorira sikeredett, mindegy is. Danitól kaptam egy papír mappát, hogy mégse ázzanak el az önéletrajzaim annyira, mire beérek a városba. Ugyanis esett rendesen az eső, a következő pillanatban meg hét ágra sütött a nap. Egy kellemes séta után aztán meg is érkeztem az úti célomhoz, ahhoz a pár gyors étkezdéhez, amit szombaton láttunk a többiekkel. Ott aztán lesokkolt a tudat, hogy az összes majd csak fél ötkor fog kinyitni. Na remek, dél van. Mit csináljak? Hazajönni nem akartam, így is eleget sétáltam már. Gondoltam megvárom valahol a környéken a nyitást. Elsétáltam pár utcával feljebb ahol is egy Victoria Park nevezetű helyhez lyukadtam ki. Meglepett rendesen. Ez egy elég nagy zöld terület a városon belül, körülkerítve mint a BP. Gondoltam közelebbről szemügyre veszem, az időmből kitelik. Beljebb érve ért csak az igazi csapás, persze jó értelembe véve. A parkon belül helyet foglal egy elég jól felszerelt skate-park, rendes fémvázas elemekkel, ahogy néztem, inkább bmx-eseknek, mint deszkásoknak. Rögtön mellette van két kosárlabda pálya, egy picivel arrébb meg egy sima streetball placc. Mindezek mellett 4 teniszpálya is képviselteti magát. Elállt a szavam, hogy ilyen van itt. Sétáltam tovább, mikor is egy pici ösvényt találtam, ami az útról levezetett a fás részbe. Rendesen ki van építve, farönkökkel szegélyezve, és kéreggel borítva az út. Nem egy nagy dolog, csak egy ilyen parkon belül nem számítottam ilyesmire. Közben néhány fafaragás díszíti az utat. Kiérve az ösvényről azon kezdtem gondolkodni, hogyha a bejáratnál kint volt egy táblán, hogy tilos pecázni, akkor kéne itt lennie egy tónak is talán. Nem messze aztán rá is akadtam. A partján valami gén-kezelt hattyúk, meg kacsák lehettek, mert amiket eddig láttam itthon, azok nem ekkorák. A tó egyik végén egy kis félkör alakú hídon lehet a víz fölé menni, mellette pedig egy nádas foglal helyet. A másik végén egy szökőkút ékesíti a víztükröt. Nagyon tetszett, és meg is nyugtatott a hely. Picit tovább sétálva egy Ejus játszótérhez értem. Gyerekként biztos ellettem volna egy ilyen helyen, persze a fajátszi lengő farönkös témáját nem múlhatja felül semmi. Emlékszem egyszer annyira fostam rajta, mert a nagyobb gyerekek meghajtották jól, hogy kb szerintem visítottam, hogy álljunk meg, mert le akarok szállni. Na mindegy, itt nincs olyan, viszont -gumi borítású- dróthálós mászóka, gyereküléses hinta, mini körforgalom, meg az a pörgős cucc is helyet foglal. Viszont itt a pörgős cuccot pedállal hajtós, és sima apa2000 biodroid által hajtott változatban is meg lehet találni. Tetszett szó mi szó. Végigértem a parkon, igaz, hogy valamivel több mint egy órám elment, viszont volt még legalább 3 mire tukmálni tudom az önéletrajzaimat. Visszasétáltam a kajáldák környékére, és párszor végigsétáltam a sétálóutcán is. Utólag végiggondolva többet sétáltam mintha hazajöttem volna. Mindegy, így legalább felfedeztem a parkot. Közben megéheztem, lévén, hogy nem reggeliztem. Elfutottam a morrisonsba némi ételért, majd visszamentem, és az egyik pizzéria kertkapuján belül leültem a padra enni. Közben hívott Szabi, hogy mi a helyzet, mondtam neki, hogy még üldögélek egy darabig. Pár perc múlva újra hívott, hogy eszébe jutott, hogy az asda melletti kis utcában is van pár pizzás, nézzem meg azokat is. Így is tettem, na most azok egy órával később nyitnak. Kihűltem picit, de végiggondolva, minek is nyissanak ki, ha nincs forgalom. Mindegy, visszamentem, de mivel még mindig rengeteg időm volt, így benéztem a helyi sportboltba. Ki is néztem egy box-zsákot, kesztyűvel, a garázsba pont jó lenne.

Visszaérve aztán a pizzéria -ahol gerilla-ebédeltem korábban- ablakában észrevettem egy embert. Gondoltam itt a lehetőség, most letámadom. Mentem volna be, de még zárva volt az ajtó. Ő meg csak mosolygott. A hollywood pizzéria rácsa félig fel volt már húzva, így odamentem, majd be is. Elmondtam, hogy mit akarok, hogy dolgoznék konyhán egy darabig, aztán ha lesz pénzem akkor vennék autót, és kimennék utcára is. Nagyon jó fej volt akivel beszéltem. Mondta, hogy sajna most nincs náluk felvétel, viszont írjam fel a számomat, meg a nevemet egy papírra, aztán ha lesz valami akkor felhívnak. Mindezt nem az eddig megszokott lekezelő stílusban. Kijöttem, majd vártam, hogy a szemközti hely kinyisson. Közben kijött a srác a hollywoodból, és elnézést kért, hogy ez van, de, hogy itt is, meg az asda mellett is van pár hely, próbálkozzak ott. Durva, még segíteni is próbált. Közben a kirakatos emberke kijött az ajtón, mert látta, hogy nem tágulok a környékről. Kérdezte, hogy Őt keresem e, mondtam, hogy igazából munkát keresek. Kérdezte, hogy honnan jöttem, mit akarok dolgozni, hol lakom, mennyi a lakbérem, stb, stb. Válaszoltam mindenre, szerencsére megértettem, mert akcentussal beszélt, de nem szlengben. Adtam neki egy önéletrajzot, amire csak annyit kérdezett, hogy. "ennyi?". Tény, hogy nem túl hosszú, de a lényeg benne van. mondta, hogy nem tudja, hogy mi legyen, mert ez azért pörgős meló, és, hogy nem olyan mint otthon. (Ő nem volt ott a sütödében, amikor 12 futár úszott...) Meg, hogy van egy jelentkezője péntekre. Majd egy jó percig szinte hallottam, ahogy a kerekek pörögnek a fejében, de végül annyit mondott csak, hogy most menjek haza, aztán menjek vissza ma 8ra, megnézi mit produkálok zárásig, aztán a lehetséges továbbiakról majd utána beszélünk. Na ezek a szavak felvillanyoztak rendesen. Hazafelé sétálva fel is hívtam a Szabit, hogy minél előbb tudassam vele a jó hírt. 

