Na eltelt ez a nap is. Picit mozgalmasabbra sikeredett, mint az előző, mármint fizikailag. Ma végre kimozdultam és nem csak a hátsó kertig. Gondoltam nyakamba veszem a várost, megnézem végre világosban is, Dani úgyis mondta, hogy vasárnap a sétáló utcán biztos látok, ha mást nem, de szép lányokat biztos. Na erre még visszatérünk... Ja közben a sors fintoraként felfedeztem, hogy a ház amiben lakunk a 11es házszámot viseli. Akinek ez új annak mondanám, hogy a 11est Tomas Brolin svéd focista után szerencseszámként tartottam számon eddigi életem során.

Elindultam a mi kis zsákutcánkból, néztem balra, néztem jobbra, mint Peti a bizonyos iskolatáskájával a hátán. Merre menjek? Úgy emlékeztem jobbról szoktunk érkezni, biztos ami biztos csináltam gyorsan egy helymeghatározást a telefonommal, hogy ha mégis lennék akkora láma, hogy eltévedek, akkor is visszataláljak. Plusz lefotóztam az utcatáblát, hogy végszükség esetén leintve egy taxit 5 Erzsébetért hazajussak. Megjegyezném, hogy még mindig nem szoktam hozzá a közlekedéshez. Agyban még mindig máshonnan várom az autókat mint ahonnan azok érkeznek. Erre gondoltak újdonsült szállásadóim -mármint az országra gondolok- és bőszen fáradtságot és festéket nem kímélve felfestették jó pár helyre az instrukciókat az aszfaltra. A gyalogosátkelők, mint ahogy kb az össze jelzőlámpa, érzékelős. Gyalog annyi csak, hogy mint otthon is nyomni kell egy gombot ha menni akarsz, otthonnal annyiban különbözik, hogy itt az összes olyan. Ha nem jön gyalogos, akkor nem rabolja az autósok drága idejét.. Menet közben azon gondolkodtam, hogy úgy fogom kezdeni a bejegyzést, hogy milyen meglepő számomra, hogy bár elég kevés szemetes van az utcán, mégis milyen tiszta minden. Hát... Pár utcával odébb ezt megcáfolták a látottak. De persze nem halomban állt a szemét, csak itt sincs azért másképp, mint máshol. Ami viszont szembetűnő különbség volt, hogy elsétáltam egy ház mellett, aminek az utcafronti kertkapuja tárva-nyitva volt. Ez még azt mondom oké, de az udvaron teljesen őrizetlenül ott hevert egy bicikli, teszem hozzá a 60cm-es kerítés sem okozna gondot senkinek, ha olyan szándékkal érkezik... Na de ez a pici különbség, hogy otthon ha lezárod a legbiztonságosabbnak kikiáltott lakatokkal a bringádat valahova, akkor is parázol, hogy ott lesz e még mire visszamész, vagy, reméled, hogy a nyereg, vagy a lámpa rajta lesz, itt meg... Még csak a fejében sem fordul meg szerintem senkinek, hogy elvigye.

Egy fél órás séta után, mikor már közeledtem a központ felé -az eddigi 2 esti útból legalább is így gondoltam, kiderült, helyesen- sétálván a járdán egyszer csak egy hang a hátam mögül rám köszönt, magyarul. Néztem bután, majd megfordultam, Martin volt az, a srác akinél tegnap este pörögtünk picit. Épp tekert haza melóból, meglepődött Ő is, hogy mit keresek ott, mondtam neki, hogy nyakamba vettem a várost, meg kell ismernem. Pár szót beszéltünk, majd Ő balra, én jobbra. Beértem a központba, egy suli táblája volt az egyik olyan pont ami segített ebben. Ha minden jól megy ebbe a suliba fogok beiratkozni én is angol tanfolyásra. Beljebb mentem a központ felé, megtaláltam a sétáló utcát. Hát... nem mondom, hogy nem voltak szép lányok, de kb kettőn kívül biztos egy másik utcában sétáltak. Na mindegy. Végig mentem, majd vissza, egész kellemes. Tipikus sétáló utca, semmi extra. 3 körül gondoltam visszaindulok, csak előbb benézek a boltba, mivel itt a multik is tudják mi a vasárnap és 4kor lehúzzák a rolót. szombaton is este 10-11kor megáll az élet. Körbejártam, vettem mindent ami megint csak nélkülözhetetlen. Annyi előnyük van itt, hogy lehet venni mikrós kajákból menüket és így jobban kijön anyagilag az ember. Ha már úgy is szart eszel, itt azt legalább "olcsón", Na meg tejet ami olcsóbb mint otthon, felvágottat ami szintén olcsóbb... Meg kakaót hajtok folyamatosan, de itt sajna fogalmuk sincs mi az. Maradt a 3. féle csokis tej, kipróbálok még párat, aztán amelyik a legjobb, azt rendszeresítem. A menü egyébként úgy néz ki, hogy főétel+köret+desszert és ez itt épp 6.50 font, de elég nagy adag lasagnet választottam valami krumplis témával, meg valami almás pudingos sütivel. Ha holnap nem a Dávidtól kapott csirkét -kaptam tőle egy egész csirkét ajcsiba- csinálom meg, akkor marad a mikrós csoda. Na mind ezek után gondoltam nem robothoz állok most, hanem keresek egy biodroid kasszást, hátha valami cinkelés lesz a menüs rendszerrel. A sorban állva figyeltem fel, hogy itt hihetetlen dolgokért tudnak fizetéseket osztogatni. Gyakorlatilag a kisasszony napi 8 órában egy "space here" feliratú táblácskával tereli a jó népet a kasszákhoz. A kasszás srác egy "Hello Man"-el üdvözölt, kedves volt, mosolygott. Ilyet sem gyakran tapasztaltam otthon na. Mindezek után elindultam haza, reménykedve, hogy haza is találok.

Itthon ettem gyorsan valami indiai vega istentudjamit, amit sütőben kellett megcsinálni, nem volt rossz, de többet nem eszek. Eldőltem, gondoltam megnézek egy filmet míg a többiek hazaérnek. Félúton meg is érkeztek, megbeszéltük, hogy valami gyors kaja, majd pihenés után összedobunk egy jó lecsót, némi hússal megspékelve. Film befejez, kajakészítés indul. A hagyma aprítást persze lestoppoltam itt is, de ez olyan jól sikerült, hogy megnyertem a paprikát, meg a paradicsomot is. Mint kiderült mindhármunk látott már ilyet, de még senki nem csinálta élesben. Azzal nyugtatgattuk egymást, hogy ezt nem lehet elrontani. Végül is nem is lett rossz, némi szépséghiba talán csak annyi, hogy csúszott bele picit csípősebb paprika is, persze nekem ez nem okozott gondot, a többiek meg megették így is. Ezek után megkoronáztuk az estét egy jó sörrel, aztán mindenki ment a szobájába, mert, bár én még nem, de Ők mennek reggel dolgozni. Dióhéjban mára ennyi. De holnap is vár rám pár kaland Frodóval mordor felé... ja nem, az egy másik történet, de ígérkezik ide is némi mozgás.