Hazaérve aztán megbeszéltük, hogy jön át Tomi, és elvisznek majd, hogy ne kelljen gyalogolnom. Martin már itt volt, így Ő is csatlakozott. Rendes tőlük mit ne mondjak. Volt még egy kis időm 8ig, hát ettem valamit, már amennyit a gyomorideg engedett. Elindultunk aztán a bíemfauval, hogy legyen belőlem valami. Megérkezvén e helyre kaptam pár ökölpacsit, meg kívánságokat, a kezem és a lábam gipszelésével kapcsolatban. 

Beérve aztán ott volt Henry, a főnök, a felesége, valamint egy dolgozó. Megkaptam az első instrukciót, hogy kössem fel a hajamat, de persze kedvesen. Kaptam egy kötényt, majd mivel picit káosz volt, hallhattam egy kis családi civakodást. Később az asszony mondta, hogy ne aggódjak, csak 25 éve együtt dolgoznak, így ez mindennapos. Rudi bácsi jutott eszembe a Szonjával egyből. Közben a harmadik emberke egyszer csak fogat magát, és ledobta a kötényt, majd felkapta a címet és viharzott is a hátsóajtó felé. Na itt tudatosult bennem, hogy itt is mindenki csinál mindent. Nem baj, ha van némi rendszer akkor nem lesz gondom vele. Közben beérkezett egy másik emberke, rájöttem, hogy két futár-mindenes dolgozik jelen pillanatban. Mindenki kivette a részét a munkából, Henry volt a koordinátor, de persze nem csak szellemi munkát végzett. Egyébként már délután lejött, hogy az élete ez a hely, ami dicséretes, hogy a mai napig aktívan részt vesz a működésében. A hely fölött laknak egyébként, az asszony mondta is, hogy látott délután, mikor beültem ebédelni "hozzájuk".  Mikor csillapodott picit a hajtás, elkezdtem a betanulást. Megmutatták, hogy mit, hogy kell csinálni. Láncos kemence van itt is, csak kisebb mint otthon, itt a doner az az otthoni dürümnek felel meg, a hamburgerbe ritkán kérnek a vendégek zöldséget, hagymakarika hasábbal -ami itt ugye a chips- az adja. Furcsa dolgok vannak itt magyar szemmel nézve, de hát más hely, más kultúra. Nekem most be kell illeszkednem. 11 körül aztán elkezdtünk takarítani, bár a hely csak éjfélkor zárt, pár dolgot azért le lehetett már mosni. Megtanultam egyszerűen lemosni a dönergépet, elmostam a dagasztót, meg a gombócozó asztalt, lemostam pár dolgot, meg kicseréltük a feltétes edényeket. Zárás után aztán minden kimaradt dolgot, asztalokat, pultot, polcokat, fritut, meg végül is mindent lemostunk. Háromnegyed 1 is elmúlt mire végeztünk mindennel. Ezután Henry behívott az irodába, és elmondta, hogy a munkámmal meg van elégedve, így igaz, hogy megnézi a másik jelentkezőt is, de szerdán attól még mehetek megint, meg ha jól értettem végig dolgozhatom a hetet is. Kedden egyébként zárva van. A fizetésről is esett szó, bár inkább csak az időről, a számtanról még nem. Igazából az itteni minimálbérrel is meglennék, de persze, ha több lesz, akkor sem fogok ellenkezni. Az egyik futár felajánlotta, hogy hazavisz, mivel azért elég szép séta várt volna rám, de közben megnéztem a telefonomat, ahol egy sms várt. Szabi írt, hogy itt vannak értem Danival, így ez is megoldódott. Az úton hazafelé aztán elmeséltem mindent ami történt, és közösen örültünk tovább. Oda kell tennem magam, és akkor talán meg is tudom tartani ezt az állást. Tetszene, esett egyébként szó arról is, hogyha lesz kocsim, akkor mehetek futárként is. Illetve ugye az itt a mindenes, de azt lehet, hogy még jobban élvezném is, mint külön-külön a kettőt. Hazaérve aztán dumáltunk még picit, szóba jöttek tervek a jövőre nézve, jónak is tűnnek, de nem lövöm le a poént, míg semmi biztos nincs a horizonton sem. Lassan leragadnak a szemeim, igazából már az írásnak is így álltam neki másfél órája. Több piros vonalat láttam a szavaim alatt ma, mint eddig összesen, nem látom már a billentyűket rendesen. Nos abban a tudatban térek nyugovóra, hogy túl vagyok egy próbanapon, aminek a héten még biztos, hogy lesz folyatása. Köszi mindenkinek aki szorított!